2011. december 11., vasárnap

Victoria Hislop:Hazatérés


Victoria Hislop:Hazatérés

Meg kell hogy mondjam,ez a könyv többszörösen is becsapott.
Újabban nem olvasom el a fülszövegeket és így nagy meglepetés ért.
A borítója alapján azt hittem egy fantasy-vámpíros könyv.Aztán mikor jobban megnéztem,akkor láttam hogy egy táncos , női alak van rajta.
Na ekkor már tudtam hogy félre nyúltam,nem az amit szeretnék olvasni.Nem a könnyed ,gyorsan olvasós könyv lesz,amire most vágytam.
De azért bele lapoztam,merthogy táncos könyv.És én ugye kötődök minden tánchoz,legyen szó hastáncról vagy latin táncokról.
Gondoltam akkor egy könnyed romantikus könyv némi tánccal kombinálva.
Amikor elkezdtem olvasni akkor jött a következő meglepetés.
Hiszen az elején szó sincs romantikus regényről.
Hanem inkább drámáról van szó.

1936-ban Spanyolországban 3 évig tartó polgárháború dúlt a maga szörnyűségeivel.
Ezt mutatja be a könyv nagy részt.Egy szétszaggatott családról szól,szerelmekről,barátságokról ,de flamencóról csak minimálisan.Sok olyan rész található benne ami a polgárháború szörnyűségeivel van tele,nehezen is olvastam ilyenkor tovább.De érdekelt hogy mi lesz a sorsa Mercedesnek,édesanyjának,három bátyjának, édesapjának és Javiernek.

Vajon a szétválasztott emberek viszont látják egymást?
A flamencó átsegíti Mercedest a kedvenc szereplőmet a nehézségeken?
Ki éli túl a háborút?
Újra lehet kezdeni ugyan ott egy új életet?
Erre mind választ kaphatsz a könyvből,ha elolvasod.Én nem lőném le a történet lényegét.

Kedvenc szereplőm makacsságával,kitartásával és azzal ahogy fejlődik a jelleme Mercedes lett.
Izgultam érte,vele szenvedtem végig a polgárháborút.
Akit a legjobban utáltam az Ignació volt,Mersedes ifjú matador testvére.A pökhendisége,beképzeltsége,érzéketlensége miatt legszívesebben felpofoztam volna.Valahogy az ő sorsát nem tudom sajnálni.

Ám a könyvnek van egy mostani szála is.
Sonia és barátnője Granadába utazik,hogy táncleckéket vegyenek a barátnő születésnapja alkalmából.
Sonia úgy érzi megtalálta azt,ami otthon hiányzott az életéből.Ez pedig a tánc és Spanyolország.
Hiába várja haza férje és biztos élete,valami ide köti,mégpedig
ország hangulata,az emberek,a kávéházak,a tánc.



A könyv tele van érzelmekkel.Annyira pontosan leírja egy táncos érzéseit,érzelmeit,hogy hátborzongató.
Szerintem az írónő maga is táncos lehet,vagy beszélt egy táncossal,akinek ez az élete.
Meg tudom érteni Mercedes vonzódását a flamencóhoz,hiszen csodás tánc.
És én sem tudom mit kezdenék magammal,ha nem táncolhatnék.

A polgárháborús részek szörnyűek.Na nem azért,mert rosszul írta meg az írónő,hanem mert túl élethűre sikeredett.
Nem éltem át még hasonlót sem.
A könyv annyira jól kifejezi a dolgokat hogy ott érzem magam a golyózápor közepén.
Érzem az emberek szenvedéseit,amikor már bele törődnek mindenbe,a reménytelenséget,éhínséget,a bánatot.

A könyvet azoknak ajánlom,akik nem egy egyszerű kis butácska regényre vágynak,hanem egy olyan könyvre,ami súlyos érzéseket hordoz.Ami tele van érzelmekkel,bánattal.
A könyv végén a két szál össze fonódik egy jó kis csavarral,ami azért sejthető.
Nem okozott meglepetést,már az elején sejtettem hogy ez lesz a vége.
A másik szál annál inkább.Azt gondoltam hogy a család összes tagja újra együtt lesz,ha vége a háborúnak.
De bizony ez nem happy endel végződő történet.
Ami néha azért jól jön.
Nem lehet mindig minden boldog befejezésű.

A borítója szép,bár első ránézésre elég nehéz kivenni hogy mi az.
A könyvet köszönöm a Gabo kiadónak!

Gabo kiadó:
http://www.gabo.hu/
saját/recenziós
10/8
445 oldal

Nincsenek megjegyzések: