2011. április 12., kedd

Danielle Steel: Ha a háborúnak vége

Masao, a felvilágosult japán férfi, feleségül veszi Hidemit, aki erősen őrzi a régi japán tradíciókat.

Két gyermekük születik, a porcelánbaba szépségű Hiroko és öccse, Yuji.

Az anya és családja a régi hagyományok szerint neveli a kislányt, aki szende, bátortalan teremtés lesz.

Az apa unokatestvére családjához Kaliforniába küldi lányát, hogy ott főiskolán tovább tanuljon. Abban bízik, hogy külföldön magabiztosabb lesz és megismer egy más kultúrát, életformát.

A nagybácsi és családja nagy szeretettel fogadja Hirokot. Itt megismerkedik Peterrel, aki a nagybácsi mellett az egyetemen tanársegéd. Egymásba szeretnek, de a vegyes házasságot nem néznék jó szemmel.

Közben kitőr a háború és a japánokat ellenségként kezelik.

Gyűjtőtáborba viszik őket. Amíg lehet, Peter ott is látogatja a családot. Hirokoval szerelmük beteljesedik és ígéretet tesznek egymásnak.

Peter bevonul katonának. A tábor lakóit fertőző betegségek tizedelik.

Hirokonak megszületik Petertől kisfia, de az apának levélben nem árulja el. Nem akarja, hogy esetleg csak a gyerek miatt térjen hozzá vissza.

Később a japán fiatalokat is besorozzák katonának, és egyre több fiatal esik el a háborúban.

1945 végén a tábort feloszlatják, mindenki megy amerre tud.

Hiroko Peter halálhíréről értesül, amit nem képes elfogadni.

A háborúnak vége és a lány kisfiával hazaindul Japánba, hogy viszontláthassa szüleit.

A háború sebzette országban megtalálja-e szüleit?
Peter valóban hősi halált halt? És ha életben maradt, erős-e annyira szerelme, hogy megkeresse a lányt?

A kérdésekre választ kapunk a könyvben és közben megismerjük a háború borzalmait, hogy válnak eddig békességben élt népek egymás ellenségeivé a politika játszóterén.

Valamint találkozunk az igazi emberi tartással, a hittel, a büszkeséggel és a mindent túlélő szerelemmel.

Ddanielle Steel ebben a könyvében nehéz témát ír meg az ő könnyed , olvasmányos stílusában.
Ez a könyve lényegesen több mint egy szerelmes regény, egy történelmi látkép is.

Nincsenek megjegyzések: