2012. május 16., szerda

Andreas Gößling: 333-A démonkapu



A borítója és a címe miatt választottam ezt az olvasmányomat.
El sem olvastam a fülszövegét, így nem tudtam mit várhatok.
Egy felnőtt, komoly olvasmányt vártam, ijesztő belsővel, de nem így van.
Inkább egy ifjúsági könyv, izgalmas, érdekes belsővel.
Tetszik a világ, amit az író megálmodott. Ez viszi el a könyv 90 %-át.
Van némi hiányossága is, de elenyésző.

Túl sok értékelést nem olvastam a könyvről, de így legalább nem befolyásolták a véleményem sem erre, sem arra.

A karakterek jók, bár némileg kidolgozatlanok.
Hiányolom az érzéseiket, gondolataikat.
Kedvencet nem tudok így megnevezni.

Főszereplőnk kissé naiv, de szép lassan tudatára ébred és a saját szintjét is megugorja.
Némi jellemfejlődés is tapasztalható. Amit én sok könyvben hiányolok. Itt megvan.

Van benne némi romantika, de nem a nyálas fajta, pont a megfelelően adagolva.
Ifjúsági és felnőtt szinten is.

A világ viszont teljesen elvarázsolt.
Szerettem az elvarázsolt erdőt, az öregek titkos társaságát, a boszikat.
A különös világot, amire valami nagy veszély leselkedik.
Szerettem a fura démonokat, a lényeket.


A könyv nyelvezete nem túl egyszerű, nem kétszavas mondatokból áll, amik bugyuták, mint a legtöbb ifjúsági könyvben.
Tetszik a nyelvezete.

A könyv poénjai is tetszenek, némi iróniával fűszerezve.

A fordítónak meg külön köszönet a jó fordításért!

A könyv végén a csavar mesteri!

Továbbá tetszettek benne a nem szokványos nevek.

A borítója nekem személy szerint nagyon tetszik. Az idei év második legjobb borítója!

A történetről:
Démonok, alkimisták, titkos társaságok és mágikus rituálék…
Egy ősrégi átok, amely most megfogan.
A tizenöt éves Damian igazán nem így akarta eltölteni a szünidejét. Nem tudta, hogy mágusok, alkimisták és szabadkőművesek leszármazottja. Nem gondolta volna, hogy az ősrégi varázslatok és rituálék valóban működtek, sőt, a megfelelő módon használva ma is ugyanakkora az erejük, mint régen.
Arra pedig, hogy neki kell megtörnie egy átkot, amely 333 évvel ezelőtt szállt a családjára és kisvártatva megfogan, igazán nem számított. A varázslat ellen viszont csak varázslattal harcolhat. Az ehhez szükséges, rég elfeledett varázslatos formulákat egy mágikus tárgy segítségével első kézből ismerheti meg: a múltban.
Az átjárók azonban veszélyesek, néha nem csak az használja őket, akinek szabad lenne…

A könyvet köszönöm az Egmont kiadónak!

történet::10/9
helyszín:10/9
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/8
érzelmek,romantika:10/7
a könyv hangulata:10/8
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/8
a borító :10/10
misztikum:10/8
humor:10/8

saját, recenzió
496 oldal
Fordította:Bottka Sándor Mátyás

Nincsenek megjegyzések: