2011. június 4., szombat

Rebecca Miller:Pippa Lee négy élete


Rebecca Miller:Pippa Lee négy élete


Ebből a könyvből film is készült.
Gondoltam a könyvel kezdem,az szórakoztatóbb mindig,mint a film.
Már sok jót hallottam róla,így a könyvtárban rögtön velem is jött az újdonságok polcáról.

Ennek ellenére mégis nagy csalódás volt számomra.
A főszereplőt nem tudtam megkedvelni.Nem tudom a folyton váltakozó énjei közül melyik ő valójában.Nem hiszem hogy egy ember ekkorát tud változni maradéktalanul.Megjátszotta magát hol így,hol úgy.
Sok viszontagságon,szörnyűségen ment keresztül,de magának okozta,így nem tudom sajnálni.Esetleg csak szánni.Sodródik az élettel,sosincs semmilyen terve,úgy alakul,ahogy a helyzet megteremti.Nem tesz önmagáért semmit.Az ilyen embereket nem tudom megérteni,főként hogy folyton siránkoznak.
Talán az idősebb kori énje a legmegnyerőbb,de az is csak felvett szerep.
Néhol nagyon meghökkentő a könyv,van hogy egyenesen sok,undorító.
Remélem végül megtalálta önmagát Pippa.
A gyermek-anya kapcsolat a legérthetetlenebb számomra a könyvben.Léteznek ilyen anyák is?
Már eleve Pippa és édesanyja közötti konfliktusok,majd Grace és Pippa között is hasonló bontakozik ki.

A többi karakter is sérült lelkileg valahogy.
Ahogy én látom dominódefektusként a saját fájdalmát adja át az egyik ember a másiknak,míg az tovább adja és okoz sérülést lelkileg megint másnak.


A borítója nem lett rossz,bár nem adja vissza a könyv tartalmát.
A fülszövegét szerintem rettenetesen elírták,az végképp nem tükrözi a történetet,félrevezető.

A történetről:
Pippa Lee tizenhat éves lány, akit gyógyszerfüggő anyja időnként cumisüvegből etet. Pippa Lee New York-i démon, aki elmerül a szado-mazo világában. Ugyanő a tökéletes háziasszony, a vacsorapartik királynője. S aztán egy nyugdíjas közösség alvajáró tagja. Egy asszony több életét kísérhetjük végig Rebecca Miller nagy sikerű regényében.

könyvtári
10/5
246 oldal

2 megjegyzés:

smidberski írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
smidberski írta...

Szia!
Most olvasom Pippa Lee-t; számomra is nehezen indult be a történet. (A filmet ezeddig nem láttam.) Baromi lassan és nehezen.
Annak ellenére, hogy Rebecca Miller stílusa kicsit John Updike-éra hajaz; szerintem az ő regényeiket igazán az angolszász területen élők élvezhetik. :) De ez csak most fogalmazódott meg bennem, mert Updike-ot imádom.
Pippa Lee tényleg érdekes karakter; amit az írónő jól érthetővé tesz, az az ő sodródása, mintha az ember a tengerparton ülve nézné a csapkodó hullámokat, és rögzítené magában a benyomásait. Említed az anya-lánya kapcsolatokat, ezt Pippa meg is magyarázza. Anyja gyógyszerfüggő lett, mert tökéletes anya és feleség kívánt lenni. A szer végül a természetévé vált, írja Miller. Saját lányával pedig tudatosan alakított ki távolságot, mert nem akarta, hogy rá hasonlítson. Hogy - sodródjon. :)
Én megszerettem Pippa Lee-t. :) Amiben ez a könyv jó, illetve ami Rebecca Miller erőssége, azok az apróságok, a hangulatfestés. Például amikor a lánya, Grace azt mondja neki:
- Enyém vagy, ameddig a szem ellát.
Vagy ahogy elindul benne a feleséggé érés folyamata:
"Őriztem ezt a házasságot, szorítottam magamhoz, mint egy kisgyerek, kényeztettem."
A Golyó c. rész kifejezetten megrázó. S Miller a szép iránti fogékonysága is magával ragadó, ahogy a pontosan odaillő szóval írja le a szereplők ruházatát, a berendezési tárgyakat, mintha azok is élőlények lennének:
"Nagyon halvány rózsaszín volt a menyasszonyi ruhám. Úgy gondoltam rá, mint ami fehér, Gigi egy csepp vérével elkeverve." Ez is fantasztikus mondat!
Szóval, fáj a szívem, de szerintem sem szépirodalom. Viszont nem sok választja el tőle...:) Mondom én, hogy updike-os; egy olvasást mindenképpen megér. :)