2011. szeptember 30., péntek

Alice Hoffman:Itt a Földön


Alice Hoffman:Itt a Földön

Alice Hoffman könyveit nagyon dicsérik,így mikor megláttam a könyvtárban,pakoltam is a táskámba.
Viszont vagy mellé nyúltam vagy az írónő stílusa nem jön be nekem,de nem tetszett a könyv teljesen.

A karakterek érdekesek,de nincsenek túlzottan kidolgozva.
Bosszantott sok karakter,nem igazán kedveltem meg senkit.Mintha a jellemük mindegyiküknek formálható,alakítható lenne,de az írónő elfelejtette alakítgatni.

March a női főszereplőnk . Felnőtt lévén butább és tehetetlenebb a lányához képest.
Gwen a lánya okosabb,talpraesettebb édesanyjánál,pedig az elején ő is naiv városi libának tűnik,szépen fejlődik a karaktere.
Néhol megráztam volna a kedves édesanyát,hogy foglalkozzon már a lányával is,ne a saját dolgai után keseregjen.
Hollisról az elején nem tudtam eldönteni hogy ártatlan áldozat vagy rossz karakter.Na a végére erőteljesen megutáltam.

A háttértörténet jó.A tájat annyira szépen érzékelteti az írónő,hogy azért kap egy plusz pontot.
Viszont a karakterek,a néhol idegesítő fejezetek sok levonással járnak.

A falba tudnám verni a fejem.Lehet valaki ennyire szerelmes,hogy nem mérlegel,nem lát,nem hall,nem érdekli semmi?
March annyira nem a Földön jár a könyv elején és a végén még jobban érvényes ez rá.
Én is szerelmes vagyok,de nem tudnék ennyire elvakult lenni.
A könyvről egy tipikusan ide vágó idézet jut eszembe.
"A gyűlöletet és a szeretetet csak egy hajszál választja el".

A könyv befejezésén viszont erősen elcsodálkoztam,pedig az eleje adja magát,sejteni lehet mi lesz.

A hangulata a történetnek borús,kicsit drámai,nagyon megy hozzá a havas, téli táj képe.
Ez az ami eladja a könyvet.
Pedig a témaválasztás nagyon jó.
Egy régi szerelmet fel lehet éleszteni?
A családon belüli erőszakot is érinti,ami azért egy nagy falat a témákon belül.

A borítója szép,bár van a könyvben ló,de valahogy mégsem jellemzi a könyv tartalmát.

A történetről:
Lebilincselő, a végletekig szenvedélyes, sötét tónusú szerelmi történet tárul az olvasó elé ebben a regényben. Hollis (korunk Heathcliffje) serdülő lelencként kerül a jómódú Új-Angliai Murray családhoz, ahol igazán csak a fiatal March képes meglágyítani az elvadult fiú szívét. Kamaszszerelmük azonban végül nem tud kiteljesedni és Hollis a lányt okolja ezért. Hosszú évek múltán March – már mint egy ugyancsak életrevaló kamaszlány, Gwen anyjaként –, egy haláleset okán, visszatér csodás ifjúkora színhelyére. Kiderül, hogy a férjezett nő korántsem közömbös még Hollis iránt, aki férfias természetével mindig is hipnotikus hatást gyakorolt rá és a nőkre általában. A férfi közben már szinte az egész világ iránt bosszút esküdött, és időközben felhalmozott nagy vagyonára sötét titok árnyéka vetül. A városban mindenki kerüli, mintha maga a halál angyala lenne. March és Hollis emésztő érzelmekkel teli kiújult szerelmének hatása alól a környezetükben senki sem tudja kivonni magát. A közösség tagjai az olvasóval együtt újraélhetik az érzést, hogy a dolgok nem mindig a vágyaink szerint alakulnak itt a Földön.

könyvtári
10/6
309 oldal

2011. szeptember 29., csütörtök

Richelle Mead:A végső áldozat


Richelle Mead:A végső áldozat


Majdnem lemaradtam a friss megjelenésről,pedig már alig vártam hogy elolvashassam.
Az előző résszel kezdtem a sorozatot,ami felkeltette az érdeklődésem csak.Ezután már tűkön ülve vártam ezt a részt.Szinte biztos vagyok benne,hogy az előzményeket is el fogom olvasni majd.

Mondanom sem kell,fél nap alatt kiolvastam.
Méltó befejezése egy sorozatnak.
A végső könyv is megállja a helyét önálló olvasmánynak is,az előzmények ismerte nélkül.

Változatos,pörgős,érzelmekkel teli és mégis mora-striga-dampyr fantasy.

Rose sokat fejlődött,jó értelemben.Kellett ahhoz hogy teljesen megkedveljem.
Lissa végre kiáll maga mellett,kicsit önállósodik ,így már őt is nagyon megszerettem.
Sőt.Még ő segít Rose-nak,ami hatalmas előrelépés.nem olyan elveszett,mint az előzményekben.

A többi mellékszereplővel is találkozhatunk ismét,ki több,ki kevesebb szerepet kapott a lezárásba.
Adrián sajnos elmaradt a kedvenceim közül,ebben a részben nem kap akkora szerepet,kicsit sótlan.

A szerelmi szál erősödik az előző kötethez képest.Most jobban élveztem.Pedig a szerelmi háromszögek nem tartoznak a kedvenceim közé.
A konfliktus megoldása is nagyszerűen lett kivitelezve,pont úgy ahogy vártam volna.

A könyvben a humor ismét nagy szerepet kapott,sokszor hangosan felkuncogtam,mire észbe kaptam hogy kórházban vagyok,itt nem nagyon "illik" nevetgélni.
Teljesen elfelejtette velem a helyzetemet és szenvedésemet.

A könyv egy kis nyomozós résszel bővül amúgy is tág repertoárjával.
A királynőt valaki megöli és Rose a feltételezett tettes.Az igazi gyilkos kilétét próbálja meg mindenki kideríteni közel-s távol.
Amiért plusz pont jár az az,hogy a végéig nem sejtettem ki a gyilkos,pedig nagyon nagyon figyeltem mindenre,hátha rájövök.

A szereplők élnek,éreznek,szenvednek,követnek el hibákat.

Ami nekem nem tetszett a könyvben.Például az elkülönült vámpírkolónia.Nem hiányzott a könyvből,nem tett hozzá semmit.
Az Udvarban ahogy nyomoznak a barátok,túl lassú,túl erőltetett.

A borítója ismét remekelt,bár a lány nekem nem szimpatikus.

Fantasy rajongóknak kötelező ez a könyv.

A könyvet köszönöm az Agave kiadónak!

A történetről:
Ezúttal maga Rose Hathaway kerül őrizet alá, és nem is akármiért. A vád: a morák királynőjének, Tatjanának meggyilkolása. Az örökmozgó dampyrt azonban apja, az extravagáns öltözködéséről és titokzatos kapcsolatairól ismert és hírhedt Abe Mazur megszökteti a fogdából. Rose így Dmitrijjel nekivág a nagyvilágnak, hogy elrejtőzzön rosszakarói, valamint a királyi udvar testőrei elől. Rose persze nem tűrheti tétlenül, hogy valaki a nyakába varrta a gyilkosságot, és nyomozni kezd az igazi tettes után. Ehhez azonban meg kell találnia a királynő neki írt levelében említett utolsó Dragomig-leszármazottat. Eközben barátnője, Lissa, az Udvar politikai intrikái közepette a királyi trón várományosai között találja magát…
Kiben bízhatnak, miközben halálos ellenségeik nyújtanak segítséget, és barátaik árulják el őket? Ki fogja meghozni a végső áldozatot a családért, a szerelemért és a túlélésért?

Agave kiadó:
http://www.agavekonyvek.hu/

saját,recenziós
426 oldal
10/9

2011. szeptember 21., szerda

Jodi Picoult:Elrabolt az apám


Jodi Picoult:Elrabolt az apám


Olvastam hideget és meleget is a könyvről,így félve fogtam bele az olvasásba.
Az írónőtől olvastam már mást,akkor meg voltam nagyon elégedve vele, és most sem csalódtam.

Próbálok minél kevesebb spoilert elárulni a történetről.

Az írónő mindig is érdekes témákat boncolgat,ez most sincs máshogyan.
Delia a szereplőnk elveszett embereket keres meg Gréta nevű kutyájával,míg kiderül hogy ő is el van veszve,valaki őt is keresi.Eddigi élete kártyavárként omlik össze.
Ez így nagyon közhelyes,de az írónő stílusa eladja a történetet.Olvastam és olvastam,nehezen tettem le a könyvet.

A szereplők élnek,emberiek,esendőek,érdekesek és kiszámíthatatlanok.
Nem szerettem meg mindenkit,de megértettem az indítékokat.

Andrew az egyik főszereplőnk,talán őt kedveltem meg a legjobban.Az indítékai,okai érthetőek.Én sem cselekedtem volna máshogyan,mint ő.

A női főszereplő,Delia nehéz dolgokon megy át,mégsem értettem minden döntésével egyet.Kicsit sok volt nekem ő.Értem én,hogy szenved és elveszíti azt aki eddig volt,de másra sem tud gondolni,mint önmagára.A folytonos sirámai untatóak voltak,pedig nem csak ő szenved ebben a helyzetben,hanem az egész családja,édesapja,édesanyja.
Ő mégis csak magával tud csak foglalkozni.

Eric egy alkoholista,aki vissza esik.Ő Delia leendő férje,aki ügyvéd.Megtesz mindent,hogy szerelme apját kiszabadítsa,miközben ő megy tönkre a nehéz ügyvédi munkába .

Fizt-re a család barátjára szörnyen haragudtam,már az elejétől fogva.Kihasználja Delia sebezhetőségét több esetben is.

Volt ami nem volt életszerű,de nem volt olyan vészes.Elenyésző a történet szempontjából.

A téma sok morális kérdést felvet:szerelmi háromszög,alkoholizmus,barátság,jogos elrablás vagy sem,szeretet...

A börtönben játszódó dolgok érdekesek voltak,bár ott is észrevettem némi bakit.De az volt a legjobban élvezhető része a könyvnek,így megbocsátható.

Végére még egy negatív,egyet nem értettem,hogy a történet szempontjából miért volt szükség az indián asszonyra,Ruthannra és a körülötte történő részekre?

Összességében véve a könyv tetszett és a jövőben tervezem,hogy elolvasom az írónő összes könyvét,valami azt súgja nem fogom megbánni.

A borítója tetszik,igényes munka.

A történetről:
A harmincéves Cordelia Hopkins életében látszólag minden nagyon rendben: imádott apja nagy szeretetben nevelte fel, szép kislánya, elbűvölő vőlegénye van, a munkájában - amely eltűnt személyek felkutatásából áll - rendkívül sikeres. Egy elfeledett emlékkép felbukkanása miatt azonban egy pillanat alatt mindez összeomlik: feltárul az eltitkolt múlt; kiderül, hogy semmi sem úgy igaz, ahogy ő azt addig hitte. Anyja mégsem halt meg évtizedekkel ezelőtt autóbalesetben. Apja elrabolta őt, megváltoztatta a családi nevüket, lakóhelyüket, s átírta egész addigi életüket. Jodi Picoult - éppúgy, mint előző, A nővérem húga című, nagy sikerű könyvében - izgalmasan, krimiszerű feszültséget teremtve, mesterien gombolyítja a cselekmény fonalát az emberi viszonyok-érzések, a szerelem, a szenvedély és a szülői szeretet útvesztőiben. Vajon előkerül-e az a személy, aki azt sem tudta eddig önmagáról, hogy elveszett?

A könyvet köszönöm az Athenaeum kiadónak!

Athenaeum kiadó:
http://kiadok.lira.hu/kiado/athenaeum/index.php?action=list&mode=normal

saját,recenziós
10/9
366 oldal

2011. szeptember 20., kedd

Diana Gabaldon: Outlander - Az idegen

Diana Gabaldon: Outlander - Az idegen

Már régebben elkezdtem olvasni ezt a könyvet, de aztán a 200. oldal körül félretettem és belekezdtem valami rövidebbe. Aztán kb. két hete újra  a kezembe került és úgy döntöttem végre elolvasom.
A könyv tényleg nagyon hosszú és az igazán izgalmas részek a 200. oldal után következnek, de érdemes végigolvasni a kb 900 oldalt.
Egyébként ez egy 7 részes sorozat első része, a többi könyv is ugyanilyen hosszúságú.
Maga a történet amolyan időutazós mese1945-ben és 1743-ban játszódik. A hősnőnk, Claire Beauchamp Randall, egy a második világháborút megjárt 27 éves ápolónő, aki éppen második nászútján van  a férjével Frankkel Skóciában. Sok évi távollétet próbálnak áthidalni, miközben Frank a családfája után is kutat.
Ezen a vadregényes tájon Claire egy kőkör közepéből jut át 1743-ba, ahol egy kegyetlen angol katona és a skótok közé kerül.  Az angol, nem más, mint férje ük-ük-ükapja a kegyetlenkedéseiről híres Jonathan Randall. Tőle menekülve ismerkedik meg Jamie Fraserrel, egy fiatal skót lovaggal, akinek ápolónői tapasztalatainak hála, megmenti az életét.
A skótok magukkal viszik a kastélyba ,ahol próbálják eldönteni, hogy vajon kinek kémkedik. Nyilvánvalóan Claire nem mondhatja el az igazat.
Miközben segít meggyógyítani a környékbelieket, egyre közelebb kerül Jamie-hez.

Az írónő nagyon jól jeleníti meg 1743-at, igazi történész szemmel. Nem kapkod el semmit, részletes leírást kapunk a tájról és a szereplőkről is. A könyv tele van szenvedéllyel, erős érzelmekkel és meglepő fordulatokkal is. Claire az elején Frank után vágyódik, de én reméltem, hogy Jamie-vel marad. Frank számomra egy unalmas figura volt, pláne a skót fiúval összehasonlítva.
Tetszett, hogy ízelítőt kaphattunk a klánok életéből, hogy milyen fontos a hűség és a becsület, de a hatalomért bármi megengedett.
A könyvben vannak erotikus jelenetek, bár ezek nem öncélúak, Claire és Jamie szerelmének fejlődését mutatják.
Végül is az egész könyv öszeségében tetszett, mint a stílust a szereplőket és a tartalmat tekintve.

10/10

Könyvmolyképző Kiadó, 2010

  • Arany pöttyös könyvek
  • 912 oldal
történelmi, romantikus, időutazás









2011. szeptember 19., hétfő

Iris Johansen:Végzetes mélység


Iris Johansen:Végzetes mélység

Már egy hete kiolvastam,de nem jutottam ide,hogy le is írjam mit gondolok a könyvről.

Ismerős volt a címe,mintha ezt láttam volna már filmen,de kiderült hogy ez nem az a könyv.Kicsit mellé lőttem.A könyv lírása nem mondott semmit,de mégis felkeltette az érdeklődésemet.

Érdekesen kezdődik a történet,egy kis bepillantást enged a múltba és a jövőbe is rögtön.

Inkább krimi jellegű,mint romantikus történet.A romantikus szál nem túl erős.
Gyorsan,könnyen felejthető,de nem is erre fektette az író a hangsúlyt.
A krimis része nagyon jó,izgalmas,pörgős.Néhol azért van némi baki,de nem jelentős.

Legjobban a delfines és a víz alatti részek fogtak meg a könyvben.Talán ez is vitte el a történetet.Nagyon jók a búváros,merülős és kincskeresős részek.Abból többet is olvastam volna.

A szereplők nem túl komplikáltak,nem túl erősen kidolgozottak.
Melis a női főszereplőnek nehéz élete volt és most még ezt tetézik a történtek is.
De egy hős lovag,Kelby próbálja megmenteni egy önmagától,egy őrülttől,mindeközben együtt felfedezik egymást,a szerelmet és egy elveszett várost is.

Hátborzongató a negatív szereplő rosszindulata.Nem tudom hogy viselnék el egy ilyen erős lelki terrort.A hideg rázott tőle.

A könyv összességében véve nem volt rossz,de nem fog megmaradni az emlékezetemben.Egyszerűen nem hozott semmi újat,semmit ami durrant volna egy nagyot.
Hiányérzetem volt a befejezése után.
Pedig nem ír rosszul az írónő.
Ezek után nagyon kíváncsi vagyok a többi könyvére is.
Lehet hogy csak rossz passzban olvastam ezt a részt,vagy nem nekem szólnak a történetei.

A könyvről:
Melis Nemid veszélyes vizeken hajózik és valakinek minden vágya, hogy lerántsa a mélybe. Tengerkutatóként Melis jól ismeri, milyen veszélyeket rejt a mélység a sima víztükör alatt, de még ő sincs felkészülve arra, ami lent, a sötétség birodalmában lakozik. Eddig csak egy oceanográfus került közel a tenger alatti halálos titok megfejtéséhez, ám ő rejtélyes módon eltűnt a föld színéről.
Melis maradt az utolsó, aki ismeri a titkot. És valaki mindent megtenne azért, hogy az igazságot a sírba vigye magával. Mert az, amit Melis a mélytengeri rejtélyről tud, csupán egy része a múltbeli lidércnyomásnak. Melis már azt hitte, a múlt lezárult, amikor a karib-tengeri szigetre költözött, hogy a delfinek viselkedését kutassa. De békéjét - és életét - egy mindenre elszánt gyilkos fenyegeti.
Van-e remény, hogy túléli a végső összecsapást?

A könyv borítója nagyon szép lett,bár én lehet hogy tennék rá két delfint is a háttérbe.

A könyvet köszönöm a Gabo kiadónak!

Gabo kiadó:
http://www.gabo.hu/
saját,recenzió
306oldal
10/6

2011. szeptember 6., kedd

Theresa Révay:A muranói üvegműves lánya


Theresa Révay:A muranói üvegműves lánya


Már régóta adós vagyok ezzel a bejegyzéssel.
A napokban sok gyerekneveléssel,szüléssel kapcsolatos könyvet olvastam,így mindig toltam ezt a bejegyzést.

A könyv tetszett.Jó az alap történet.
Főként három szálra tagolódik az üvegkészítésre,a háború utáni időkre és a szerelmekre.

A szerelemi,emberi kapcsolatok,csalódások nem vonzottak különösebben.
Furcsa kapcsolatokat ábrázol az írónő,nem a szokványos szerelmeket.De nem ez a könyv fő vonzereje!

A háború utáni nehéz,zavaros időket ábrázolja a leghűbben és legérdekfeszítőbben.
A mérhetetlen kilátástalanságot,szenvedést,félelemeket,amit mindkét fél érez,bármely oldalán is álljon a háborúnak.Ahogy emberéleteket tesz tönkre véglegesen vagy egy időre.

Az üvegfúvórész is nagyon érdekes.Néhol viszont jó lenne több magyarázat.Annyira szépen érzékeltetei egy-egy munka nehézségét,szépségét hogy magunk előtt látjuk gyakran.Viszont laikusként néha nehéz követni.

Ami nem tetszett az az volt,hogy az írónő mindhárom részt mesterien akarta megírni,de ez lehetetlen.Inkább egy vonalat választott volna és azt helyezte volna előtérbe a többivel szembe.

Voltak részek amiket helytelenítően olvastam,az én értékrendembe nem fértek bele,viszont a könyvbe passzoltak és érthetőek voltak,nem zavartak.

Kedvenc szereplőm Hanna volt.Sok szenvedésen megy keresztül,nehezen él meg dolgokat,de a végére kibontakozik a személyisége,kibújik gubójából mint egy lepke.

Viszont Líviát sokszor nem értettem.Egyedül a mestersége utáni vágyát értettem meg,hiszen egy művészt nem lehet leláncolni,mert elveszik a lelke egy nagy darabkáját.Viszont az emberi kapcsolatai bonyolultak,amiket magának nehezít meg.

Több szereplős történet,de végül minden ember sorsa összefonódik az üveggyártásnak és a háborúnak köszönhetően.A könyv befejezése nagyon tetszett,nem hagyott szemernyi kétséges,kérdést sem maga után.

A könyv borítója gyönyörűséges ,pont illik a könyvhöz.

Viszont a fülszöveg nem adja jól vissza a történetet.Sőt!

A történetről:
A második világháború gazdaságilag a tönk szélére sodorta a több évszázados múlttal rendelkező patinás muranói üvegfújó-műhelyeket. A Grandi-ház örököse, a gyönyörű és tehetséges Livia hadviselt és kiábrándult bátyjával küzd a cég irányításáért. A fiatal lány a háború utáni német megszállásból épp csak kilábaló Metzbe szökik, hogy férjhez menjen szeretőjéhez, Francois Nagelhez, aki egy francia üveggyár tulajdonosa. Az egykori ellenálló Nagel család nem nézi jó szemmel a velencei lányt, aki le sem tudná tagadni, mennyire hiányzik neki a fény és az árnyak városa. Európa egy másik szegletében, az üveggravírozó családból származó szudétanémet Hanna Wolfnak el kell hagynia Csehországot. Egy bajorországi internálótáborban kezd új életet kislányával, az erőszakból fogant Ingével, miközben várva várja a kurszki csata után eltűnt bátyját, Európa egyik legtehetségesebb üveggravírozóját, Andreast. A második világháború sérelmei és fájdalmai, a bűntudat és a büszkeség mély árkokat ástak a három üvegműves család tagjainak lelkébe. Sorsukat mégis összeköti ez az áttetsző és csillogó anyag, ősi titkok hordozója, mely bűvöletbe ejti az embereket. Vajon hogyan áll helyt Livia és Hanna anyaként, nőként és üvegmesterként ebben a férfiak uralta kegyetlen világban?



A könyvet köszönöm az Athenaeum kiadónak!

Athenaeum kiadó:
http://kiadok.lira.hu/kiado/athenaeum/
saját,recenziós
10/8
463 oldal

2011. szeptember 1., csütörtök

Nora Roberts - Menyasszonyok sorozat

Vision in WhiteBed of RosesSavor the MomentHappy Ever After
1. Látomás fehérben
2. A boldogság virágai
3. A boldogság édes íze
4. Mindörökkön örökké
Négy gyerekkori jóbarátnő - Mackensie, Emma, Parker és Laurel - esküvőszervező céget alapít Parkerék családi birtokán. Mindannyian beleadják a tehetségüket - Mackenzie kiváló fotós, Emma virágkötő, Laurel tehetséges cukrász és Parker mindezt összefogja. Évről évre boldog menyasszonyok esküvőit szervezik meg, a vállalkozásuk sikeres, de mikor kopogtat be az igaz szerelem az ajtajukon?
Egyenként kísérhetjük végig, hogyan találják meg a hősnőink a boldogságot egy hozzájuk illő kiváló férfi oldalán.
Az első történetben Mackensie életét ismerjük meg közelebbről. A tehetséges esküvői fényképész feladata a szenvedélyek, a röpke pillanatok és az emlékezetes események megörökítése. Művészi fotóin örömtől sugárzó menyasszonyok mosolyognak, büszke szülők könnyeznek, meghatott rokonok ünnepelnek. Hivatása a boldogságról szól, a saját életébe mégsem meri beengedni az érzelmeket. Miért nem bízik másokban és magában? Mi történik, ha találkozik egy olyan férfival, aki megrendíti a világát, és rádöbbenti a saját gyávaságára? Vajon a félelem és a bizalmatlanság győzedelmeskedik, vagy van remény a csodára? Miért játszik
olyan fontos szerepet a történetben egy kék pillangó, és egy
mindent meghatározó gyerekkori pillanat?
A második történetben Emma Grantet ismerhetjük meg. Ő már kislányként is szerelemre és romantikára vágyott, ezért nem csoda, hogy a barátnőivel alapított esküvőszervezői cég virágkötőjeként találta meg a hivatását. Ennél szebb munkát nem is képzelhetett volna el magának. Emma szerelmi élete látszólag irigylésre méltó, mert a férfiak versengenek a kegyeiért, és elbűvölőnek tartják egzotikus szépségét. Mégsem találta még meg az igazit, és arra végképp nem számított, hogy a közvetlen környezetében fog rábukkanni. Jack Cooke szinte családtagnak számít, hiszen ő Parker bátyjának legjobb barátja. A jóképű építész egy idő után kénytelen beismerni, hogy nem csak baráti érzéseket táplál Emma iránt, és a dolgok még bonyolultabbá válnak, amikor kiderül, hogy Emma sem közömbös iránta. Jack nem az a férfi, aki hajlandó elkötelezni magát egy nő mellett, de Emma életre szóló szerelemről ábrándozik. Milyen jövő vár rájuk? Mi lesz a barátsággal és a szerelemmel?
A harmadik könyv Laurel McBane története. Mindig számíthatott barátai támogatására. Ennek köszönhette, hogy a híres New York-i cukrászképző intézetben tanulhatott tovább, pedig a szülei nem tudták volna kifizetni a drága tandíjat. Most Laurel azzal hálálja meg a segítséget, hogy különleges tortákat és cukrászati remekműveket alkot a Kézfogó ügyfeleinek, így növelve a tökéletes esküvők pompáját. Laurel nem vágyik csillogásra és varázslatra, inkább egy megbízható, erős férfi szeretetét értékelné. Laurel gyerekkora óta titokban szerelmes Parker bátyjába, Delaney Brownba, de a férfi a húgaként kezeli, és gondosan ügyel arra, hogy ne lépje át a barátság határait. Vajon képesek lesznek beismerni, hogy ennél többet éreznek egymás iránt?
Az utolsó részben Parker és Malcolm a főszereplő. A rendmániás szervező és a vagány autószerelő. Látszólag nem illenek össze, de most végre egy olyan férfi udvarol Parkernek, aki nem untatja és nem lehet egyetlen skatulyába sem beletenni.

Kellemes nyári olvasmány, igazi kikapcsolódás tuti happy enddel.
10/10