2011. december 27., kedd


Fábián Janka:Virágszál

Magyar viszonylatban már sok jót hallottam az írónőről,így a könyv természetesen jött velem a könyvtárból.

A történet a nem is olyan régmúltba játszódik,így pláne a nekem való stílusú könyv.
Jó volt végre magyar történet,magyar nevekkel és magyar valósággal olvasni.
Azt hiszem az ilyen jellegű könyvekben igazán hiány van.
Kérnénk szépen többet belőlük.

Az írónő nagyon jól forgatja a főszereplő képzeletbeli köpönyegét.
Flóra a főszereplőnk,akit először utáltam,majd sajnáltam és megkedveltem,majd ismét utáltam és ismét sajnáltam,egy történeten belül.
Nem emlékszem hogy valaha is ennyire változatos szereplőről olvastam volna.
Nelli egy pozitív szereplő,de valamiért még sem ő viszi el a könyvet,hanem Flóra.
Több szereplőt is soron kísérhetünk,mindig az ő szemszögükön át látjuk az egészet.Viszont nem emelkedik ki egyikük sem talán csak Flóra-Nelli páros.
Azt hiszem a könyv erőssége a karakter ábrázolás.
A szereplők zseniálisak,nem csak feketék vagy fehérek.
Viszont néha borzalmas hibákba esnek,mint az esendő emberek.
Viszont túl tökéletesnek akarja az írónő ábrázolni őket ennek ellenére,ami zavaró.
Volt pár rész,ami alaposan felbosszantott.Némelyik szereplőt megszorongatnám úgy igazán vagy adnék neki egy alapos fejmosást vagy pofont.
Ez is az írónő fantasztikus írását dicséri.

A történet szép lassan csordogál,majd felgyorsul,majd ismét lassít és így tovább.
Ami néha azért hátrányára van a történetnek,megszakítja a lendületét.

Ami nem tetszett az a vége.Annyira gyors és kiszámítható volt.
Pedig az elején nagyon klisémentes,aztán szép lassan bele csúszik a klisék sorozatába.

Ennek ellenére nagyon élvezetes kis könyv.
Gyorsan lehet haladni vele.Kikapcsol,kicsit vissza visz az időben.

A borítója nagyon egyszerű kis virágot ábrázol annak amit én olvastam.
Tudom mit szimbolizál,de nekem túl egyszerű így.Lehetett volna változatosabb is.
Ez a borító sem tetszik igazán,ami a képen van.

Ezek után kíváncsi vagyok a többi könyvére is az írónőnk,hiszen az Emma könyveket az egekig magasztalták,míg ezt a könyvét lehúzták jócskán.

A leírása:
Az 1900-as évek fordulóján kezdődő fordulatos történetben két nem mindennapi nő sorsa fonódik össze elválaszthatatlanul. Az első részben egy többszörös tragédiába torkolló szerelmi háromszög lezárásaként Urbán Flóra, a gazdag budai ügyvéd lánya kénytelen megszökni otthonról, és a Monarchia egy távoli szögletében világra hozni házasságon kívül fogant gyermekét, és új életet kezdeni a kicsivel.
A második rész főszereplője Virág Nelli, az árva lány, akit egy hideg, téli napon tesznek ki egy kolostor küszöbére. A lányt az apácák nevelik fel, és később ápolónőként dolgozik, amikor váratlanul, álmai "szőke hercege" képében rátalál a szerelem. A fiú, Miklós nevelőanyja, a keserű és bosszúálló Flóra azonban intrikáival megakadályozza a fiatalok boldogságát. Ám Nelli nem adja fel, és a magára hagyott, megcsalt lánynak végül sikerül egyenesbe hoznia életét, annak ellenére, hogy Flórának továbbra is a legfőbb célja, hogy tönkretegye őt. Ám egy napon súlyos titokra derül fény az asszony múltjából, és ez mindannyiuk életét megváltoztatja...

könyvtári
Ulpius kiadó
10/7

2011. december 20., kedd


Joanne Harris:Bársony és keserű mandula

Novellák,Novellák,Novellák...
Nem volt eddig szerencsém hozzájuk.
Joanne könyveit viszont imádom,így ez a könyv is a kezembe került.
Meghökkentett,megnevetettet,elgondolkodtatott,megijesztett...sokszínű és elbűvölő.
Kigúnyolja a mai társadalmat jogosan.
De élveztem.röpke egy óra alatt kiolvastam a könyvet.
Nem is tudom melyik történet tetszett a legjobban.
Talán ezt a könyvet úgy kellene olvasni,mint ahogy a bonbont esszük.Lassan,mindig csak egyet-egyet ízlelgetni,nem behabzsolni az összeset egyszerre.De ez nem ment.
Egyben elfogyasztottam az egészet.
Megosztó könyv,agyon szidják vagy az egekig marasztalják...
Nekem tetszett.Bár egy kezdő olvasóval nem ezt a könyvét választatnám.
Erre rá kell hangolódni és úgy olvasni.


Ezt az elragadó gyűjteményt olvasni olyan, akár a legfinomabb bonbonosdobozban válogatni a krémes, keserű, kávés vagy nugátos édességek között. Nem is csoda, hiszen a Csokoládé világhírű írónője ismét meglepetést és örömet akart szerezni rajongóinak. Történetei hol torokszorítóan érzelmesek, hol mesésen varázslatosak, hol pedig hátborzongatóak; farkasemberek, delfinnők, dacos, öreg hölgyek és erotikus bőrholmik – a Bársony és keserű mandulában a csoda szinte mindennapi, a savanyú sokszor édes, szép a rút és rút a szép, még a csábító és a meghökkentő sincs egy lépésnél távolabb egymástól. Az „édes élet” legnagyobb szakértője ismét bebizonyítja, hogy akár a szépség mítoszát, akár a hűtlenség fájdalmát, akár az időskori szerelem csodáját járja körbe, mestere a történetmesélésnek.

könyvtári
Ulpius ház
10/9
335 oldal

Daphne Du Maurier:A Manderley-ház asszonya


Daphne Du Maurier:A Manderley-ház asszonya

A könyv egy igazi klasszikus.
A történet komor.Ijesztő.Kicsit a hideg futkosott a hátamon olvasása közben.
Eleinte azt hittem hogy egy egyszerű romantikus könyv lesz,de mekkorát tévedtem.
Inkább krimi,vagy thriller egy kis szerelemmel ékesítve.
Nehéz lesz a történetről spoiler mentesen írni.
Lehet hogy többször be-be csúszik majd egy kis tartalmi rész a könyvről.Előre is elnézést és ha nem szereted,akkor kérlek ne olvasd tovább!

Főszereplőnk gyermekből szép lassan felnőtté válik.Már nem lesz tehetetlen.Már nem sodródik az árral,egy férfi iránti szerelme felnőtté teszi.
Ám a féltékenység nagy úr.A zöld szemű szörnyet nehéz legyőzni,még ha egy hallottal is kell felvenni a versenyt.Talán így nehezebb is a feladat.Nincs ki ellen versenyezni,ám a halott szelleme még érezhető.
"Hiszen az ő székébe ülök bele,az ő tollával írok,az ő kutyáját sétáltatom..."
Nem tudom lenne-e erőm e nehéz helyzetben helyt állni.
Ráadásul a másik fél is rejtélyes,kiismerhetetlen.A férfi sem adja magát oda teljesen sem lelkileg,sem testileg.Mi lehet ennek az oka?Azt főszereplőnk nem is sejti.
Azt hiszi ,hogy a volt feleség szelleme áll közéjük ,a boldogságuk közé.
Pedig ha sejtené...
Érdekesség benne,hogy nem tudjuk meg az új Mrs.Winter nevét.Ő a mesélő,E/1-ben.
Ott jártam Manderleyben én is.Éreztem a tenger sós illatát.Éreztem a szobák dohos,nehéz illatát.
Az író úgy ír,hogy jelen vagyunk a történetben.A tájleírás remek.
Átérezzük a szerelmesek szenvedéseit,félelmeiket,mi is idegesek leszünk.
Nyugtalanító könyv,de remek olvasmány,ha egy kis feszültségre vágyunk.

A borítója tükrözi a mondanivalóját,a sötét érzéseket is érzékelteti színeivel.

Nesztelen léptű inasok, pattogó tűz a könyvtár kandallójában, fehér damasztabrosz és ezüstkészlet a teázóasztalon, dédanyák képei a galérián- ez Manderley. Baljósan vöröslő rododendronok és temetőket idéző, sápadtkék hortenziák a kertben, a tenger vészjósló mormogása- ez is Manderley.
A történetet elmesélő, mindvégig névtelen főszereplő, az új, érzékeny úrnő híven beszámol ennek az életnek a fonákjáról is: a titkos bűntudatról, a névtelen szorongásról, a rettegésről, ami ugyanúgy elválaszthatatlan Manderleytől, mint a kényelem és a fényűzés.
A félelem mérgezi az itt élők lelkét: az új asszony a régi házvezetőnőtől, Mrs. Danverstől fél, még inkább a halott feleség, Rebecca kísértetétől- ám valójában attól retteg, hogy méltatlan lesz Manderleyhez, és el kell hagynia a kastélyt. A férj, Maxim de Winter a bűntett leleplezésétől és a botránytól retteg.

A könyvet köszönöm a Gabo kiadónak!

Gabo kiadó:
http://www.gabo.hu/
saját,recenziós
10/8
447 oldal

2011. december 11., vasárnap

Victoria Hislop:Hazatérés


Victoria Hislop:Hazatérés

Meg kell hogy mondjam,ez a könyv többszörösen is becsapott.
Újabban nem olvasom el a fülszövegeket és így nagy meglepetés ért.
A borítója alapján azt hittem egy fantasy-vámpíros könyv.Aztán mikor jobban megnéztem,akkor láttam hogy egy táncos , női alak van rajta.
Na ekkor már tudtam hogy félre nyúltam,nem az amit szeretnék olvasni.Nem a könnyed ,gyorsan olvasós könyv lesz,amire most vágytam.
De azért bele lapoztam,merthogy táncos könyv.És én ugye kötődök minden tánchoz,legyen szó hastáncról vagy latin táncokról.
Gondoltam akkor egy könnyed romantikus könyv némi tánccal kombinálva.
Amikor elkezdtem olvasni akkor jött a következő meglepetés.
Hiszen az elején szó sincs romantikus regényről.
Hanem inkább drámáról van szó.

1936-ban Spanyolországban 3 évig tartó polgárháború dúlt a maga szörnyűségeivel.
Ezt mutatja be a könyv nagy részt.Egy szétszaggatott családról szól,szerelmekről,barátságokról ,de flamencóról csak minimálisan.Sok olyan rész található benne ami a polgárháború szörnyűségeivel van tele,nehezen is olvastam ilyenkor tovább.De érdekelt hogy mi lesz a sorsa Mercedesnek,édesanyjának,három bátyjának, édesapjának és Javiernek.

Vajon a szétválasztott emberek viszont látják egymást?
A flamencó átsegíti Mercedest a kedvenc szereplőmet a nehézségeken?
Ki éli túl a háborút?
Újra lehet kezdeni ugyan ott egy új életet?
Erre mind választ kaphatsz a könyvből,ha elolvasod.Én nem lőném le a történet lényegét.

Kedvenc szereplőm makacsságával,kitartásával és azzal ahogy fejlődik a jelleme Mercedes lett.
Izgultam érte,vele szenvedtem végig a polgárháborút.
Akit a legjobban utáltam az Ignació volt,Mersedes ifjú matador testvére.A pökhendisége,beképzeltsége,érzéketlensége miatt legszívesebben felpofoztam volna.Valahogy az ő sorsát nem tudom sajnálni.

Ám a könyvnek van egy mostani szála is.
Sonia és barátnője Granadába utazik,hogy táncleckéket vegyenek a barátnő születésnapja alkalmából.
Sonia úgy érzi megtalálta azt,ami otthon hiányzott az életéből.Ez pedig a tánc és Spanyolország.
Hiába várja haza férje és biztos élete,valami ide köti,mégpedig
ország hangulata,az emberek,a kávéházak,a tánc.



A könyv tele van érzelmekkel.Annyira pontosan leírja egy táncos érzéseit,érzelmeit,hogy hátborzongató.
Szerintem az írónő maga is táncos lehet,vagy beszélt egy táncossal,akinek ez az élete.
Meg tudom érteni Mercedes vonzódását a flamencóhoz,hiszen csodás tánc.
És én sem tudom mit kezdenék magammal,ha nem táncolhatnék.

A polgárháborús részek szörnyűek.Na nem azért,mert rosszul írta meg az írónő,hanem mert túl élethűre sikeredett.
Nem éltem át még hasonlót sem.
A könyv annyira jól kifejezi a dolgokat hogy ott érzem magam a golyózápor közepén.
Érzem az emberek szenvedéseit,amikor már bele törődnek mindenbe,a reménytelenséget,éhínséget,a bánatot.

A könyvet azoknak ajánlom,akik nem egy egyszerű kis butácska regényre vágynak,hanem egy olyan könyvre,ami súlyos érzéseket hordoz.Ami tele van érzelmekkel,bánattal.
A könyv végén a két szál össze fonódik egy jó kis csavarral,ami azért sejthető.
Nem okozott meglepetést,már az elején sejtettem hogy ez lesz a vége.
A másik szál annál inkább.Azt gondoltam hogy a család összes tagja újra együtt lesz,ha vége a háborúnak.
De bizony ez nem happy endel végződő történet.
Ami néha azért jól jön.
Nem lehet mindig minden boldog befejezésű.

A borítója szép,bár első ránézésre elég nehéz kivenni hogy mi az.
A könyvet köszönöm a Gabo kiadónak!

Gabo kiadó:
http://www.gabo.hu/
saját/recenziós
10/8
445 oldal

2011. december 2., péntek

Suzanne Collins:A kiválasztott


Suzanne Collins:A kiválasztott

Ezzel a sorozattal érdekes a viszonyom.Így az utolsó résznél megosztom veletek,hogyan alakult ki a könyv és köztem a vonzódás..

Mindenhol az első rész jött szembe velem,ráadásul piszokul sokan reklámozták,ajánlották.
pont az ellenkezőjét érték el nálam.Akkor azt mondtam már csak azért sem fogom elolvasni.
Végül a sors máshogy döntött,mert megkaptam a könyvet a kiadótól.
Azt kell hogy mondjam,hála az égnek!
Mert ez a sorozat nekem íródott,az egyik kedvenc könyvem lett.

Annyira vártam ezt a részt,hogy mikor meghozta a posta,sutba dobtam minden könyvet,listát és ahogy befejeztem az előző könyvet(nagy nehézségek árán,mert ezt szerettem volna kezdeni minél hamarabb) el is kezdtem az olvasást.
Mérges voltam mindenkire(kivévie az én pici Danci babámat),mindenre,ami megzavart olvasás közben..)
És persze 2 nap alatt ki is olvastam még így is hogy sok időm nem volt rá.

Jöjjön elsőnek pár negatív dolog a könyvről.
Igen,jól olvastátok negatív.Míg az első két résznél nem találtam,it azért igen.

Az első az,hogy részről részre egyre durvább dolgok kerültek bele a könyvekbe.Ez a rész már hemzseg a rengeteg rémségtől.Néhol kihagytam volna a durva részeket hogy ne viseljenek meg.
Igaz ez egyéni érzékenység,mást nem biztos hogy zavar.
Sokszor megviselt,máshogy írtam volna át,ha én lettem volna az író.

A második problémám pedig az,hogy túl rövid lett.
Még olvastam volna tovább és tovább.
Lehetett volna még pár csavar vagy a késöbbi időkről több fejezet.

És a végével sem vagyok kibékülve.
Amennyi konfliktus és lezáratlan dolog volt,lehetett volna még húzni,kicsit ütősebbé tenni a végét.Olyan hirtelen lett vége.

A szereplők továbbra is nagyon jók.
Katniss mintha sebezhetőbb lenne,nem az a kemény csaj akit megismertünk.Végre vannak érzései.
Gale volt eddig a kedvenc szereplőm,viszont ebben a részben leszerepelt előttem és helyét Peeta vette át.
Gale mintha nem nézné az embereket,csak nyerni szeretne,mindenkin átgázolva.
Peeta annak ellenére hogy sok traumán megy át még mindig emberségesebb,pedig nem kedveltem annyira mint Gale-t.

A szerelmi háromszög lezárásával teljesen elégedett vagyok.Ennél jobban aligha lehetett volna lezárni.

A többi szereplőből is kapunk pár szösszenetet,ami feldobja a történetet.

Maga a történet újra elvarázsolt,bár nem annyira mint az első rész.
Hiányzik a Viadal!
Az volt a történet magja és itt most másról szól.
Annyit tudnék még írni a könyvről,viszont akkor rettentően Spoileres lennék,amit nem szeretnék.
Tudom milyen rossz,ha valaki lelövi előre a poénokat.

A könyv borítója.Mit is írjak róla.Szép,szép,de annyira nem tetszik mint az első két részé.

Szóval csak annyit írnék,hogy ütős könyv lett!Aki nem olvasta még mindenképpen tegye!!
Én is szegényebb lettem volna egy kedvenccel,ha végül nem alakul így.

Sajnálom hogy ez a történet lezárása.Biztos vagyok benne hogy még el fogom olvasni többször is a trilógiát.Sajnálom hogy kevés ilyen jó könyv íródik.
És persze tűkön ülve várom a könyv filmes adaptációját!

A könyvet köszönöm az Agave kiadónak!

Agave kiadó:
http://www.agavekonyvek.hu/
saját,recenzió
10/9
335 olal