2011. március 28., hétfő

Peter Prange:Az utolsó hárem


Peter Prange:Az utolsó hárem


Egy egyszerű háremben játszó történetre gondoltam,mikor a kezembe vettem a könyvet.
Ennek ellenére kellemesen csalódtam,mert a könyv jóval több ennél.

A történet nem igaz,valós történet.Kitalált nagy része,egyedül a helyek és évszámok a valósak biztosan.
Az író egy remek mesét szőtt köré,amiben barátság,szerelem,szenvedés van.

Főszereplőnk két fiatal 9 éves kislány,kik teljesen különbözőek,teljesen más élteti őket,más a vallásuk és mégis a legjobb barátnők lesznek .
Együtt menekülnek meg éjszaka egy kiszökésük alkalmából,mikor a városukt földik rombolják és mindenkit megölnek.
Ezután egy emberkereskedő karmai közé kerülnek,aki elviszi őket az utolsó működő hárembe és ott cseperednek fel.
Teljesen más a karakterük,más életutat is járnak be,de mindig segítenek egymásnak.
Mikor a szultánt megbuktatják és feloszlatják a háremet, próbálnak boldogulni a nehéz életben.Kikerülnek a biztonságot jelentő,ám zárt falak közül.Nem ismerik az élet játékszabályait,rengeteg buktatón mennek keresztül.
Elválnak,meggyűlölik egymást rövid időre,de végül ismét egymásra találnak ,bár rögösen.

Fatima nem lett a kedvenc szereplőm, már az elejétől valamiért ellenszenves volt nekem.Nagyra törő álmai,merészsége,szépsége nagy buktatót jelez számára már a kezdetektől fogva.
Elisa egy bájos,kedves teremtés,kinek nincsenek nagy vágyai.Nehezen de végül megtalálja azt amit keres az élettől.

A háremről és az ott folyó életről sokat megtudhatunk.Sokszor fel is idegesítettem magam,egy-egy hatalmas butaságon ami azzal az élettel együtt járt.

Ám a történet akkor válik izgalmassá,pörgőssé mikor kikerülnek a hárem falain kívül a bizonytalanságba,a háborúba.

Ami megdöbbentett az az örmények deportálásáról szóló rész,ahogy büntetlenül gyilkolták őket,pont mint Németországban.Azok a fejezetek kifejezetten erős gyomrozatú embereknek íródtak.Nehezen rágtam át magam rajtuk.

A könyv hullámzó.Hol untam a történetet és hamar végeztem volna vele,hol pedig nem győztem lapozni és lapozni,annyira lebilincselt.A nagy vonzóerejét talán az adja a könyvnek hogy szövevényes,nem egy téma köré csoportosul csak és tele van érzelmekkel.
Ami a hátránya az a túl nagy hosszúság,nagyon szét van töredeztetve a történet,ami néha zavaró.Néhol napról napra olvashatjuk a történetet,néhol pedig éveket ugrik át mesélés nélkül.

Ennek ellenére remek korrajz,jó olvasmány egy érdekes történettel.

A borítója nagyon nem tetszik,egy szép,sejtelmes kép megfelelőbb lett volna.
Elég nehéz így elővenni és olvasni buszon vagy az orvosi váróban.



történetről:A cserkesz Fatma és az örmény Elisa testi-lelki barátnők. Egy kurd robbantás következtében a kis török falu lakossága elpusztul, s a magukra maradt kislányokat a szultán háremébe viszik. Itt, a háremben válik felnőtté a két lány, miközben kiismerik a szeráj életének minden csínját-bínját. Megtanulják, hogyan kell viselkedni a szolgálatukra és őrzésükre kirendelt eunuchokkal, és hogyan kell túljárni társnőik eszén, hiszen ebben az aranyketrecben több száz szebbnél szebb ápolt nő csak azt várja, hogy a szultán rátekintsen, és éjszakára magához hívja. A gyönyörű Fatma hárembeli neve Fatima lesz; ügyes mesterkedésekkel sikerül felkeltenie a szultán érdeklődését. Ő lesz az uralkodó első számú kegyencnője. Elisának különös tehetsége van a zenéhez. Ő a szultán felolvasója, levélírója, nő létére az uralkodó egyik bizalmi embere. Ezzel ő is kivívja társnői irigykedését. A hárem zárt luxusvilágában kegyetlen harcok dúlnak. Amikor Fatima a szultán gyermekével terhes lesz, kegyvesztett társnője az anyaszultán hallgatólagos jóváhagyásával megmérgezi riválisát. A bátor Elisa becsempészi a hárembe Félixet, a német orvost, aki megmenti Fatimát és a születendő gyermeket is. 1918-ban Törökországban elűzik a szultánt, és szélnek eresztik a háremhölgyeket. Elisa és Fatima nehezen igazodik el a számukra ismeretlen, kinti világban, útjaik elválnak egymástól

A könyvért köszönet a Gabó kiadónak!

Gabó kiadó:
http://www.gabo.hu/

574 oldal
saját,recenziós példány
10/7

Nincsenek megjegyzések: