2012. január 28., szombat

A történet a 70-es évekbeli Angliában játszódik. Harriet és David fiatal házaspár, akik a többséggel ellentétben nagy családról álmodoznak. Első lépésként meg is vásárolnak egy hatalmas házat, ahova aztán sorra születnek is a gyerekek. Habár a szülők nem értenek egyet a fiatalok döntésével, elfogadják azt, és mindenben támogatják őket.
Az élet boldogan zajlik körülöttük, a házat időről-időre megtölti a népes rokonság. Szinte hagyománnyá válik, hogy húsvétkor, karácsonykor és a nyári szünetben az összes nagynéni, nagybácsi és unokatestvér itt gyűlik össze.
Ennek a lármás idillnek azonban vége szakad, amikor megszületik az ötödik gyerek. Harriet már a terhessége alatt érzi, hogy ezzel a babával valami nincs rendben. De hiába az orvosi vizsgálat, minden eredmény normális. Aztán megszületik a furcsa kis lény, Ben, aki nem is gyerekre, inkább egy ronda manóra hasonlít. Harriet talán csak magának meri bevallani, hogy nem képes szeretni ezt a kis teremtményt. A gyerek már a kezdetektől furcsán viselkedik. Erőszakos, durva, erős kisfiú.
Másfél éves korában már olyan agressszivitás él benne, hogy puszta kézzel megfojt egy kutyát. A család rémülten figyeli Ben növekedését. Harriet a többi gyermekével és a férjével már alig törődik, minden idejét Ben nevelése és felügyelete teszi ki.
A család összeül és arra az elhatározásra jut, hogy a kisfiút intézetbe kell adni. Így is történik, az anya azonban nem tud ebbe belenyugodni és felkeresi a "kórházat", ahol fiát kezelik. Amikor meglátja egy gumiszobába eszméletlenül, kényszerzubbonyban bezárva, azonnal úgy dönt, hogy hazaviszi.
Ezzel a lépéssel azonban házassága végleg a szakadék felé rohan. A fiú lassan felnő, iskolába megy, de a gondok nem szűnnek meg. Harriet megvizsgáltatja az öreg háziorvossal és egy pszichológussal is, ők azonban normálisnak ítélik a fiút. A család lassan széthullik, a gyerekek kirepülnek, és a nagy boldog családról szőtt álmok is lassan feledésbe merülnek...
Egy délután elolvastam ezt a könyvet, mert elég vékony és nagy betűkkel szedett. A két főszereplő, Harriet és David nekem ellenszenvesek voltak, mert csak magukra gondoltak. Arra, hogy ők eltervezték a népes családot, de azt nem vették figyelembe, hogy anyagilag ezt nem engedhetik meg maguknak. Ha bármi probléma volt, szinte el is várták, hogy David tehetős apja majd kisegíti őket pénzzel. Mindegyik nagyszülőt a végtelenségig kihasználtak, mert ők elképzeltek egy álmot.
Azt sem értettem, hogy Harriet miért adott az öreg háziorvos szavára. Szerintem egy anya bármit megtenne, hogy kiderüljön, mi a baja a gyerekének. Akár a világ végére is elmenne. De ő inább belenyugodott abba, hogy nincs semmi baj, holott az ellenkezője már a gyerek megjelenésében is látszott.
Azért nem ítélném el őket, hogy intézetbe adták, hiszen nem csak az állatokra, de a testvéreire is veszélyes volt, csak kulcsra zárt ajtók mögött mertek aludni. De ha már intézetbe adja a gyermekét, akkor győződjön meg róla, hogy szakértő kezekbe kerül, akik nem tovább rontják az amúgy is kétségbe ejtő állapotát, hanem esetleg még javítanak is rajta. És nem hetek múltán megy először meglátogatni.
Harriet annak ellenére, hogy megszült öt gyereket, nem nevezhető igazi anya típusnak, hiszen a beteg gyerek miatt az egész családját elhanyagolta, a többi gyerekét szinte levegőnek nézte. Nem is értettem a viselkedését. Bosszantó, ellenszenves figurák voltak.
Az irodalmi Nobel-díjat sem igazán értem, nem volt ez olyan fergeteges írás. Inkább érdekes a témaválasztás. Én azért javasolnám, ha tehetitek olvassátok el.
A borítónak szerintem fikarcnyi köze sincs a történethez, aki tervezte, biztosan nem tudta, hogy miről szól a könyv...
10/7

2012. január 21., szombat

Cormac McCarthy:Vad lovak


Cormac McCarthy:Vad lovak


Az Út című könyvét imádtam az írónak a maga tragédiájával,borzasztóiságával,így nem volt kérdés hogy olvasok még tőle.
Az igazat megvallva nekem kicsit csalódás volt ez a könyv.Bár lehet hogy azért mert más témát dolgoz fel és nem vagyok oda a cowboyokért túlzottan.
Kicsit férfias a könyv,inkább nekik ajánlanám.

A borító gyönyörűséges.
Plusz pont jár a könyvjelzőért benne.Ezért is szeretem annyira a Magvetős könyveket,mert gondolnak az olvasókra.
Én notóriusan elhagyom mindig az összes könyvjelzőmet,így nagyon jól jön hogy van benne egy.
Pedig nagyszerű találmány és egyre ritkábban találkozok vele.Kevés kiadó gondol már rá sajnos,pedig nem kerül sokba.

Jó a könyv,jó a történet,pár apróbb bakit kivéve,de valahogy mégsem olyan jó mint az Út.
Valami hiányzik hozzá.
Mintha másik író írta volna,kicsit más a fogalmazása is.
Nem mondom hogy rossz könyv.
Sőt.
Jó gondolatok,izgalmas részek tarkítják és tényleg csak apróbb bakik vannak benne,nem is lehet észre venni,csak a kukacoskodó embereknek esetleg.(ha valakit érdekel, például egyik oldalon kendőnek,majd a másik oldalon pedig konyharuhának van írva egy rész).

Ami engem zavart,azaz az hogy nincsenek szépen elkülönítve a párbeszédben hogy mikor ki beszél.Így is lehet érteni,de volt hogy vissza kellett olvasnom hogy értsem.

A szereplők érdekesek,kicsit régimódiak,ami élvezetessé teszi a történetet.
Kedvencem nem lett senki kifejezetten.De ez nem is olyan történet.
Csak sodródok az árral az olvasása közben.

A történet végkifejlete nagyon egyszerűen lett lezárva,bár lehet tudni hogy egy trilógia első része.

Történetről:
Cormac McCarthy – a Véres délkörök, a Nem vénnek való vidék és Az út szerzője – Vad lovak című regényében a tizenhat éves texasi rancher, John Grady Cole felnőtté válásnak szívszaggató, véres és olykor hátborzongató történetét meséli el. Barátjával, a nála egy évvel idősebb Rawlinsszal titokban szöknek át Mexikóba, hogy munkát vállaljanak a számukra ismeretlen, ám izgalmas kalandokat ígérő országban. De mire felocsúdnak, egy gyönyörű és kegyetlen világban találják magukat, ahol az embernek gyakran a vérével kell fizetnie az álmaiért.
A kritikusok a McCarthy-életmű egyik csúcspontjaként tartják számon a Vad lovakat, a Határvidék-trilógia első részét. E modern kori westernben a szerző újraalkotja a cowboyok mítoszát. Sodró, kegyetlenül pontos mondatai által az olvasó is beavatást nyerhet a vadnyugat varázslatos, könyörtelen világba. A regény, több más rangos elismerés mellett, megkapta a Nemzeti Könyv-díjat, és immár a XX. századi amerikai próza faulkneri és hemingwayi hagyományait továbbörökítő klasszikusaként tartják számon.
A könyvet köszönöm a Magvető kiadónak!

Magvető kiadó:
http://kiadok.lira.hu/kiado/magveto/
437 oldal
Saját,recenziós

2012. január 13., péntek

Jodi Picoult:A nővérem húga


Jodi Picoult:A nővérem húga

Már olvastam az írónőtől,így nem volt kérdéses hogy ezt a könyvét is elolvasom.Híres a nehéz,lelkileg kibillentő témaválasztásáról.
Most sem nyúlt egy könnyű témához,mikor e könyvet megírta.
Nehéz beszélnem róla,mert közel áll a szívemhez a téma,hiszem most 3 hónapos a kislányom.

Egy kis családról van szó,akiket az a szörnyű csapás ért,hogy gyermekük/testvérük rákos lett.
Felborul a jól megszokott életük.Mindenkit máshogy érint a változás.És ez nem ilyen egyszerű,további bonyodalmak tarkítják a család életét.
A könyv nagyon jól meg van írva.Mindenki szemszögéből kapunk egy kicsit.Mindenki életébe,gondolataiba bepillanthatunk egy morzsányit.
Ami meglepő,nem kifejezetten a rákos kislány Kate a főszereplőnk,hanem húga Anna,akit szülei Kate számára hívtak életre.Pontosabban mondva hogy az ő sejtjeit,vérét adhassák Kate-nek a gyógyulása érdekében.Kate kapja a legkevesebb részt a könyvből,az ő érzelmeiről nagyon keveset olvashatunk.
Egy hatalmas morális kérdést is felvet a könyv,amit később bővebben kivesézek,de mivel Spoileres így kicsit lejjebb tettem azt a részt.

Ami engem kicsit zavart,hogy az időben ugrálunk és a szereplők között is.Nem okozott gondot,nem zökkentett ki,de valamiért zavart.
Talán nem tudtam ez miatt annyira bele élnem magam a történetbe.
Nem a család tagjaként éltem át ,hanem külső szemlélőként.Nálam ez szokatlan,mert ha én olvasok jelen vagyok a könyvbe,úgy pereg előttem,mintha én is részese lennék vagy egy filmet néznék.

A karakterek jók,emberiek,érzelmesek,úgy viselkednek,ahogy elvárnánk tőlük ebben a szőrnyű szituációban.
Szinte majdnem mindegyiküket megkedveltem,ám kedvencem végül Anna lett a maga bájával,naivitásával,egyszerűségével és apró hibáival.
Igaz utólag nem azért történt,ami történt mint én gondoltam.Nem számítottam az apró csavarra és a végén a hatalmasra sem.Máshogy zártam volna le,így meglepődtem,de a jó értelemben.
Aki legkevésbé volt szimpatikus,sőt elítélem az az édesanya Sara.

Megkockáztatom a legjobb könyve az írónőnek.
Két nap alatt kiolvastam azért,mert hajtott a vágy hogy megtudjam mi lesz a vége.

A történetről:
Amerika keleti partvidékén egy tipikus kertvárosi házban él egy tipikusnak korántsem mondható háromgyermekes család. A legidősebb testvér, Jesse már a "sötét oldalon" jár; a középső lány, Kate súlyos leukémiás, akinek életben maradásáért a két szülő ádáz küzdelmet vív; a húg, Anna pedig - a tudomány jóvoltából eleve azért született, hogy genetikailag megfelelő donor legyen a nővére számára.
Amikor a beteg Kate körül forgó családi élet ellen lázadó tizenhárom éves Anna bepereli szüleit, hogy önrendelkezési jogot nyerjen a saját teste fölött, minden megbolydul. A lelki örvények egyre mélyebbre húzzák a jogászból lett főfoglalkozású anyát, a tűzoltó-mentős-amatőr csillagász apát, a kényszerűen koraérett gyerekeket, sőt még az Annát képviselő fiatal ügyvédet és annak elvesztettnek hitt kedvesét is. A krízishelyzetet a népszerű írónő felváltva láttatja a hét szereplő szemével, bravúrosan váltogatva az idősíkokat is. Miközben egy lebilincselő, gyors léptű regény fejezetein nevethet-zokoghat az olvasó, olyan hitelesen elevenedik meg előtte a kertvárosi otthon, a kórház, a tárgyalóterem és a tűzoltólaktanya világa, mintha dokumentumfilmet nézne. A végkifejlet pedig majdnem akkora meglepetéseket tartogat, mint egy krimi...

Spoiler

Sara-t az anyukát számtalanszor megráztam volna a könyv olvasása közben.
Ébresztő,nehéz a dolgod,nem egyszerű az életed,szereted és meg akarod menteni a lányod,ám van másik két gyermeked is!Velük mi lesz?
Ugye a történet arról szól,hogy Anna beperli a szüleit,hogy saját maga dönthessen a testéről,hogy keljen a bele egyezése abba,hogy testvérének vért és mindenféléket adományozzon.
Eléggé faramuci helyzet.Hogy jöhet egyáltalán létre ilyen ?Anna eleve úgy születik mesterségesen,hogy Kate donorja legyen.
Már itt nem engedélyeztem volna a dolgot eleve.
Megértem hogy mindent megtesznek gyermekük védelmében,ahogy én is tenném,de hogy valakit csak ezért létrehozni,megszülni és alá rendelni ennek a helyzetnek szörnyű dolog.Ráadásul míg kicsi nincs senki aki megakadályozná a szülőket ebben,mikor pedig Anna nagyobb lesz,akkor is bírósághoz kell fordulnia(más kérdés,hogy végül kiderül,hogy másért kezdeményezte a pert).
Hogyan tehetik ezt úgy,hogy senki sem akadályozza meg őket?Annát nem védi senki és semmi?
Az ő élete semmit sem számít?Bármilyen fájdalmas vagy veszélyes beavatkozást el kell tűrnie úgy,hogy a saját életét nem élheti?
A szülő hogy teheti,hogy az egyik gyermeknek kedvez ezáltal,fontosabbnak tartja mint a másikat,illetve a harmadik gyermeket meg ki is zárják az életükből ebben a történetben.
Megrázó dolog,lelkileg nagyon taccsra tett ez a könyv.Frusztrált és idegesített.Pedig ez csak egy könyv.De úgy segítettem volna Annának,mellé álltam volna.
Jasse is ezért kallódott el.Feleslegesnek érezte magát,mert ő nem tudott segíteni.
Az apuka meg egy nagy papucs,hiszen mindenben csak bólogatott a feleségének,még ha nem is értett vele egyet.

Spoiler vége

A könyvet köszönöma z Athenaeum kiadónak!

Athenaeum kiadó:
http://kiadok.lira.hu/kiado/athenaeum/
saját,recenziós
372 oldal
10/9

2012. január 5., csütörtök

Ally Condie:Matched-Egymáshoz rendelve


Ally Condie:Matched-Egymáshoz rendelve

A könyv egy nagyon jó ifjúsági regény.Meglepően jó,mert mostanában nem olvastam semmi új ötlettel íródott könyvet.Itt végre nem a megszokott vámpíros-farkasos-boszorkányossal állunk szemben.
Eddig féltem minden dísztópiás történettől,nem is nyerte el egyik sem a tetszésem.
De végre ebben is kedvencet avathatok.Mert ez a könyv a kedvenceim listáját fogja gyarapítani.

A világ,amit az író létre hozott egyszerűen felejthetetlen.Ez viszi el a könyv legjavát.
Nagyon jól lett felépítette.
Nem tudom tudnék-e ilyen mértékű szabályzás mellet élni.
Egyszerűen minden be van szabályozva .Én is lázadoztam az olvasása közben,nemhogy a főszereplőnk.
A főszereplő egy kedves,egyszerű lány,aki ráébred hogy milyen igazságtalan a rendszer,megpróbál apró,de nagyon apró lépésekben fellázadni ellene.
Ami számomra meglepő volt,mert én az olvasás közben mindig vártam,hogy na most jön a nagy esemény.De nem jött.Ez az egy negatívuma van talán csak a történetnek.

Nagyon izgalmas és érdekes szereplőink vannak.Maguk nemében fejlődnek is egy hajszálnyit.

A szerelem ismét helyet kapott a történetben,ami egy ifjúsági könyvnél nem meglepő.Szerencsére nem a nyálas,cukros módon,pont az elviselhetőség határain belül.
Még a szerelmi háromszög sem zavart,pedig az ilyen könyveket kerülöm ha lehet.

A könyv még plusz pontokat is kap a gyönyörűséges hangulatért,a szép versekért és az író gyönyörűséges szóvirágaiért.
Szeretem ahogy lefesti a tájat elénk,vagy ahogy az érzelmeket leírja.
A gondolatok gazdagsága feldobja a könyvet.

Nem meglepő van folytatása is,amit én már most nagyon várok.

A borítója egyszerűen gyönyörű!Remélem a következő résznél is ilyen ütős lesz a külső és a belső egy hangyányit jobban.

"Szerelmesnek lenni valakinek az életébe, vajon ugyanaz, mint beleesni magába az emberbe?"


Spoiler

Ahhoz hogy többet tudjak beszélni a könyvről,muszáj ezt a figyelmeztetést kiírnom.
Nekem nagyon tetszett a világ.Egyszerű,nem túl bonyolult,de mégis igazságtalan,igaz annak csak aki nem dugja homokba a fejét.
Hihetetlen,hogy a kormány mindent beszabályoz az ételtől kezdve addig hogy ki legyen a párod,meddig lehet gyermeked és milyen testmozgást végezz.
Szerintetek elképzelhető lenne egy ilyen rendszer anélkül hogy lázadások ne őrölnék fel?
Ti tudnátok így élni?
Hiszen az élte sava-borsa veszne így ki.A lényege annak,amiért élünk.
Gyűlölném hogy nincs választási lehetőségem semmiben.
Igaz megszüntetné az éhezést,a betegségeket,a háborút, a válásokat..De megérné?
Hiszen a versek,a festmények is limitálva lennének.Gondolkodnod és írnod,teremtened sem szabadna semmit.
Ami szerintem felesleges volt bele,az az hogy Cassia és Ky csak egy kísérlet részei voltak.Engem kicsit megzavart.Anélkül egyszerűbb lett volna a történet.
És még egy dolog,amit egy másik blogíró is megjegyzett,a szereplők olyan távoliak,mint egy árnyalak.Nem kerültek hozzánk közel,pedig szerethetőek lennének.Nem tudom miért van ez az érzésem.Talán a második rész kiküszöböli majd.
Spoiler vége

A történetről:

A Globális Felmelegedés után a rendszer összeomlott, és a helyén létrejött a Társadalom, ahol nincs éhezés, nincs betegség, nincs bűnözés. és a hivatalnokok döntenek róla, hogy kit szeretsz, hol dolgozol és mikor halsz meg.

Cassia harmonikusan él ebben a steril világban és meg van győződve róla, hogy ha betartja a szabályokat, hosszú élete, tökéletes munkahelye és társa lesz. Amikor a Párosító Bankett után legjobb barátja jelenik meg számítógépe képernyőjén, Cassia biztosan tudja, hogy ő az igazi…A képernyő azonban hirtelen elsötétül, és egy másik fiú arca villan fel rajta. Cassia nehéz döntés előtt áll. Merre induljon? Xandert kövesse a jól ismert, kitaposott úton, vagy esetleg Ky után eredjen az ismeretlenbe vezető, sötét ösvényen? Tökéletesség és szenvedély között kell választania.


A könyvet köszönöm a Ciceró kiadónak!

Ez az első könyvük és azt hiszem,a legjobban választottam.:)


Ciceró kiadó:

http://www.cicerokonyvstudio.hu/ujdonsagok/?Konyv=Matched_Egymashoz_rendelve

saját,recenziós

344 oldal

10/9

2012. január 2., hétfő

Laurell K. Hamilton:Fagyos érintés


Laurell K. Hamilton:Fagyos érintés

Nagy várakozással néztem e könyv elé.
Ráadásul a borítója csodaszép lett!

Olvastam már Hamiltontól és tudom hogy tömény szex egy csipetnyi izgalommal.
Ez a könyv mégis kicsit csalódás volt számomra.
A leírások,a gyönyörű hasonlatok,a karakterek nagyon jók,de valami nekem hiányzott a könyvből.
Az eleje kifejezetten unalmas volt,több oldalon keresztül nem történt semmi.Majd végre beindult a történet lassan csordogálva.
Valószínűleg én vagyok a hibás.Ugyanis az előző részeket nem olvastam,csak sejtettem hogy mit fogok kapni.
Az előzmények ismeretében talán izgalmasabbnak,érthetőbbnek tűnne a könyv.
Így csak romantika,szerelem és izzás a könyv,kevés történettel.
Maga a világ nagyon jól fel van építve,az nagyon tetszett.
Marry szimpatikus karakter,ahogy próbál mindenkit szeretni és mindenkinek megfelelni.
Pár pasasa is tetszett,bár jó lenne pár kép is a könyvbe,biztos feldobná még a történetet.:)
Nagyon érzékletes,izzó a történet.Ez adja csak el számomra a könyvet.
De ígérem nektek hogy elolvasom az előzményeket is,hogy objektívebb képet kapjak a sorozatról.

Spoiler
Nem szeretnék lelőni egy fontos eseményt,de nekem Taranis amit csinált/vagy nem csinált kicsit gyomorforgató volt.

A történetről:
Ismertek jól. A nevem Meredith Gentry, hercegnő és a faerie trón várományosa, korábban magánnyomozó a halandók világában. Hogy királynővé koronázzanak, folytatnom kell a királyi vérvonalat: utódot kell a világra hoznom. Ha kudarcot vallok, nagynéném, Andais királynő a faerie trónjára segítheti a fiát, az őrült Cel herceget. Engem pedig könnyedén eltesz láb alól.
Hűséges őrök vesznek körül, akik megvédenek, szeretnek, és ha kell, az ágyamba bújnak. De minden próbálkozás ellenére elkerül a gyermekáldás. A gonosz királynő és bizalmasai ellenem szövetkeztek, így testőreimmel visszatértünk Los Angelesbe, remélve, hogy el tudtunk menekülni az udvari intrikák egyre gyülekező árnyai elől.
De még száműzetésben sem lehet kicsúszni a sötét szándékkal közeledők markából. Most Taranis király, a faerie Seelie Udvarának hatalmas uralkodója halandók segítségével próbálja meg kézre keríteni testőreimet. De én tudom, hogy támadásának valódi célpontja én vagyok. Megpróbált megölni, amikor gyermek voltam. És most attól tartok, szándékai ennél is rettenetesebbek.

Köszönöm a könyvet az Agave kiadónak!

Agave kiadó:
http://www.agavebolt.com/
saját,recenziós
egyenlőre 10/6(de ez még változhat,ha elolvastam az előzményeket)