2012. május 28., hétfő

Böszörményi Gyula: Zsófi és az elnévtelenedett falu


A könyv borítója borzalmasan elrettentett az olvasástól.
Megrendeltem a könyvet, a jó ára alapján, azután ott csücsült olvasatlanul a polcomon hetekig-hónapokig.
Úgy gondoltam, hogy nekem nem fog tetszeni a történt, hiába ifjúsági könyv.
Talán nem csak a borító miatt, hanem mert Böszörményi felnőtt könyvét elkezdtem valamikor, de pár oldal után letettem, annyira érdektelen volt számomra.
Így hatalmas meglepetés volt olvasni ezt a könyvét.

Az elején jókat kacagtam a fura neveken és dolgokon. Irtó  ötletesek.
Néha még férjnek is felolvastam belőle, pedig nem szokásom.

A történet aranyos, jól meg van írva.
Nem mindig tudtam hogy most mi fog következni, meg tudott lepni az író.

Tetszenek az egyedi, érdekes szereplők.
Egyet sem tudnék kiemelni, mert egytől egyig szerettem őket, még a gonoszakat is.

A világ, amit létre hozott az író, nagyon jól meg lett írva, innen-onnan kicsit csippentve más könyvekből, amiket kifigurázott.Mellé pár eredeti, új, szokatlan ötlet, lény.

Nagyon kevés reklámot kap ez a könyv, szerintem érdemes lenne kicsit több embernek kézbe venni.
Nagyon jól szórakoztam olvasása közben és ténylegesen kikapcsolt.
Csak azt vettem észre, hogy fél nap után elfogytak az oldalak.

Kedves gyerekek, ifjúság tessék kézbe venni.
Harry Potterre hasonlít, de ez a miénk,ez jobb annál.
Felnőttek, akik mertek gyerekek lenni, olvassátok el bátran.

Az már bizonyos, hogy Böszörményi össze ifjúsági könyvét be fogom szerezni elolvasásra.
Aztán remélem a csemete is szeret majd olvasni, mert mennek majd az ő polcára.

Gergő könyveket nem olvastam még, amik ennek a könyvnek az előzményei tulajdonképpen, de így is érthető, követhető volt.
Zsófi könyveknek viszont ez az első része.

A borítót, mint már említettem elrettentő példaként tudnám állítani, szerintem szörnyű.


történet::10/9
helyszín:10/9 szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/10
érzelmek:10/8
 a könyv hangulata:10/9
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/9
 a borító :10/4
saját
248 oldal

Hunyady József : Az égig érő vár



Hunyadi könyveiről eddig nem sokat hallottam, így mikor egy barátnőm padlásán megláttam a kidobandók között, gyorsan meg is mentettem.
Fülszövege alapján jónak ítéltem, mégis az én polcomon is sokáig  porosodott.
Amiért mégis elkezdtem olvasni, az az Egri Csillagok Gárdonyitól.
Annyira jó volt, hogy vágytam még egy hasonlóan jó könyvre.
Így ezt a könyvet vettem a kezembe.
Ennek az a hátránya, hogy nem tudok az összehasonlítástól elvonatkoztatni.
Így ez alapján értékelem a könyvet.

Igaz elfogult vagyok Gárdonyi könyvét illetően.

Ugyan olyan jó, magyaros könyv.
Ugyan annyira izgalmas, pörgős, hangulatos.
Ugyan olyan jók a karakterek, a hősök.
Tele van mindenféle érzelemmel.
Jó volt ismét egy kicsit régiesebb szóhasználatú könyvet olvasni, amiben nincs semmi vámpír meg hasonlók.

De.
Van de, is sajnos.
Nekem az Egri Csillagokhoz képest volt egy kis hiányérzetem és volt ami nem tetszett a könyvben.
Amit hiányoltam az az emberek külseje.
Nem igazán tudtam elképzelni őket, mert túl sok információt nem kaptam róluk.
Ami nem tetszett, az a sok német és török szó.
Igaz van szószedet a könyv hátuljában és személy szerint tudok németül is, de aki nem?
Annak minden harmadik mondat után keresni kell mit jelent a mondat vagy egy-egy szó?
Így azét elég fárasztó.

Néhol olyan furcsán zárja le a dolgokat, túl röviden, mg máshol annyira bő lére ereszti, hogy unja az ember.

SPOILER!!!!!

Ilyen például Julika halála, aminek túl sok mondatot nem szentel.
Viszont a törökök gúnyáját és kinézetét,hova tartozásukat van hogy oldalakon keresztül taglalja.

SPOILER VÉGE!!!!!

 A könyv borítója eléggé semmitmondó szín és minta alapján is.


történet::10/9
helyszín:10/9
 szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/8
érzelmek:10/7
 a könyv hangulata:10/8
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/7
 a borító :10/5
 
 
saját
480 oldal
Kossuth kiadó

2012. május 20., vasárnap

John Green:Alaska nyomában


Azért esett a választásom erre a könyvre, mert a napokban hasonló borítójú könyvet olvastam, ami nagyon tetszett nekem.
Gondoltam, hátha ez is hasonló vonulatú, csak más kiadótól.

Hasonló. De még sem teljesen.
Ennek a könyvnek is van mondanivalója, ifjúsági könyv létére. Van tanulsága.
Inkább mégis felnőtteknek ajánlanám, hiába ifjúsági könyv.
Annyira könnyen elfelejtik a felnőttek ,milyen nehéz volt gyereknek, tininek lenni.
Milyen nehéz volt barátokat szerezni.
Milyen nehéz volt a temérdek változással, kérdéseinkkel megbirkózni.
Milyen nehéz volt felnőni!

Ez a könyv bepillantást mutat a felnőtté válás rögös útjaiba, a tinik lelki világába és nehézségeibe.

A szereplők nekem nem különösebben lettek kedvenceim, nem tudtam őket megszeretni.
Mindegyik önző, csak magával foglalkozik.
A könyv feléig nem igazán tetszett a történet sem.
Azt hittem hogy csak egy csomó tini szenvedését fogom olvasni végig.
Aztán jött egy csavar a történetbe, ami megbolygatja a kedélyeket.
Számítani lehetett rá, hogy valami nagy fog történni, de erre nem számítottam.
Ami érdekes, hogy a végén nem derül ki, hogy miért is történt az, ami történt.

A fiatalok csínytevéseit néhol humorosnak találtam, de volt ahol alaposan túllőttek a célon!

Miles hobbija  nagyon tetszett, eredeti ötlet volt!
Jó volt olvasni, hogy egy hétköznapi fiú burája alatt, egy nem mindennapi ember lapul, de még ki kell onnan törnie.

A könyv meglepő tagolása kap egy plusz pontot.
Nekem az Azután tetszett jobban.Az Előtte kicsit unalmas volt.

A könyv borítója érdekes, de nem akadna meg a szemem rajta és nem venném le a polcról az miatt, pedig érdemes.

A könyvet köszönöm a Gabó kiadónak!

történet::10/7
helyszín:10/8
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/8
érzelmek:10/9
a könyv hangulata:10/7
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/7
a borító :10/7 
 
Gabo kiadó: http://www.gabo.hu/hu/

248 oldal
Fordított: Rindó Klára, Szabados Tamás


2012. május 16., szerda

Pat Walsh:Crowfield átka



Pat Walsh:Crowfield átka

Már nagyon sok jót hallottam a könyvről,így mikor a Tescós könyvesboltban a töredék árért szembe jött velem, persze hogy meg kellett vennem.
Sokáig ott hányódott a polcomon. Mindig megnéztem, aztán vissza is tettem a polcra.
Most egy kihívás során kaptam az a feladatot, hogy ezt a könyvet olvassam el.Köszönöm szépen annak aki választotta nekem, mert rövid, ám nagyon jó kis olvasmány volt.

Egy könyv, ami se nem mese, se nem felnőtt olvasmány.
Egyik percben úgy éreztem, hogy mese, ifjúsági regény, majd pár oldallal később inkább felnőtt olvasmánynak gondolnám.

A történet jó.
A könyv hangulata olyan,mintha egy nagy takaróval beborítanának egy vacogós, télies estén.
Kifejezetten télies olvasmány.
Egy forró csokival a kézben nagyszerű.

A szereplőket nagyon szerettem egytől egyig.
Még a morgós,morcos tündért is.
Tündért írtam? Igen, bizony azt írtam.
Mert ebben a történetben az is van, és sok kis állat, ismeretlen teremtmény, még angyal is. A kedvencem a kicsi hobb volt.Ő egy kicsi kis szőrös lény, ami állat félig, félig pedig emberke, vagy a kettő között valami.
Nekem is kell egy mindenképpen!

De ez nem viszi el rossz felé a történetet. Pedig ettől féltem.

Kétségtelenül a legerősebb a könyv hangulata és a szereplők. A történet nem túl bonyolult és kikövetkeztethető.
Nem rágjuk tövig a körmünket izgatottságunkban. És szerelmi román is elmaradt belőle, aminek én nagyon örültem.

Sokat megtudunk a világról, főként egy különös erdőről és egy még különösebb apátságról.

Egyetlen egy réz volt, ami borzolta az idegeimet.
Spoiler

Nem szerettem azt a részt, mikor a tündér megöli a kis állatokat!

Spoiler vége!

A borítója híven tükrözi a könyv tartalmát, hangulatát!
a könyv végén nagyon jó a szószedet.
Viszont meghökkentem azon,hogy a trágyadombot is kiírták.Van aki nem tudja mi az?

A történetről:
1347 telén járunk. Will tizennégy éves, és a Crowfield-apátságban él és dolgozik, miután az egész családja meghalt egy tűzesetben. Egy nap, miközben tűzifát gyűjt az erdőben, Will furcsa nyöszörgésre lesz figyelmes: egy csapdában egy addig soha nem látott, sérült jószágot talál, amit visszavisz az apátságba, hátha a hajlott hátú Csiga testvér tud segíteni az állatkán – amiről kiderül, hogy nem is állat, hanem hob, azaz a tündérfélék egy fajtája.

történet::10/7
helyszín:10/8
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/9
érzelmek,romantika:10/6
a könyv hangulata:10/10
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/9
a borító :10/9


Lybrum kiadó
saját
240 oldal
Fordította:Hudácskó Brigitta

Karin Slaughter:Sebek



Karin Slaugter:Sebek

Ez a könyv sokkoló!

Olvastam már az előző részét a könyvnek a Nadragulyát.
Az tetszett a maga kendőzetlen szókimondásával,így nem volt kérdéses,hogy ezt is el fogom olvasni.
A történet nem rossz,a szereplők jók.
A főszereplők nem lopták be a szívembe magukat ennek ellenére.
Az előző rész talán jobban tetszett.
Ott kedvelhetőbbek voltak a szereplők is valamiért.

Keveset fogok írni erről a könyvről,mégpedig azért,mert a könyv háttértörténete nagyon idegesített,irtóra felbosszantottam magam vele.
Az írónő hozza a borzalmakat megint rendesen,de itt olyanról van szó,amit az én gyomrom már nem vett be.
Érzékeny lelkületűeknek és szülőknek nem nagyon ajánlanám a könyvet,mert itt szó van gyerekek molesztálásról,gyerekpornóról, anya-fiú szexről,megerőszakolásról...
Nekem ez már sok volt minden szempontból.
Ez mellett az író lendületesen ír,izgalmas és élvezhető.
Talán több benne a lelkizés mint az első részben.Ami engem nem zavart.
Gyorsan olvasható ,pedig elég terjedelmes könyv.
Amiért a sok szenvedést én mégis kibírtam,az azért volt,mert reménykedtem benne,hogy el lesznek fogva a tettesek és minden a helyére kerül.
De akkor nem ilyen témájú könyvet kellett volna kezembe fognom valószínűleg,hanem valami romantikusat esetleg.
Mert bizony nem rózsaszín lányregény vége van az biztos.

Ami eszembe jutott a könyvről,az az,hogy vajon tudjuk biztosan hogy milyenek a szomszédaink?Biztos hogy a szomszéd anyuka aki olyan barátságosan köszön mit csinál a zárt ajtók mögött?
vagy a barátságos idős,nyugdíjazott óvónéni a másodikon?
Vajon egy kisvárosban is ismerünk mindenkit alaposan?

A borító valami rémes szerintem.
A történetről:
Heartsdale kis porfészek a semmi határában. Az augusztusi hőségben a görkorcsolyapályánál egy fiatal lány összeszólalkozik a barátjával, mindez lövöldözésbe torkollik – látszólag egyszerű eset, de Jeffrey Tolliver nyomozó ezennel szörnyű bűnténybe keveredik. A boncolásnál kiderül, hogy a lány szexuális zaklatásnak és rituális csonkításnak is ki volt téve, de a család és a barátok eltitkolnak valamit a múltból, ami nyomra vezethetné Tollivert. A hallgatásnak nagy ára van, a szadista újabb áldozatot szed, és a nyomozó szörnyű sejtése beigazolódik; azok, akik a szálakat mozgatják, közelebb vannak, mint hinné…

történet::10/7
helyszín:10/7
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/7
érzelmek,romantika:10/7
a könyv hangulata:10/7
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/7
a borító :10/5
izgalom:10/9

Ulpius kiadó
saját könyv
493 oldal
Fordító:Berta Ádám

Gárdonyi Géza:Egri csillagok



Gárdonyi Géza:Egri csillagok

Igencsak újra olvasós könyv.
Már iskolában, mikor kötelező volt, nagy kedvenc volt.
Később kétszer is újra olvastam felnőtt fejjel.
De most megint igazán jól esett a szívemnek, lelkemnek, magyarságomnak ez a könyv.
Kicsit elvesztem mostanában a sok ifjúsági könyv bűvöletében.

Gárdonyi írásait nagyon szeretem.
Szeretem ahogy ír. A könyvei hangulatát.

Nem értem, miért nem szeretik sokan kötelezőként ezt a könyvet?
Ami talán ellene szól, az a harcnál a sok név, ismeretlen ember, akikről nem tudunk meg szinte semmit, csak egy-egy hőstettüket.

Van benne odaadó szerelem, ami a romantikus szerelmes könyveket kedvelőknek tetszik.
Van benne harc, ami az izgalmat kedvelő fiúknak/férfiaknak való.
És egy nagy adag magyarság is helyet kap!

Hosszúsága, töménysége ellenére gyorsan el lehet olvasni.

Kedvenc szereplőm Sárközi a cigány ember.
Feldobta a nehéz, harcokkal teli sorokat pár beszólásával.
Jókat kacagtam rajta.

Bizony történelmi könyv is, ami izgalmasan bemutatja nekünk az Egri várvédők kitartását és dicsőségét.
Ha ők nem lettek volna, talán még most is török uralom alatt lennénk.

Nem ragozom tovább, ez a könyv sokáig kedvenc lesz még.
És bizony két példányban is a polcomon van, ami azt bizonyítja olvasni fogom még.

A történetről:
A mű születése Gárdonyi egri alkotóéveihez kötődik, 1901-ben látott napvilágot. Ez volt egyúttal az író első érdeklődésre számot tartó terjedelmesebb alkotása is. Előzménye Gárdonyi munkásságában nem lelhető fel, hiszen az író csupán a millennium után kezdett érdeklődni a magyar történelem eseményei iránt. A regény cselekménye közel két évtizedet fog át: 1533-ban Dél-Bakonyból indul, s az 1552-es hatalmas túlerővel szemben aratott egri végvári győzelemmel zárul. A jobbágyfiú Bornemissza Gergely felcseperedik, Cecey Évában párra talál, királyi hadnaggyá emelkedik. Kalandregény, hősi és szerelmi történet, historikus korrajz a török időkből.


történet::10/9
helyszín:10/9
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/9
érzelmek,romantika:10/8
a könyv hangulata:10/8
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/8
a borító :10/8

saját könyv
493 oldal

Anna Dale:Boszorkányoknak suttógó




Olyan jó volt egy boszis könyvet olvasnom végre.
Nagyon szeretem őket, e mostanában kevés akadt a kezembe.
Ez a könyv is úgy landolt a könyvtáramba, hogy az Alexandrába 70%-os akció volt, mikor nyaraltunk, és nem akartam haza jönni könyv nélkül.
Ezután csak állt a polcomon egy jó ideig.
Most pedig egy-két kihívás miatt került a kezembe.

Ifjúsági könyv, de én lehet még lejjebb sorolnám.
Egy bájos, aranyos kis könyvecske, amit biztos a kislányom polcára fogok tenni.

Tetszett a könyv bája, humora, lendülete.
A szereplők is aranyosak.
A főszereplők csetlés- botlása is humoros.
Bár semmi különös nincs bennük, kicsit a megszokott, sablonos figurák.
Twiggyit szerettem meg a legjobban és a cicákat.

Tetszenek a misztikus, boszorkányos ötletek( láthatatlan boszi tinta....)

Nincsenek benne nagy fordulatok, meglepődések, de ennek ellenére nagyon jól szórakoztam olvasása közben.
Bátran ajánlom gyerekeknek, minden korosztálytól.

A történetről:
Vajon mi lehet az oka, hogy olyan kevés boszorkány él manapság? Bizony, nagyon figyelmesnek kell lenni ahhoz, hogy észrevegyünk akár egyet is, amint a söprujén utazik az éjszakában. Valahogy nagyon megfogyatkozott a számuk – és ezt maguk a boszorkányok sem értik.
Joe például még egyetleneggyel sem találkozott élete során, és nem is gondolja, micsoda boszorkányos kalandok várnak rá, amikor morcosan utazik a vonaton Canterbury felé – ott kell ugyanis töltenie a karácsonyt az anyjánál és mostohaapjánál, amikor pedig o sokkal jobban szeretett volna Londonban maradni.
Ám a vonaton egyszer csak különös dolgok történnek – s aztán Joe Canterbury helyett egy fura városkában, egy gyanús társaság kellős közepén találja magát, s gyorsan barátságot köt egy helyes kislánnyal, Twiggyvel, aki a helyi Árvacsalán Boszorkány Szövetség tagja.
S innen aztán egymást követik a váratlan fordulatok: Joe megtanul söprűn utazni, s ez a tudománya meg a kezdő, de tehetséges boszorkány, Twiggy varázsmondókái segítenek abban, hogy leleplezzenek egy összeesküvést, amelynek célja az ősi varázskönyv eltűnt lapjának megszerzése. Az egész világ veszélybe kerülhet, hogyha azt az oldalt gonosz boszorkányok kaparintják a kezükbe.

saját
Európa könyvkiadó
232 oldal
Fordította: Sári Júlia

történet::10/9
helyszín:10/9
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/8
érzelmek,romantika:10/7
a könyv hangulata:10/9
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/8
a borító :10/8

Móra Ferenc:Ének a búzamezőkről




Már napok óta tartozok nektek ezzel a bejegyzéssel,de csak nem akart magától elkészülni idő hiányában.

Régóta hányódik a polcomon a könyv,így a minden hónapban egy magyar olvasmány keretein belül ez akadt a kezembe, amit nem bántam meg.
Nem vidám könyv, tele van szomorúsággal, halállal, de mégis megéri elolvasni.
Móra nagyon jól ír, érzékletesen, tele hangulattal, érzelemmel.

Az első pár oldalra nehezen álltam rá, mert nem könnyű, mai a nyelvezte, de utána ment mint a karikacsapás.
Megszoktam és megszerettem.
Olyan jó volt olvasni arról a régi korról, a szokásokról, a tájról, az egyszerű emberek szenvedéseiről a fent maradásért, a nagyszerű tájszólással, rég elfeledett szavakkal.

Tetszettek az emberi kapcsolatok, a karakterek.
 Nehéz sorsok, nehéz ember életek.

  A karakterek nagyon jók, szívembe véstem őket egytől egyig.
Mátyás lett a kedvenc szereplőm, ő annyira emberi ember. 

Okos, a maga módján, idős létre még van mersze tanulni a fiataloktól. Szerettem a mondásait, humorát.

Van benne némi misztikusság is, a halált érdekesen ábrázolja.

Amit sajnálok, az a sok tragédia, ami a könyvben van.
Sírni tudtam volna több résznél is. de hát ez volt akkor a magyar valóság, a való világ. Az igazi való világ!

Tele van érzelemmel, amit te is átveszel.
Mikor mosolyogni kell, te is azt teszed, majd a következő oldalon pont sírni lenne kedved.
 Én sokszor inkább sírtam volna...

Ami nem tetszett, az az volt, hogy olyan egyszerűen tudomásul veszik egy ember halálát, az elmúlást. Nem foglalkoznak vele hosszabban.
Igaz abban a korban az természetes volt, hiszen nem volt idejük keseregni, de nekem ezt mai ésszel nehéz felfogni.

Sajnálnám, ha kimarad az életemből.

A borítója szépen érzékelteti Móra világát a szép cirkalmas címmel együtt.

Egy kis idézet:
"
Otthon,az én hazámban,szikkadt és száraz a föld,nem álmodik a paradicsomról,és elérhetetlen magasságban boltozódik fölötte a félénken kékülő ég.Otthon,az én hazámban nem virágzanak kaméliafák,nem nevezik el a tereket a megváltásról,és nincsenek megváltott emberek,akik kacagva csókolódzanak az élettel,-csak lehajtott fejű,szomorú és fáradt emberek vannak.
Otthon,az én hazámban csak a búzamezők mernek még harsogón zöldülni,a szélesen kiterített bársonyszobrok a teremtő Isten asztalán,betakarói és elsimogatói a sebeknek,amiket ember ekéje vágott a földeken és Isten ekéje az embereken.
Otthon,az én hazámban,az alvó akácok,a kipattant szemű jegenyék alatt,az aranyszőke vadvizek mentén ma nagy ünnepük van a lehajtott fejű,szomorú és fáradt embereknek.A pusztai harang szavára előbogárzanak a piros cserepes házakból és nádtetejes viskókból a Ferencek és Mátyások,az Etelek és Rozák,kézen fogják a Péterkéket és Marikákat,és föláradt homokon,tocsogós semlyékeken keresztül lassan topognak a szűzmáriakék és szentjózsefsárga lobogók után a búzamezők koszorújában,lehajtott fejjel,szomorúan és fáradtan."

történet::10/8
helyszín:10/9
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/9
érzelmek:10/10
a könyv hangulata:10/9
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/9
a borító :10/8


saját
Kossuth kiadó
312 oldal

Nalini Singh-Ilona Andrews-Sharon Shinn-Meljean Brook: A sötétség angyalai



Négy író, négy története van ebben a könyvben.
 Mi ez, ha nem hívogató?

Kész hullámvasút a könyv, mert míg egyik történet szenzációs, addig a másik sablonos, a harmadik giccses, a negyedik idegborzoló a jó értelemben.

Legjobban Ilona Andrews története az Alfák varázsolt el. 
Tetszett az új koncepció, a nem megszokott dolgok, lények.
Tetszett, hogy sosem tudhattam előre, mi fog történni.
Azt sajnáltam a legjobban ,hogy rövid volt, olvastam volna még tovább.
A romantikus szál egyszerű, de nem zavart.
A szereplők érdekesek, jók és rosszak egyaránt.
Jó lett volna megtudni többet  a világukról, a keletkezésükről, a kezdetekről.
Azután, hogy mi történt velük továbbá.
Sajnos az írónő könyvei még nem jelentek meg önállóan nálunk, de remélem hogy hamarosan elkezdik a sorozatát és az is ilyen jó lesz.

Meljean Brook:Mennybemenetel című története volt a második a képzeletbeli tetszési listámon.
Imádtam Radha képességét és kinézetét.
A történet nincs túl jól kibontakoztatva, de ha nagyobb terjedelmet kaphatott volna, tarolt volna  ifjúsági körökben.
Itt is szerettem volna még többet megtudni a háttérről, a lényekről, harcos jeleneteket olvastam volna még szívesen.Túlontúl sokat elvitt a romantika része.

Nalini Singh: Angyal és farkasa harmadik lenne a listámon.
Lehet hogy csak túl sokat vártam tőle, mert nagyon dicsérik a könyveit.
Szépek a metaforái, jó a nyelvezete, de nekem túlontúl romantikus, nyálas volt.
Nem volt benne semmi izgalom, csavar ami feldobta volna a történetet.
Pedig nem lenne rossz, ahogy ír az író.
Ezután kíváncsi vagyok a többi könyvére is, ennek fényében.

Sharon Shinn:Éji dal című  könyve került a legalulra.
Az igazat megvallva nem volt benne semmi, ami érdekelt volna. Nem volt izgalom, nem tetszett a romantikus kibontakozás, a szerző nem építette fel a szereplőket annyira, hogy érdekeltek volna különösen.
Maga a világ, amit felépített nagyon jó lett volna, de akkor is nagy nagy hiányjel van bennem a történet olvasása után.

Összességében nem bántam meg a könyv olvasását. Eredeti ötletek, eredeti nyelvezet jellemezte legtöbbször.
Izgalmasságot, romantikát is kaptam, némi szexszel fűszerezve.

A könyv borítója érdekes, de semmi különös.
Gyorsan haladós, senkit ne térítsen el a könyv hossza!

Köszönöm a könyvet az Egmont kiadónak!

Egmont kiadó:http://www.egmont.hu
saját, recenziós
416 oldal
Fordította: Barta Tamás, Bottka Sándor Mátyás

Gayle Forman Ha maradnék


A könyv borítója keltette fel az érdeklődésemet.
Nem tudtam mit várhatok a könyvtől, csak azt, hogy besorolása ifjúsági könyv.
Ez ne riasszon el senkit, szerintem széles körben ajánlható olvasmány.
Ajánlom az ifjúságnak, a szülőknek, az időseknek, az autóvezetőknek...
Egy nagyon megrázó könyv.
Szép és tanulságos mondanivalója van.
Nehéz írni róla úgy, hogy ne áruljam el a fő mondanivalóját, a kerettörténetet.
De nem szeretném semmi képpen sem.
Szeretném, ha mindenki elolvasná a karcom után.
Sőt, szerintem ez az az ifjúsági regény, amit kötelezővé tennék.
 Érdekes ez mostanában a második olyan könyv, amit felvetetnék a listára.
(Másik: a Tizenhárom okom volt)
A szereplők szokványosak, kicsit bele vannak tuszkolva a sztereotípiák közé, de szerethetőek.
Alakulnak, változnak, gondolkodnak, és legfőképpen éreznek, tele vannak igazi érzelmekkel.
Jártatok már úgy, hogy minden szép, minden tökéletes és egyszer csak bumm, beüt a mennykő és minden tönkre megy, minden jó elszáll? Oda a tökéletesség, oda a boldogság, a biztonság?
Na ez a könyv pont ilyen, pont erről szól.
Hogyan tud egy ici-pici dolog akkorát fordítani az életeden.
.
Mia, a főszereplőnk szörnyű nagy választás elé van állítva.
Végül szerintem jól dönt, én is így döntenék, bár a fájdalmasabb oldalát választja, a nehezét
Ezért becsülöm.
Egyszerűen nem tudtam a nem úgy olvasni a könyvet, hogy ne gondolnám magam bele az ő helyébe.
Van akinek sikerült?
Végig azon gondolkoztam, hogy én mit éreznék, mit választanék...
Ez az író nagyszerűségét dicséri.
Pontosan bele tudunk helyezkedni a történetbe.
A romantikus szálat annyira nem értékeltem, de értem hogy miért került bele. Egyfajta vissza húzó erő.
De nekem valamiért az mégsem tetszett.
A fülszöveg nagyon félreérthető, így eléggé más nyomon jártam, mást képzeltem a könyvről, mikor megszereztem.
A borítója nagyon tetszik, de szerintem nem illik a könyv komoly mondanivalójához.
És ami érdekes, most kezdek el egy másik könyvet (Alaska nyomában) és nagyon hasonlít a kettő egymáshoz...
"Képzeld el, hogy mindened megvan, amiről csak egy lány álmodhat. A szüleid jó fejek, mindig megértenek és melletted állnak. Az öcséd a legédesebb kiskölyök a világon. A város legígéretesebb rockbandájának frontemberével jársz, aki nem elég, hogy eredeti és különleges, de imád is téged. A zenei tehetséged szélesre tárta előtted a világ kapuit.
Képzeld el, hogy aznap, mikor leesik az első hó, mindezt elveszítheted.

 Te mit tennél? Harcolnál vagy feladnád? Mennél vagy maradnál?"
A könyvet köszönöm a Ciceró kiadónak!
saját, recenziós
258 oldal
Fordította:Rudolf Anna
történet::10/9
 helyszín:10/8
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/8
érzelmek:10/9
a könyv hangulata:10/7
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/7
a borító :10/7


Eleanor Brown: Nyakunkon a boldogság




Megint napok óta adósotok vagyok egy bejegyzéssel.

Bizonyára olvasóim között sokaknak van testvére 
Tudjátok milyen az, amikor szerettek valakit, de mégis gyűlölitek vagy haragszotok rá mégis.
Ismeritek a köteléket, ami össze köt benneteket mindezek ellenére.


Ez a könyv legfőképpen erről szól.
A családról , a bonyolult családi kapcsolatokról, az egyszerű emberek gondjairól, bajairól, megesett hibáikról, esendőségükről, útkeresésükről.


Három lánytestvérről szól ez a történet, akik egy fura családba születnek.
Édesapjuk csak Shakespeare műveivel válaszol, abban a világban él szinte.
Édesanyjuk szórakozott jelenség.
Náluk semmi sem normális. Néha nincs vacsora. Más iskolába is járnak, mint a megszokott.
A nevük is a nagy író műveiből való! 
 Rose (Rosalinda – Ahogy tetszik), Babb (Bianca – Makrancos Kata) és Cordy (Cordelia – Lear Király).


Végül betelik a pohár és  fellázadnak, a maguk módján. 

Eltávolodnak egymástól, majd egy váratlan dolog össze hozza őket ismét.
A három lány nem felhőtlen kapcsolata előtérbe kerül megint.
Jönnek a hatalmi harcok, mint gyermekként.
Miközben mindegyiküknek meg kell vívnia a saját harcát is.
Mindhármuknak súlyos  döntéseket kell hozniuk .


A könyv nagyon jó családábrázolás.
Tetszettek az idézeteke.
Sok érdekes dolgot felvet.
Például a nevünk mennyire határozza meg a sorsunk?
Vagy mennyire merjünk mások kárára is ön megvalósítani?-Rose
Kapunk-e megbocsátást, ha túllőttünk a célon?-Babb
Mikor horgonyozzunk le és mikor meneküljünk?-Cordelia 

Kedvenc szereplőm Cordy és Rose voltak.
Annyira ott éreztem magam velük a veszekedéseik közepén, mint a negyedik családtag.
Babb volt a legellenszenvesebb számomra, őt nem tudtam megkedvelni.


Nekem nagyon tetszett a könyv, érdemes elolvasnia mindenkinek.

A borítója olyan gyerekesnek tűnik, a könyv mondanivalója után.

történet::10/8
helyszín:10/8
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/9
érzelmek:10/9
 a könyv hangulata:10/7
 a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/7
 a borító :10/6

A könyvet köszönöm az Athenaeum kiadónak!


Athenaeum kiadó:http://kiadok.lira.hu/kiado/athenaeum/
saját, recenziós
408 oldal
Fordította:Nagy Gergely

Jay Asher:Tizenhárom okom volt...


.
Egy kedves molytársamtól kaptam molynyuszira a könyvet.
Régóta vacilláltam, hogy vajon nekem való könyv vagy sem?
De így nem maradt kérdés, hogy elolvasom.
Egy igen fontos és aktuális témát boncolgat, az öngyilkosságot.
Ezért nehéz lesz nekem úgy írni a könyvről, hogy ne vonjak párhuzamot a saját életem és a könyv között.
Igen. Sajnos nekem is van benne részem. Na nem én szerettem volna komolyan öngyilkos lenni.
Igaz szerintem minden tini eszébe jut néha és eljátszik a gondolattal, még az is, akinek komoly oka nincs.
Nekem sajnos édesapám halt meg így. Amiért én évekig haragudtam rá. 11 éves voltam ekkor és nem hiszem, hogy ez a jó megoldás a gondok kiküszöbölésére.
Gondoltam a könyv majd megmutatja a másik oldalt is, kapok némi magyarázatot belőle.
Talán kicsit jobban megértem az okokat.
Az elején haragudtam Hannahra, olyan kis piszlicsáré indokokra alapozza tetteit. 
Olyan dolgokra, amik mindegyikünkkel megesnek és túl lehet jutni rajta.
Aztán kezd durvulni a helyzet és egyre nagyobb és rosszabb dolgok derülnek ki.
De ez nekem még mindig nem megfelelő indok a tetteire.
A szőnyeg alá söpri a dolgokat, ahelyett hogy megoldaná a megfelelő fórumon.
Nem kaptak elégtételt a sérelmesek és akik hibáztak, nem kapták meg a megfelelő büntetést ezzel.
Szerintem nem döntött jól Hannah.
Amit nem értek, hogy mindezek közben, hol voltak a szülők? Nem vettek észre semmit a lányukon? Hol voltak a barátok, az iskolai felnőttek, a szomszédok vagy akárki?
Egyértelmű jeleket küld a lány, hogy vegyék már észre!
 Neki mondanivalója van! Senki nem mutatott neki segítő jobbot.
Bár mintha nem is szeretné, mert minden mögött valami rosszat keres és ellök magától mindenkit.
Vajon mikor ötlött az eszébe, hogy mit tegyen? Hogyan tervezte el és hajtotta végre a tetteit?
Miért nem tudta kimondani , a nevén nevezni azt, amit tervezett?
Nagyon érdekes megoldással dolgozik az író, kettős narrációval, régmúlt technikát bele vonva(magnó).
Ami rokonszenvessé teszi a könyvet.
Ráadásul szerintem jó tanulság, mert érzékelhetjük, hogy az itt maradottak mit éreznek és gondolnak, de Hannah az öngyilkos tinink is miért tette ,a mit tett, mit érzett közben.
Remélem, hogy a könyv, nem éri el az ellenkező hatást és ez miatt dönt valaki úgy, hogy véget vet életének.
mert ahogy olvastam, az is megfogalmazódott az agyamban, hogy nem érzik-e jó mókának, viccesnek, érdekesnek, elégtételnek a sérelmeik miatt Hannah tetteit?
 Remélem nem.
A borítója tetszik, bár nem igazán tükrözi nekem a könyv komoly mondanivalóját.
Azt kívánom mindenkinek, hogy ne érezze az itt maradottak fájdalmát sohasem, de az öngyilkos táborba se kelljen sosem bele kerülnie.
Ha mégis, gondoljon arra, hogy gyáva dolog. Ez nem megoldás. megfutamodás!
Gondoljon arra, hogy van aki szereti és neki mekkora fájdalmat okozna tettével!
saját
Könyvmolyképző
260 oldal
Fordította:Farkas Orsolya

történet::10/9
helyszín:10/9
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/8
érzelmek:10/8
a könyv hangulata:10/8
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/7
 a borító :10/6

Lilian H. AgiVega:Második Atlantisz



Lilian H. AgiVega:Második Atlantisz

Szégyenszemre valakinek vettem húsvétra( egy kedves molyocskának) és nem bírtam ki, hogy ne olvassak bele.
De onnan már magától értetődő volt, hogy végig olvasom.
Igyekeztem is az olvasásával, hogy időben oda érjen a könyv.

A történet alapötlete nagyon jó.
Bár nekem a kivitelezéssel volt némi gondom.
Kicsit csalódott is voltam.
Valami nagyobb szabásút, misztikusabbat képzeltem el és nem tini vonulaton egy mesét.
De ez az én hibám, nem az íróé.


Olyan fura volt, hogy magyar a főhősünk, aki bele csöppen ebbe a nem éppen megszokott világba.
Lehet hogy csak azért, mert megszoktam a sok külföldi írót, külföldi szereplőkkel, nevekkel.

Tetszett a sellő-tündér konfliktus, az író ahogy elhelyezi a szereplőket a történetben.
A világuk nagyon jól fel volt építve, egyszerűen imádtam.

A szereplőkkel volt legfőképpen gondom, néhol idegesítettek a folyamatos rinyálásukkal:szeretem-nem szeretem vagy mégis szeretem?
Valahogy nem tudtam őket megszeretni.
Volt olyan rész, ami borzasztóan nevetséges volt( mikor például pipilni tanul a sellő fiú).
Én azt kihagytam volna.

Talán Spirot és Aengust kedveltem meg legjobban, de főként az utóbbit.
Remélem ő lesz a második rész főszereplője.

Fergetegesre sikerültek a sellő és tündér jellemzők.
Imádtam a színes szárnyaikat a tündéreknek.
Imádtam a sellők épületeit, egész Atlantiszt.

Jók voltak a könyvben a leírások, ott éreztem magam a tenger fenekén vagy éppen harcra készülvén a tündérek seregében.

Voltak benne jó poénok,cikis égések is. Amik szintén feldobták a történetet, karakterek gyengeségeit feledtetve.

A történet pörgős, sodró lendületű, magával ragadja az olvasót.

Cirka 500 oldalas, nem is gondoltam volna ,én egy kis vékonyka könyvnek gondoltam.

A könyv borítója nagyon szép lett!
Ami viszont bosszantott, hogy puha kötéses könyv és a sorok vége annyira bent helyezkedett el, hogy nem lehet szépen olvasni, csak ha megtöröm a könyvet.

A könyvért köszönet az írónak.
Egy jó példája annak, hogy mi is tudunk új ötletekkel, különleges könyvet írni, nem csak a külföldi íróink.

A történetről:
Atlantisz nem pusztult el, és lakói szigetük elsüllyedésekor nem lelték halálukat a tengerben. Alulmaradtak azonban a harcban, melyet volt rabszolgáik, a tündérek vívtak ellenük, épp ezért most sellőkként kell élniük a víz mélyén.
A rabszolgák lázadása óta eltelt tízezer év alatt az atlantisziak minden tudása és bölcsessége a feledés homályába merült. Emlékezetük szerint mindig is sellőként éltek Atlantiszon, s nem is tudnak a tündérek létezéséről.
Ám az egykori rabszolgák még mindig bosszúra szomjaznak, és a sellők teljes pusztulását kívánják. A két nép több ezer éves konfliktusának kellős közepébe csöppen bele a tizennyolc éves Elel, aki barátjával és édesapjával Írországba látogat.

történet::10/8
helyszín:10/9
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/7
érzelmek,romantika:10/7
a könyv hangulata:10/8
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/8
a borító :10/9
misztikum:10/8
humor:10/7

kölcsön, ajándékba
478 oldal
Aba Könyvkiadó

Raana Raas:Csodaidők1-Az ogfák vöröse




Még egyik könyvről nehezen és keveset tudok írni, erről a könyvről oldalakat tudnék. De nem teszem, mert erőteljesen spoileres lenne és azt nem akarom.

Hogy hogyan került hozzám ez a könyv, mikor nem az én műfajom?
Hát ez jó kérdés.
Olyan mint az Éhezők Viadala.
Sokat hallottam, olvastam róla és úgy döntöttem azért sem olvasom el, aztán végül mégis, mikor a molyon irtóra nagy akciót hirdetett az írója.
Gondoltam elolvasom az első részt, megnyugodok
hogy nem tetszik, nem maradok le semmiről és nem kell megvennem a többi részét, ezt pedig elcserélem majd.
Hogy mekkorát tévedtem. :)
 Már az elején éreztem hogy bajban vagyok. Ez bizony jó könyv.És van még további 3 része.
Úgyhogy kezdjük is rögtön a legnagyobb hibájával.
Ez egy nagy sorozat és hogyan fogom én az összes részt megszerezni és mikorra?
Hiszen fűt a vágy, hogy tudjam mi a befejezése, hogyan alakul a szereplők sorsa.
és várnom kell rá.

Nem egy egyszerű, gyorsan olvasható, tini könyv. Aki annak képzeli, csalódni fog.
Választékos mondatok, értelmes szereplők, jó párbeszédek, kitűnő leírások.

Nagyon jó maga a történet ,helyszíne, felépítése.
Az író minden apró dologra oda figyelt és szép lassan adagolja nekünk a részleteket is a világról.

Tetszettek az érzelmek, a nem mű dolgok.

Legjobb a könyvben az az, hogy a mai családpolitikát és rendszert is más köntösbe borítja és keményen bírálja.
Hiszen az Ibsen modell most is létezik kis hazánkban.
Most is létezik a vallási, faji megkülönböztetés, az egyes népek felsőrendűségi eszményei.

Tetszettek a nyelvek, a bolygók, a különleges család modellek, a jól megformált karakterekkel együtt.Mindegyiküknek fontos mondanivalója van.
 Jó volt hogy minden szereplő árnyalt, nem csupán jó vagy rossz.

A misztikum is megjelenik a könyvben, ami nagyon tetszett nekem. Nem sablonos.

Tetszettek a nyelvi finomságok, a filozófiai elemek...

Egyszóval nem ömlengek többet, jó a könyv és kész!
Személyes kedvenc lesz ezután.

Viszont néha nehezen követtem, vissza olvastam.
Nem lehet össze csapni fél nap alatt a könyv olvasását, az is biztos.

A címmel nem igazán vagyok így utólag kibékülve, de a könyv borítója csodaszép!

történet::10/9
helyszín:10/9
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/9
érzelmek,romantika:10/9
a könyv hangulata:10/9
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/8
a borító :10/9

saját könyv
Animus kiadó, Shremeya kiadó
448 oldal

Conn Iggulden:Az uralkodó-Róma kapui



Már vágytam ismét, egy jó történelmi olvasmányra, és meg is kaptam ettől a könyvtől.
Mindig érdekelt Julius Caesar élete. Érdekelt mi igaz a rettegett hírnevéből és mi nem. Milyen ember volt ő pontosan. Mitől lett ő olyanná
.
Bár a könyv nem teljesen hű az igazsághoz, de nem vette el az élvezete értékét.
 Nem szeretem általában azokat a könyveket, amik hozzá tesznek vagy elvesznek az igazságól, de itt nem érezhető, nincsen tele bakikkal.
Megfelelő részben ad hozzá dolgokat vagy vesz el. Szerintem nem lehet bele kötni.

Izgalmas könyv.
Az elején nem is tudjuk, hogy ki is főszereplőnk, csak egy kedves, rokonszenves, de kicsit kakaskodó ifjút ismerhetünk meg, hű barátjával.
Aztán fokozatosan ráismerünk ki is ő, de akkor már késő, rokonszenvükbe fogadtuk, nem működnek az előítéleteink.


Néhol kemény olvasmány, sok durvaság van benne, de az annak a kornak a jellemzője., tudomásul kell vennünk, ha olvasunk róla.
Vannak nagyon rokonszenves figurák benne. Szerintem jól sikerültek a karakterek. 
Nem csupán jók vagy rosszak, hanem megmutatják apróbb jellemhibáikat is, amik később nagyobb hibáikká nőnek ki vagy gyengeségeikké.

 A könyv jó példája az összetartozásnak, a hűségnek és odaadásnak, a kitartásnak minden esetben.

 Szívesen merültem el a korban. Együtt sétáltam a  harcos katonákkal Róma utcáin, velük harcoltam a nagy csatákban.


Van benne némi romantika is, de nem vette el a könyv igazi mondanivalójáról a figyelmet.


Tetszettek benne a harcolós részek, az hogy izgalmas könyv, nincs idő pihenni közben, hiszen folyton történik valami.


Amivel egyedül gondom volt, hogy sokszor az írásjelek el lettek nyomtatva.
Sok helyen kérdőjel van a kijelentő módban íródott sorok végén.


A borítója is tetszik,.


És amiért még jobban szeretem ezt a könyvet, az az, hogy bizony sorozat, végig mutatja a nagy Caesar életét szinte a végéig, ha jól tudom.
A könyvet köszönöm a Gabo kiadónak!


történet::10/9
helyszín:10/9
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/8
érzelmek,romantika:10/7
a könyv hangulata:10/8
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/8
a borító :10/8

Gabo kiadó:http://www.gabo.hu/hu/
recenzió, saját
477 oldal
Fordította: Bihari György

Andreas Gößling: 333-A démonkapu



A borítója és a címe miatt választottam ezt az olvasmányomat.
El sem olvastam a fülszövegét, így nem tudtam mit várhatok.
Egy felnőtt, komoly olvasmányt vártam, ijesztő belsővel, de nem így van.
Inkább egy ifjúsági könyv, izgalmas, érdekes belsővel.
Tetszik a világ, amit az író megálmodott. Ez viszi el a könyv 90 %-át.
Van némi hiányossága is, de elenyésző.

Túl sok értékelést nem olvastam a könyvről, de így legalább nem befolyásolták a véleményem sem erre, sem arra.

A karakterek jók, bár némileg kidolgozatlanok.
Hiányolom az érzéseiket, gondolataikat.
Kedvencet nem tudok így megnevezni.

Főszereplőnk kissé naiv, de szép lassan tudatára ébred és a saját szintjét is megugorja.
Némi jellemfejlődés is tapasztalható. Amit én sok könyvben hiányolok. Itt megvan.

Van benne némi romantika, de nem a nyálas fajta, pont a megfelelően adagolva.
Ifjúsági és felnőtt szinten is.

A világ viszont teljesen elvarázsolt.
Szerettem az elvarázsolt erdőt, az öregek titkos társaságát, a boszikat.
A különös világot, amire valami nagy veszély leselkedik.
Szerettem a fura démonokat, a lényeket.


A könyv nyelvezete nem túl egyszerű, nem kétszavas mondatokból áll, amik bugyuták, mint a legtöbb ifjúsági könyvben.
Tetszik a nyelvezete.

A könyv poénjai is tetszenek, némi iróniával fűszerezve.

A fordítónak meg külön köszönet a jó fordításért!

A könyv végén a csavar mesteri!

Továbbá tetszettek benne a nem szokványos nevek.

A borítója nekem személy szerint nagyon tetszik. Az idei év második legjobb borítója!

A történetről:
Démonok, alkimisták, titkos társaságok és mágikus rituálék…
Egy ősrégi átok, amely most megfogan.
A tizenöt éves Damian igazán nem így akarta eltölteni a szünidejét. Nem tudta, hogy mágusok, alkimisták és szabadkőművesek leszármazottja. Nem gondolta volna, hogy az ősrégi varázslatok és rituálék valóban működtek, sőt, a megfelelő módon használva ma is ugyanakkora az erejük, mint régen.
Arra pedig, hogy neki kell megtörnie egy átkot, amely 333 évvel ezelőtt szállt a családjára és kisvártatva megfogan, igazán nem számított. A varázslat ellen viszont csak varázslattal harcolhat. Az ehhez szükséges, rég elfeledett varázslatos formulákat egy mágikus tárgy segítségével első kézből ismerheti meg: a múltban.
Az átjárók azonban veszélyesek, néha nem csak az használja őket, akinek szabad lenne…

A könyvet köszönöm az Egmont kiadónak!

történet::10/9
helyszín:10/9
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/8
érzelmek,romantika:10/7
a könyv hangulata:10/8
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/8
a borító :10/10
misztikum:10/8
humor:10/8

saját, recenzió
496 oldal
Fordította:Bottka Sándor Mátyás