2011. december 27., kedd


Fábián Janka:Virágszál

Magyar viszonylatban már sok jót hallottam az írónőről,így a könyv természetesen jött velem a könyvtárból.

A történet a nem is olyan régmúltba játszódik,így pláne a nekem való stílusú könyv.
Jó volt végre magyar történet,magyar nevekkel és magyar valósággal olvasni.
Azt hiszem az ilyen jellegű könyvekben igazán hiány van.
Kérnénk szépen többet belőlük.

Az írónő nagyon jól forgatja a főszereplő képzeletbeli köpönyegét.
Flóra a főszereplőnk,akit először utáltam,majd sajnáltam és megkedveltem,majd ismét utáltam és ismét sajnáltam,egy történeten belül.
Nem emlékszem hogy valaha is ennyire változatos szereplőről olvastam volna.
Nelli egy pozitív szereplő,de valamiért még sem ő viszi el a könyvet,hanem Flóra.
Több szereplőt is soron kísérhetünk,mindig az ő szemszögükön át látjuk az egészet.Viszont nem emelkedik ki egyikük sem talán csak Flóra-Nelli páros.
Azt hiszem a könyv erőssége a karakter ábrázolás.
A szereplők zseniálisak,nem csak feketék vagy fehérek.
Viszont néha borzalmas hibákba esnek,mint az esendő emberek.
Viszont túl tökéletesnek akarja az írónő ábrázolni őket ennek ellenére,ami zavaró.
Volt pár rész,ami alaposan felbosszantott.Némelyik szereplőt megszorongatnám úgy igazán vagy adnék neki egy alapos fejmosást vagy pofont.
Ez is az írónő fantasztikus írását dicséri.

A történet szép lassan csordogál,majd felgyorsul,majd ismét lassít és így tovább.
Ami néha azért hátrányára van a történetnek,megszakítja a lendületét.

Ami nem tetszett az a vége.Annyira gyors és kiszámítható volt.
Pedig az elején nagyon klisémentes,aztán szép lassan bele csúszik a klisék sorozatába.

Ennek ellenére nagyon élvezetes kis könyv.
Gyorsan lehet haladni vele.Kikapcsol,kicsit vissza visz az időben.

A borítója nagyon egyszerű kis virágot ábrázol annak amit én olvastam.
Tudom mit szimbolizál,de nekem túl egyszerű így.Lehetett volna változatosabb is.
Ez a borító sem tetszik igazán,ami a képen van.

Ezek után kíváncsi vagyok a többi könyvére is az írónőnk,hiszen az Emma könyveket az egekig magasztalták,míg ezt a könyvét lehúzták jócskán.

A leírása:
Az 1900-as évek fordulóján kezdődő fordulatos történetben két nem mindennapi nő sorsa fonódik össze elválaszthatatlanul. Az első részben egy többszörös tragédiába torkolló szerelmi háromszög lezárásaként Urbán Flóra, a gazdag budai ügyvéd lánya kénytelen megszökni otthonról, és a Monarchia egy távoli szögletében világra hozni házasságon kívül fogant gyermekét, és új életet kezdeni a kicsivel.
A második rész főszereplője Virág Nelli, az árva lány, akit egy hideg, téli napon tesznek ki egy kolostor küszöbére. A lányt az apácák nevelik fel, és később ápolónőként dolgozik, amikor váratlanul, álmai "szőke hercege" képében rátalál a szerelem. A fiú, Miklós nevelőanyja, a keserű és bosszúálló Flóra azonban intrikáival megakadályozza a fiatalok boldogságát. Ám Nelli nem adja fel, és a magára hagyott, megcsalt lánynak végül sikerül egyenesbe hoznia életét, annak ellenére, hogy Flórának továbbra is a legfőbb célja, hogy tönkretegye őt. Ám egy napon súlyos titokra derül fény az asszony múltjából, és ez mindannyiuk életét megváltoztatja...

könyvtári
Ulpius kiadó
10/7

2011. december 20., kedd


Joanne Harris:Bársony és keserű mandula

Novellák,Novellák,Novellák...
Nem volt eddig szerencsém hozzájuk.
Joanne könyveit viszont imádom,így ez a könyv is a kezembe került.
Meghökkentett,megnevetettet,elgondolkodtatott,megijesztett...sokszínű és elbűvölő.
Kigúnyolja a mai társadalmat jogosan.
De élveztem.röpke egy óra alatt kiolvastam a könyvet.
Nem is tudom melyik történet tetszett a legjobban.
Talán ezt a könyvet úgy kellene olvasni,mint ahogy a bonbont esszük.Lassan,mindig csak egyet-egyet ízlelgetni,nem behabzsolni az összeset egyszerre.De ez nem ment.
Egyben elfogyasztottam az egészet.
Megosztó könyv,agyon szidják vagy az egekig marasztalják...
Nekem tetszett.Bár egy kezdő olvasóval nem ezt a könyvét választatnám.
Erre rá kell hangolódni és úgy olvasni.


Ezt az elragadó gyűjteményt olvasni olyan, akár a legfinomabb bonbonosdobozban válogatni a krémes, keserű, kávés vagy nugátos édességek között. Nem is csoda, hiszen a Csokoládé világhírű írónője ismét meglepetést és örömet akart szerezni rajongóinak. Történetei hol torokszorítóan érzelmesek, hol mesésen varázslatosak, hol pedig hátborzongatóak; farkasemberek, delfinnők, dacos, öreg hölgyek és erotikus bőrholmik – a Bársony és keserű mandulában a csoda szinte mindennapi, a savanyú sokszor édes, szép a rút és rút a szép, még a csábító és a meghökkentő sincs egy lépésnél távolabb egymástól. Az „édes élet” legnagyobb szakértője ismét bebizonyítja, hogy akár a szépség mítoszát, akár a hűtlenség fájdalmát, akár az időskori szerelem csodáját járja körbe, mestere a történetmesélésnek.

könyvtári
Ulpius ház
10/9
335 oldal

Daphne Du Maurier:A Manderley-ház asszonya


Daphne Du Maurier:A Manderley-ház asszonya

A könyv egy igazi klasszikus.
A történet komor.Ijesztő.Kicsit a hideg futkosott a hátamon olvasása közben.
Eleinte azt hittem hogy egy egyszerű romantikus könyv lesz,de mekkorát tévedtem.
Inkább krimi,vagy thriller egy kis szerelemmel ékesítve.
Nehéz lesz a történetről spoiler mentesen írni.
Lehet hogy többször be-be csúszik majd egy kis tartalmi rész a könyvről.Előre is elnézést és ha nem szereted,akkor kérlek ne olvasd tovább!

Főszereplőnk gyermekből szép lassan felnőtté válik.Már nem lesz tehetetlen.Már nem sodródik az árral,egy férfi iránti szerelme felnőtté teszi.
Ám a féltékenység nagy úr.A zöld szemű szörnyet nehéz legyőzni,még ha egy hallottal is kell felvenni a versenyt.Talán így nehezebb is a feladat.Nincs ki ellen versenyezni,ám a halott szelleme még érezhető.
"Hiszen az ő székébe ülök bele,az ő tollával írok,az ő kutyáját sétáltatom..."
Nem tudom lenne-e erőm e nehéz helyzetben helyt állni.
Ráadásul a másik fél is rejtélyes,kiismerhetetlen.A férfi sem adja magát oda teljesen sem lelkileg,sem testileg.Mi lehet ennek az oka?Azt főszereplőnk nem is sejti.
Azt hiszi ,hogy a volt feleség szelleme áll közéjük ,a boldogságuk közé.
Pedig ha sejtené...
Érdekesség benne,hogy nem tudjuk meg az új Mrs.Winter nevét.Ő a mesélő,E/1-ben.
Ott jártam Manderleyben én is.Éreztem a tenger sós illatát.Éreztem a szobák dohos,nehéz illatát.
Az író úgy ír,hogy jelen vagyunk a történetben.A tájleírás remek.
Átérezzük a szerelmesek szenvedéseit,félelmeiket,mi is idegesek leszünk.
Nyugtalanító könyv,de remek olvasmány,ha egy kis feszültségre vágyunk.

A borítója tükrözi a mondanivalóját,a sötét érzéseket is érzékelteti színeivel.

Nesztelen léptű inasok, pattogó tűz a könyvtár kandallójában, fehér damasztabrosz és ezüstkészlet a teázóasztalon, dédanyák képei a galérián- ez Manderley. Baljósan vöröslő rododendronok és temetőket idéző, sápadtkék hortenziák a kertben, a tenger vészjósló mormogása- ez is Manderley.
A történetet elmesélő, mindvégig névtelen főszereplő, az új, érzékeny úrnő híven beszámol ennek az életnek a fonákjáról is: a titkos bűntudatról, a névtelen szorongásról, a rettegésről, ami ugyanúgy elválaszthatatlan Manderleytől, mint a kényelem és a fényűzés.
A félelem mérgezi az itt élők lelkét: az új asszony a régi házvezetőnőtől, Mrs. Danverstől fél, még inkább a halott feleség, Rebecca kísértetétől- ám valójában attól retteg, hogy méltatlan lesz Manderleyhez, és el kell hagynia a kastélyt. A férj, Maxim de Winter a bűntett leleplezésétől és a botránytól retteg.

A könyvet köszönöm a Gabo kiadónak!

Gabo kiadó:
http://www.gabo.hu/
saját,recenziós
10/8
447 oldal

2011. december 11., vasárnap

Victoria Hislop:Hazatérés


Victoria Hislop:Hazatérés

Meg kell hogy mondjam,ez a könyv többszörösen is becsapott.
Újabban nem olvasom el a fülszövegeket és így nagy meglepetés ért.
A borítója alapján azt hittem egy fantasy-vámpíros könyv.Aztán mikor jobban megnéztem,akkor láttam hogy egy táncos , női alak van rajta.
Na ekkor már tudtam hogy félre nyúltam,nem az amit szeretnék olvasni.Nem a könnyed ,gyorsan olvasós könyv lesz,amire most vágytam.
De azért bele lapoztam,merthogy táncos könyv.És én ugye kötődök minden tánchoz,legyen szó hastáncról vagy latin táncokról.
Gondoltam akkor egy könnyed romantikus könyv némi tánccal kombinálva.
Amikor elkezdtem olvasni akkor jött a következő meglepetés.
Hiszen az elején szó sincs romantikus regényről.
Hanem inkább drámáról van szó.

1936-ban Spanyolországban 3 évig tartó polgárháború dúlt a maga szörnyűségeivel.
Ezt mutatja be a könyv nagy részt.Egy szétszaggatott családról szól,szerelmekről,barátságokról ,de flamencóról csak minimálisan.Sok olyan rész található benne ami a polgárháború szörnyűségeivel van tele,nehezen is olvastam ilyenkor tovább.De érdekelt hogy mi lesz a sorsa Mercedesnek,édesanyjának,három bátyjának, édesapjának és Javiernek.

Vajon a szétválasztott emberek viszont látják egymást?
A flamencó átsegíti Mercedest a kedvenc szereplőmet a nehézségeken?
Ki éli túl a háborút?
Újra lehet kezdeni ugyan ott egy új életet?
Erre mind választ kaphatsz a könyvből,ha elolvasod.Én nem lőném le a történet lényegét.

Kedvenc szereplőm makacsságával,kitartásával és azzal ahogy fejlődik a jelleme Mercedes lett.
Izgultam érte,vele szenvedtem végig a polgárháborút.
Akit a legjobban utáltam az Ignació volt,Mersedes ifjú matador testvére.A pökhendisége,beképzeltsége,érzéketlensége miatt legszívesebben felpofoztam volna.Valahogy az ő sorsát nem tudom sajnálni.

Ám a könyvnek van egy mostani szála is.
Sonia és barátnője Granadába utazik,hogy táncleckéket vegyenek a barátnő születésnapja alkalmából.
Sonia úgy érzi megtalálta azt,ami otthon hiányzott az életéből.Ez pedig a tánc és Spanyolország.
Hiába várja haza férje és biztos élete,valami ide köti,mégpedig
ország hangulata,az emberek,a kávéházak,a tánc.



A könyv tele van érzelmekkel.Annyira pontosan leírja egy táncos érzéseit,érzelmeit,hogy hátborzongató.
Szerintem az írónő maga is táncos lehet,vagy beszélt egy táncossal,akinek ez az élete.
Meg tudom érteni Mercedes vonzódását a flamencóhoz,hiszen csodás tánc.
És én sem tudom mit kezdenék magammal,ha nem táncolhatnék.

A polgárháborús részek szörnyűek.Na nem azért,mert rosszul írta meg az írónő,hanem mert túl élethűre sikeredett.
Nem éltem át még hasonlót sem.
A könyv annyira jól kifejezi a dolgokat hogy ott érzem magam a golyózápor közepén.
Érzem az emberek szenvedéseit,amikor már bele törődnek mindenbe,a reménytelenséget,éhínséget,a bánatot.

A könyvet azoknak ajánlom,akik nem egy egyszerű kis butácska regényre vágynak,hanem egy olyan könyvre,ami súlyos érzéseket hordoz.Ami tele van érzelmekkel,bánattal.
A könyv végén a két szál össze fonódik egy jó kis csavarral,ami azért sejthető.
Nem okozott meglepetést,már az elején sejtettem hogy ez lesz a vége.
A másik szál annál inkább.Azt gondoltam hogy a család összes tagja újra együtt lesz,ha vége a háborúnak.
De bizony ez nem happy endel végződő történet.
Ami néha azért jól jön.
Nem lehet mindig minden boldog befejezésű.

A borítója szép,bár első ránézésre elég nehéz kivenni hogy mi az.
A könyvet köszönöm a Gabo kiadónak!

Gabo kiadó:
http://www.gabo.hu/
saját/recenziós
10/8
445 oldal

2011. december 2., péntek

Suzanne Collins:A kiválasztott


Suzanne Collins:A kiválasztott

Ezzel a sorozattal érdekes a viszonyom.Így az utolsó résznél megosztom veletek,hogyan alakult ki a könyv és köztem a vonzódás..

Mindenhol az első rész jött szembe velem,ráadásul piszokul sokan reklámozták,ajánlották.
pont az ellenkezőjét érték el nálam.Akkor azt mondtam már csak azért sem fogom elolvasni.
Végül a sors máshogy döntött,mert megkaptam a könyvet a kiadótól.
Azt kell hogy mondjam,hála az égnek!
Mert ez a sorozat nekem íródott,az egyik kedvenc könyvem lett.

Annyira vártam ezt a részt,hogy mikor meghozta a posta,sutba dobtam minden könyvet,listát és ahogy befejeztem az előző könyvet(nagy nehézségek árán,mert ezt szerettem volna kezdeni minél hamarabb) el is kezdtem az olvasást.
Mérges voltam mindenkire(kivévie az én pici Danci babámat),mindenre,ami megzavart olvasás közben..)
És persze 2 nap alatt ki is olvastam még így is hogy sok időm nem volt rá.

Jöjjön elsőnek pár negatív dolog a könyvről.
Igen,jól olvastátok negatív.Míg az első két résznél nem találtam,it azért igen.

Az első az,hogy részről részre egyre durvább dolgok kerültek bele a könyvekbe.Ez a rész már hemzseg a rengeteg rémségtől.Néhol kihagytam volna a durva részeket hogy ne viseljenek meg.
Igaz ez egyéni érzékenység,mást nem biztos hogy zavar.
Sokszor megviselt,máshogy írtam volna át,ha én lettem volna az író.

A második problémám pedig az,hogy túl rövid lett.
Még olvastam volna tovább és tovább.
Lehetett volna még pár csavar vagy a késöbbi időkről több fejezet.

És a végével sem vagyok kibékülve.
Amennyi konfliktus és lezáratlan dolog volt,lehetett volna még húzni,kicsit ütősebbé tenni a végét.Olyan hirtelen lett vége.

A szereplők továbbra is nagyon jók.
Katniss mintha sebezhetőbb lenne,nem az a kemény csaj akit megismertünk.Végre vannak érzései.
Gale volt eddig a kedvenc szereplőm,viszont ebben a részben leszerepelt előttem és helyét Peeta vette át.
Gale mintha nem nézné az embereket,csak nyerni szeretne,mindenkin átgázolva.
Peeta annak ellenére hogy sok traumán megy át még mindig emberségesebb,pedig nem kedveltem annyira mint Gale-t.

A szerelmi háromszög lezárásával teljesen elégedett vagyok.Ennél jobban aligha lehetett volna lezárni.

A többi szereplőből is kapunk pár szösszenetet,ami feldobja a történetet.

Maga a történet újra elvarázsolt,bár nem annyira mint az első rész.
Hiányzik a Viadal!
Az volt a történet magja és itt most másról szól.
Annyit tudnék még írni a könyvről,viszont akkor rettentően Spoileres lennék,amit nem szeretnék.
Tudom milyen rossz,ha valaki lelövi előre a poénokat.

A könyv borítója.Mit is írjak róla.Szép,szép,de annyira nem tetszik mint az első két részé.

Szóval csak annyit írnék,hogy ütős könyv lett!Aki nem olvasta még mindenképpen tegye!!
Én is szegényebb lettem volna egy kedvenccel,ha végül nem alakul így.

Sajnálom hogy ez a történet lezárása.Biztos vagyok benne hogy még el fogom olvasni többször is a trilógiát.Sajnálom hogy kevés ilyen jó könyv íródik.
És persze tűkön ülve várom a könyv filmes adaptációját!

A könyvet köszönöm az Agave kiadónak!

Agave kiadó:
http://www.agavekonyvek.hu/
saját,recenzió
10/9
335 olal

2011. november 25., péntek

Dan Simmons:Hyperion bukása


Dan Simmons:Hyperion bukása

Elég régóta adós vagyok ezzel a bejegyzéssel.

Mielőtt elolvasnád a kritikám,tudd hogy nem szeretem ezt a műfajt,eddig egy könyvet sem fejeztem be.
De úgy voltam vele,hogy adok még egy esélyt a sci-fi műfajának.
Az ajánlások alapján kiemelkedett ez a könyv.Így erre esett a választásom.
Viszont elkövettem azt a hibát,hogy nem az első résszel kezdtem az olvasását.
Így az elején kapkodtam a fejem a mindenféle kifejezések,emberek és történések miatt,egyenesen kínainak tűnt a történet.
Amiért mégis végig olvastam és kitartottam,az a kíváncsiság volt.
Mert bizony ez nem az én műfajom,meg kellett ismét állapítanom.
Egyszóval amiért végig olvastam az az volt,hogy a zarándokok sorsára kíváncsi lettem.

A karakterek jók.Az elején kevertem ki-kicsoda,majd bele rázódtam nagy nehezen.De ezt az első rész kihagyásának számlájára írom.
Kedvenc karakterem Sol és Rachel ,a kislánya.Végig izgultam a sorsukat és bizony meglepetés lett a vége.
A történet zajlik folyamatosan,alig győztem figyelni a nagy váltásoknál.
Néha elvesztem a történetben,néha untatott.Néha elszórakoztatott,néha viszont bosszantott.
Úgyhogy azt nem mondhatom hogy hidegen hagyott volna .
Jó eljátszani azzal az ötlettel,hogy a közeljövőben ez fog történni,bár ijesztő.
Sajnos már most nagyon rá vagyunk utalva a technikára .Új és még újabb vívmányok kerülnek piacra és persze megvesszük őket,az életünk nélkülözhetetlen részévé válnak,függünk tőlük.

Nem egy egyszerű,gyorsan olvasós regény.Itt figyelni kell,el kell mélyedni benne,ha csak pár perced van,bizony ne kezdj bele.
Én a kislányom miatt folyton csak pár oldalt tudtam elolvasni és ez nagyon vissza vett a könyv értékéből.

Az író választékosan,izgalmasan ír.
Ajánlom főként a sci-fi kedvelőknek és a férfiaknak legfőképpen.
Nekem olyan fiús történetnek tűnik.

Nem mondom hogy nem tetszett a könyv,de nem volt az igazi.De ez nem a könyv hibája!
Levontam a tanulságot,soha többet sci-fi,mert nem élvezem úgy mint egy fantasyt vagy történelmi könyvet.
És így hogy kevés időm volt olvasni,akkor is inkább egy gyors,könnyed,gyorsan olvasós könyvre vágytam volna,nem jókor kezdtem neki ennek a könyvnek sajnos.
Ettől függetlenül egy jó könyv.Link

A borítója ötletes!

A könyvet köszönöm az Agave kiadónak!

Agave kiadó:
http://www.agavekonyvek.hu/
635 oldal
saját,recenzió
10/7

2011. november 11., péntek

Candache Bushnell:Nyár és New York


Candache Bushnell:Nyár és New York

A könyv nálam nagy előnnyel indult,mivel régóta Szex és New York rajongó vagyok.

Ennek ellenére nagyon nehéz volt a film előzményeit elképzelni.
Nehéz volt Carrie-re egy éppen hogy kamaszkorból kilépett lányként gondolni.
De megvett a könyv.

Tetszett ahogy Carrie a külvárosi lányból nagyvárosi nővé válik,levetkőzi a félszegségét,önbizalmat és egót növeszt.És már ekkor elkezdi a divat teremtését különleges ruhatárával.

És ami a legjobb,megtudhatjuk hogyan barátkoztak össze négyen a nagy barátnők.Szép lassan alakul ki a barátságuk,annak ellenére hogy teljesen különböző karakterek.

Ez a filmben is így volt,vagy csak az első részek nekem valamiét kimaradtak?

Bár a kedvenc szereplőm a végén,a könyv utolsó lapjain kerül csak képbe.
Ott azért olvastam volna még tovább a történetet.
Mirandáról és Samantháról is megtudunk keveset ,éppen hogy az alapokat.
Hiányoltam a belső vívódásaikat,az érzéseiket.

Volt benne humor,szarkazmus bőven.Amiért a filmet is megszeretem.
Viszont nekem valami mégis hiányzott a könyvből.De csak egy csipetnyi valami,hogy annyira szeressem mint a filmet.Viszont nem tudom megmondani mi volt ez a valami.

A történet folyton pereg,nem pihenünk egy kicsit sem.
Szerelmi szál is van benne.Na meg a női öntudatra való ráébredés is.
Ez mellett New York és divat.

Összességében tetszett a könyv,de nem maximálisan.

A borító nagyon csajos,nagy Szex és New York-os,bár elég ötletszegény!Valami színesebbet,vidámabbat jobban el tudtam volna képzelni.

A könyv kötelező minden Szex és New York rajongónak!!!!

A történetről:
CARRIE ELSŐ, VARÁZSLATOS ÉS MOZGALMAS NEW YORK-I NYARA.
A Carrie naplója című könyv folytatása, melyből megtudhatod, hogyan vált a Szex és New Yorkból ismert Carrie Bradshaw kisvárosi "verébből" – ahogy Samantha nevezte – nagyvárosi nővé, hogyan ismerkedett meg Mirandával, milyen vad partikon vettek részt hármasban, hogyan estek szerelembe, és hogyan ábrándultak nagyon gyorsan ki.


A könyvet köszönöm a Gabo kiadónak!

Gabo kiadó:
http://www.gabo.hu/
392 oldal
10/8
saját,recenzió

2011. október 28., péntek

Cormac McCarthy:Az út


Cormac McCarthy:Az út

A könnyed romantikus könyv után,ismét egy nehéz,letaglózó könyv akadt a kezembe.
Elkezdtem filmben nézni,de sajnos nem bírta a gyomrom az egyik részt,így kikapcsoltam.
De roppantul kíváncsi voltam,így a könyvet választottam a film helyett.
Amit nem bántam meg.
Nem tudom mennyi lehet a különbség a film és a könyv között.
De ezek után pláne nem bírnám a filmet végig nézni.

Ez a könyv durva,letaglózó,szomorú,brutális,sötét és kegyetlen.

Mi lenne ha igaz lenne?Teljesen el tudom képzelni,hogy ez történjen a világgal.
Számos könyvet megihletett a világ vége és kevés életben maradt ember sorsa,de ez kiemelkedik.
Nem úgy írja le az embereket,a viselkedésüket,ahogy szokás.Nem összetartó,élni,túlélni,más túlélőket kereső csapatot ír le az író.
Hanem egy apát és kicsi gyermekét,akik menekülnek,túl szeretnének élni,próbálják a többi életben maradt embert elkerülni,teljesen jogosan.
Voltak benne szörnyű nehéz részek.Hol lelkileg tettek taccsra,hol pedig a gyomrom nem bírta.
De hősiesen elolvastam,mert a pozitív végben reménykedtem.
Az emberek önzését,gonoszságát jól leírja a történt.

Amit hiányoltam a könyvből az a miértje.Miért történt meg a katasztrófa?Mi okból?Ki volt a hibás?Mi történt?Hogyan lehet túlélni?Mennyi túlélő maradt?És ők hogyan fognak tovább élni?
Sajnos ezekre a könyv nem ad választ.

A kisfiú nagyon okos,már már ijesztően okos,érett korához képest.És az élethelyzetéhez képest.
Már-már ő a felnőtt.Tud jó maradni a rossz ellenére.
Az édesapa nagyon sötéten látja a világot.Igaza van.Jobb félni,mint megijedni.Óvja a fiát minden áron.

A borítója megmutatja a könyv belsejében rejlő sötétséget is!

A történetről:
"Ha a fiú nem Isten igéje, akkor Isten sosem szólalt meg." Hamu szitál folyton a láthatatlan égből, ahol a nap többé sosem mutatja meg arcát az elpusztult világnak. A "vég" után apa és fia bandukolnak éhezve és fázva az úton, keresve a maradék kis jót, ami túlélhette a pusztulást. Az anya már föladta a keresést. A férfi pisztolyában már csak két golyó van, ami kevés az ellenség legyőzéséhez, viszont éppen elegendő önmaguk legyőzéséhez és az Isten végső megtagadásához. Vajon mikor tudnak teljesen lemondani a reményről és vajon képes-e a férfi ennyire drasztikus módon "megmenteni" fiát a rosszabb haláltól? A Földön, ahol az emberi élet az utolsó, a Linkragadozók saját fajtájukra vetemednek. Apa és fia vérengző szerencsétlenek közt próbál eljutni az óceánpartra egy új élet reményében, és ha ez a vágyuk sem teljesül, legalább végre föladhatják...
Cormac McCarthy a felkavaró történet kegyetlen kulisszái közt, egy apa-fiú kapcsolat felejthetetlen dialógusaiban kérdez rá az ember alapvető értékeire: a hit, a remény és a szeretet erejére. Ám a válaszokat ezúttal is olvasóira bízza. Megrendítő utópiája 2007-ben elnyerte a Pulitzer-díjat. A regény az angol Times által összeállított "az elmúlt évtized 100 legjobb könyve" listáján az első helyet érdemelte ki.

A könyvet köszönöm a Magvető kiadónak!

Magvető kiadó:http://kiadok.lira.hu/kiado/magveto/
saját,recenziós
286 oldal
10/9

Rachel Gibson:Jane vékony jégen táncol


Rachel Gibson:Jane vékony jégen táncol

Félve kezdtem bele,mert az írónő első könyvéről nem túl hízelgő vélemények jelentek meg.
De úgy véltem,nekem tetszeni fog ennek ellenére.

A könyv borítója meglepett.Inkább egy gyerekkönyvhöz illik,ehhez képest egy romantikus könyvet kaptam,ami tele van szexel.

Sajnos az első részt nem volt szerencsém olvasni,de így is érthető,élvezhető volt.
Nem tudom a szereplők ugyan azok-e,mint ebben a részben.De ezek után mindenképpen el szeretném majd olvasni.

A történet jó,a cselekmény szintén.
Tetszik benne a humor,nagyon feldobja a történetet.
Némelyik csípős megjegyzésen jókat vihorásztam,pedig nem nagyon jellemző rám.

Főszereplőnk Jane jó fej,megkedveltem,viszont keveset ismerhetünk meg a gondolatairól,az érzéseiről.Jó lett volna több a könyvben ebből.
Jó volt olvasni,ahogy a sötétbe öltöző,csöndes újságíróból egy dögös,nagyszájú csajszi lesz.Jó ki jellemfejlődés,ami szépen le van vezetve a könyvben.
Igaz megvolt mindkettő személyisége,amit bizonyít az álnéven írt cikke is,de nehezen bújik ki belőle.Csak egy jó férfi szereplő tudta kihozni belőle.
Férfi főszereplőnk Luc,az átlagos nehéz, szépfiú,aki kiszámíthatatlan,kiismerhetetlen.
Ő nem fogott meg,viszont a húga szintén kedvenc szereplőm lett,jó lett volna belőle is többet megtudni.

Luc És Marie testvéri próbálkozásai szintén feldobták a könyv romantikus részeit.
Nem mintha azzal gond lenne,de az simán,túl átlagos lett volna.
Kellett bele a plusz humor és plusz szereplők.

Tetszett Jane beilleszkedése,zrikálása a jéghokis csapatba.Szívesen olvastam volna még azokat a részeket.

Érdekelt volna még továbbá az írói,sportújságírói munka is,jobban bele mehetett volna az író ezekbe a dolgokba,mert csak felületesen kaptunk belőle részeket.

Amivel nem voltam elégedett,az a befejezése, túl egyszerűre sikerült.Semmi bonyodalom,semmi feszültség.
Túl gyorsan lett lezárva a történet.



A könyv fülszövege:
A kissé önbizalom-hiányos Jane Alcott a nagyvárosi szinglik táborát gyarapítja. Kissé belefáradt már a vakrandikba az olyan férfiakkal, akik heverőt tartanak a furgonjuk hátuljában. Jane kettős életet él: nappal a belevaló Seattle Chinooks hokicsapatáról, elsősorban hírhedt kapusukról, Luc Martineau-ról tudósít, éjszaka ír: álnéven Cicamaca botrányos kalandjait szövi és indítja be minden férfiolvasó fantáziáját. Amióta az eszét tudja, Luc megszállottan dolgozik a sikerért. Még csak az kéne, hogy egy éles nyelvű, tenyérbe mászó újságírónő vájkálni kezdjen a múltjában és feldúlja az életét! De amint a szürke kis nő lecseréli fekete ruháit egy lélegzetelállító vörös estélyire, Luc rájön, hogy Jane-ben több rejlik, mint az első látásra gondolta. Lehet, hogy itt az ideje kockáztatni. Lehet, hogy itt az ideje, hogy kiderüljön...

A könyvet köszönöm az Athenaeum kiadónak!

Athenaeum kiadó:
http://kiadok.lira.hu/kiado/athenaeum/
saját,Recenzió
10/8
259 oldal

2011. október 24., hétfő

Farkas Péter:Johanna


Farkas Péter:Johanna

Az író nagyon jól ír.Tetszenek a szépen megfogalmazott körmondatai.
Viszont amiről ír az borzalmas,sőt brutális.
Végig feszélyezett a könyv hangulata és a naturista ábrázolás,legyen szó Johanna őrültségéről,tetteiről vagy a szülésről,halálról,bebalzsamozásról.
Valószínűleg Johanna nem volt őrült,nem igazak a róla szóló pletykák,hanem az udvar érdeke kívánta így.
Viszont ha mégis őrült volt,akkor a vallásos buzgóságnak,a szeretetlenségnek,kiábrándultságnak,bezártságnak
köszönhető hogy megőrült.
A könyv vége egyfajta megváltás a szereplőnek,viszont egy fájdalmas,ijesztő,borzalmas megváltás.
Nem került hozzám közel a főszereplőnk,hanem sajnáltam és vártam a szörnyű véget vagy a megkönnyebbülését.Vártam hogy jól fog végződni a könyv,bár a baljóslatúság végig kísérte a történetet.
Némelyik részt nem tudtam hová tenni.Johanna képzelgései lettek volna?
Nem értettem a bolyongását is férje holtestével.Miért volt ez fontos?Egyfajta vallási dolog lett volna tőle?Vagy nem tudta elfogadni férje halálát?

A könyv gyorsan olvasható.Kevés betekintést enged az udvari világba.

A borítója szerintem nagyon szép lett,illik a könyv sötét hangulatához.

Johannáról egy kis cikk:http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=8660

A történetről:
Őrült Johanna spanyol királynő a fiatalon meghalt férjét nem engedte eltemettetni. Hétszáznyolcvanhat napon keresztül bolyongott a holttestet rejtő koporsóval. Ezután negyvenhat évig élt toronyfogságban, ahová saját gyermekei záratták. Farkas Péter regényét az ő alakja ihlette.

A könyvet köszönöm a Magvető kiadónak!

Magvető kiadó:http://kiadok.lira.hu/kiado/magveto/
10/9
120 oldal

2011. október 19., szerda

John Jakes:Észak és Dél


John Jakes:Észak és Dél

Jó kis vaskos könyv,kicsit ijesztő is a mérete.
Viszont bele vágtam,mert a filmet nagyon szerettem.

Sajnos azt kell hogy mondjam a film jobb volt.
A szereplőket nem tudtam megkedvelni,nem túl szerethetők,nem kerültek hozzám közel.

A történet is jó.
Tele van szerelemmel,ármánnyal,nehézségekkel.
Néhol érdekfeszítő részekkel megspékelve.
Néhol viszont szörnyen száraz és unalmas.
A történelmi Észak és Dél elszakadásáról is szól.
Ahhoz képest hogy szeretem a történelmi jellegű könyveket,itt nem volt valami érdekes.

El-el kalandoztam az olvasása közben,nehezen tartottam a figyelmemet a történeten.
Igaz ennek számos más oka is van(fáradság,kevés alvás,sok új és érdekesebb teendő).

A könyvnek van még két további része is,amit csalódottan konstatáltam,hiszen olyan kurtán-furcsán lett vége ennek a történetnek.
Nem tudom hogy el fogom-e olvasni őket,bár némelyik szereplő további sorsa érdekelne.

A rabszolgás részek felháborítottak ,mennyire kegyetlenek voltak velük,mennyire nem emberként kezelték őket.
Billy és Brett sorsa az ami érdekelne a szerelmi szálak közül és érdekelne még Orry meg Madeleine sorsa is hogy alakul.
De a sok szerelmi szál sem tudta számomra érdekessé,letehetetlenné tenni a könyvet.Talán túl sok is volt benne a szerelem,kicsit erőltetett így.

A borítója a film egy részlete,kedvenc filmszínészemmel,amiért piros pont jár.

A történetről:
Amerika meghasonlott önmagával: pusztító polgárháború készül. A kétfelé szakadt országban két család azonban a barátság rögös útjára lép. Az északi Hazardok egy skót szökevény leszármazottjai, ma dúsgazdag vasgyárosok, iparkodó vállalkozók és nyughatatlan újítók: ők a modern világ bajnokai.
A déli Mainek hugenotta arisztokratákig vezetik vissza családfájukat. Ültetvényesek – rabszolgák egész hada robotol, hogy fényűző és romantikus életet élhessenek. De hiába minden dicső szabadságharcos hagyományuk és lovagias erényük, világuk felett ítéletet mondott az idő.
E két család két fia a hadseregben halálos veszedelmek, feledhetetlen csíny- és széptevések közepette életre szóló barátságot köt, hogy aztán Mainek és Hazardok a szerelem és a gyűlölet, a gyilkos indulat és a rideg számítás, a barátság és az üzlet gyakran tekervényes szálaival fonják egybe sorsukat.
Amíg a közelgő testvérháború próbára nem tesz mindent…

könyvtári
10/6
965 oldal
A történetről:
Jennifer Crusie: Álmaimban kísértesz

Andie Miller változást akar: hozzámenni a vőlegényéhez és maga mögött hagyni a múltját, különösen ex-férjét, North Archert. Ám ekkor a férfi kér még tőle egy utolsó szívességet. Egy távoli rokona halálakor North két kis árva gyámja lett, akik már három nevelőnőt elűztek maguk mellől. North-nak különleges emberre van szüksége, és ez nem lehet más, mint Andie.

Amikor Andie találkozik a két gyerekkel, rádöbben, hogy a helyzet aggasztóbb, mint hitte. Carter és Alice megrémítik, a ház düledezik, a házvezetőnő pedig egy rémséges szipirtyó. Ráadásul Andie vőlegényének meggyőződése, hogy ez az egész nevelőnősdi átlátszó kísérlet arra, hogy North visszaszerezze Andie-t és könnyen lehet, hogy igaza is van. Az öreg házban Andie álmait ugyanis kísérteni kezdi North és a múltbéli falrengető szex emléke. És színre lépnek horrorosabb kísértetek is..

Közben felbukkan egy önmagában kétkedő parapszichológus, egy harapós médium, Andie Tarot-kártya vető anyja, egy bosszúszomjas ex-anyós, és természetesen a féltékeny vőlegény… Ráadásul úgy tűnik, North sem éri be holmi álomszexszel.

Andie próbál megszabadulni a sok vendégtől, a kéjsóvár kísértetektől, megmenteni a gyerekeket és saját magát a múlttól. Persze az is lehet, hogy a sorsnak más tervei vannak…

Mindig is egyik kedvencem volt Crusie, mivel szereplői szerethetők, vicces helyzeteket teremt és nem hiányzik könyveiből a szerelmi szál sem.
Sajnos ebben a könyvben volt egy-két dolog, amit hiányoltam.
Az írónő elment a paranormál felé teljesen és ezt a humor és a romantika rovására tette.
A hősnő elég fura szerzet, bár talpraesettnek tűnik, mégis tíz éve menekül saját maga elől. A volt férje pedig tíz éve szereti, mégsem tett annak idején semmit, hogy megtartsa, vagy visszahódítsa. Most bezzeg, hogy színre lépett egy komoly udvarló...
Egyáltalán, hogyan képes valaki szerelmes lenni tíz évig valakibe anélkül, hogy akárcsak látná? Na ez is egy kicsit paranormál.
A könyvben szereplő gyerekek is elég helyesek, kivéve, hogy az egyik mindenért ordít, a másik pedig egy szót sem szól. a lényeg, hogy hősnőnk hamar szívébe zárja mindkettőt.
 Bár a könyv elég érdekes, és olvasmányos,  sajnos nem éri el az előzőek színvonalát.



Kelly kiadó, 2011
8/10

romantikus, humoros, paranormális


2011. szeptember 30., péntek

Alice Hoffman:Itt a Földön


Alice Hoffman:Itt a Földön

Alice Hoffman könyveit nagyon dicsérik,így mikor megláttam a könyvtárban,pakoltam is a táskámba.
Viszont vagy mellé nyúltam vagy az írónő stílusa nem jön be nekem,de nem tetszett a könyv teljesen.

A karakterek érdekesek,de nincsenek túlzottan kidolgozva.
Bosszantott sok karakter,nem igazán kedveltem meg senkit.Mintha a jellemük mindegyiküknek formálható,alakítható lenne,de az írónő elfelejtette alakítgatni.

March a női főszereplőnk . Felnőtt lévén butább és tehetetlenebb a lányához képest.
Gwen a lánya okosabb,talpraesettebb édesanyjánál,pedig az elején ő is naiv városi libának tűnik,szépen fejlődik a karaktere.
Néhol megráztam volna a kedves édesanyát,hogy foglalkozzon már a lányával is,ne a saját dolgai után keseregjen.
Hollisról az elején nem tudtam eldönteni hogy ártatlan áldozat vagy rossz karakter.Na a végére erőteljesen megutáltam.

A háttértörténet jó.A tájat annyira szépen érzékelteti az írónő,hogy azért kap egy plusz pontot.
Viszont a karakterek,a néhol idegesítő fejezetek sok levonással járnak.

A falba tudnám verni a fejem.Lehet valaki ennyire szerelmes,hogy nem mérlegel,nem lát,nem hall,nem érdekli semmi?
March annyira nem a Földön jár a könyv elején és a végén még jobban érvényes ez rá.
Én is szerelmes vagyok,de nem tudnék ennyire elvakult lenni.
A könyvről egy tipikusan ide vágó idézet jut eszembe.
"A gyűlöletet és a szeretetet csak egy hajszál választja el".

A könyv befejezésén viszont erősen elcsodálkoztam,pedig az eleje adja magát,sejteni lehet mi lesz.

A hangulata a történetnek borús,kicsit drámai,nagyon megy hozzá a havas, téli táj képe.
Ez az ami eladja a könyvet.
Pedig a témaválasztás nagyon jó.
Egy régi szerelmet fel lehet éleszteni?
A családon belüli erőszakot is érinti,ami azért egy nagy falat a témákon belül.

A borítója szép,bár van a könyvben ló,de valahogy mégsem jellemzi a könyv tartalmát.

A történetről:
Lebilincselő, a végletekig szenvedélyes, sötét tónusú szerelmi történet tárul az olvasó elé ebben a regényben. Hollis (korunk Heathcliffje) serdülő lelencként kerül a jómódú Új-Angliai Murray családhoz, ahol igazán csak a fiatal March képes meglágyítani az elvadult fiú szívét. Kamaszszerelmük azonban végül nem tud kiteljesedni és Hollis a lányt okolja ezért. Hosszú évek múltán March – már mint egy ugyancsak életrevaló kamaszlány, Gwen anyjaként –, egy haláleset okán, visszatér csodás ifjúkora színhelyére. Kiderül, hogy a férjezett nő korántsem közömbös még Hollis iránt, aki férfias természetével mindig is hipnotikus hatást gyakorolt rá és a nőkre általában. A férfi közben már szinte az egész világ iránt bosszút esküdött, és időközben felhalmozott nagy vagyonára sötét titok árnyéka vetül. A városban mindenki kerüli, mintha maga a halál angyala lenne. March és Hollis emésztő érzelmekkel teli kiújult szerelmének hatása alól a környezetükben senki sem tudja kivonni magát. A közösség tagjai az olvasóval együtt újraélhetik az érzést, hogy a dolgok nem mindig a vágyaink szerint alakulnak itt a Földön.

könyvtári
10/6
309 oldal

2011. szeptember 29., csütörtök

Richelle Mead:A végső áldozat


Richelle Mead:A végső áldozat


Majdnem lemaradtam a friss megjelenésről,pedig már alig vártam hogy elolvashassam.
Az előző résszel kezdtem a sorozatot,ami felkeltette az érdeklődésem csak.Ezután már tűkön ülve vártam ezt a részt.Szinte biztos vagyok benne,hogy az előzményeket is el fogom olvasni majd.

Mondanom sem kell,fél nap alatt kiolvastam.
Méltó befejezése egy sorozatnak.
A végső könyv is megállja a helyét önálló olvasmánynak is,az előzmények ismerte nélkül.

Változatos,pörgős,érzelmekkel teli és mégis mora-striga-dampyr fantasy.

Rose sokat fejlődött,jó értelemben.Kellett ahhoz hogy teljesen megkedveljem.
Lissa végre kiáll maga mellett,kicsit önállósodik ,így már őt is nagyon megszerettem.
Sőt.Még ő segít Rose-nak,ami hatalmas előrelépés.nem olyan elveszett,mint az előzményekben.

A többi mellékszereplővel is találkozhatunk ismét,ki több,ki kevesebb szerepet kapott a lezárásba.
Adrián sajnos elmaradt a kedvenceim közül,ebben a részben nem kap akkora szerepet,kicsit sótlan.

A szerelmi szál erősödik az előző kötethez képest.Most jobban élveztem.Pedig a szerelmi háromszögek nem tartoznak a kedvenceim közé.
A konfliktus megoldása is nagyszerűen lett kivitelezve,pont úgy ahogy vártam volna.

A könyvben a humor ismét nagy szerepet kapott,sokszor hangosan felkuncogtam,mire észbe kaptam hogy kórházban vagyok,itt nem nagyon "illik" nevetgélni.
Teljesen elfelejtette velem a helyzetemet és szenvedésemet.

A könyv egy kis nyomozós résszel bővül amúgy is tág repertoárjával.
A királynőt valaki megöli és Rose a feltételezett tettes.Az igazi gyilkos kilétét próbálja meg mindenki kideríteni közel-s távol.
Amiért plusz pont jár az az,hogy a végéig nem sejtettem ki a gyilkos,pedig nagyon nagyon figyeltem mindenre,hátha rájövök.

A szereplők élnek,éreznek,szenvednek,követnek el hibákat.

Ami nekem nem tetszett a könyvben.Például az elkülönült vámpírkolónia.Nem hiányzott a könyvből,nem tett hozzá semmit.
Az Udvarban ahogy nyomoznak a barátok,túl lassú,túl erőltetett.

A borítója ismét remekelt,bár a lány nekem nem szimpatikus.

Fantasy rajongóknak kötelező ez a könyv.

A könyvet köszönöm az Agave kiadónak!

A történetről:
Ezúttal maga Rose Hathaway kerül őrizet alá, és nem is akármiért. A vád: a morák királynőjének, Tatjanának meggyilkolása. Az örökmozgó dampyrt azonban apja, az extravagáns öltözködéséről és titokzatos kapcsolatairól ismert és hírhedt Abe Mazur megszökteti a fogdából. Rose így Dmitrijjel nekivág a nagyvilágnak, hogy elrejtőzzön rosszakarói, valamint a királyi udvar testőrei elől. Rose persze nem tűrheti tétlenül, hogy valaki a nyakába varrta a gyilkosságot, és nyomozni kezd az igazi tettes után. Ehhez azonban meg kell találnia a királynő neki írt levelében említett utolsó Dragomig-leszármazottat. Eközben barátnője, Lissa, az Udvar politikai intrikái közepette a királyi trón várományosai között találja magát…
Kiben bízhatnak, miközben halálos ellenségeik nyújtanak segítséget, és barátaik árulják el őket? Ki fogja meghozni a végső áldozatot a családért, a szerelemért és a túlélésért?

Agave kiadó:
http://www.agavekonyvek.hu/

saját,recenziós
426 oldal
10/9

2011. szeptember 21., szerda

Jodi Picoult:Elrabolt az apám


Jodi Picoult:Elrabolt az apám


Olvastam hideget és meleget is a könyvről,így félve fogtam bele az olvasásba.
Az írónőtől olvastam már mást,akkor meg voltam nagyon elégedve vele, és most sem csalódtam.

Próbálok minél kevesebb spoilert elárulni a történetről.

Az írónő mindig is érdekes témákat boncolgat,ez most sincs máshogyan.
Delia a szereplőnk elveszett embereket keres meg Gréta nevű kutyájával,míg kiderül hogy ő is el van veszve,valaki őt is keresi.Eddigi élete kártyavárként omlik össze.
Ez így nagyon közhelyes,de az írónő stílusa eladja a történetet.Olvastam és olvastam,nehezen tettem le a könyvet.

A szereplők élnek,emberiek,esendőek,érdekesek és kiszámíthatatlanok.
Nem szerettem meg mindenkit,de megértettem az indítékokat.

Andrew az egyik főszereplőnk,talán őt kedveltem meg a legjobban.Az indítékai,okai érthetőek.Én sem cselekedtem volna máshogyan,mint ő.

A női főszereplő,Delia nehéz dolgokon megy át,mégsem értettem minden döntésével egyet.Kicsit sok volt nekem ő.Értem én,hogy szenved és elveszíti azt aki eddig volt,de másra sem tud gondolni,mint önmagára.A folytonos sirámai untatóak voltak,pedig nem csak ő szenved ebben a helyzetben,hanem az egész családja,édesapja,édesanyja.
Ő mégis csak magával tud csak foglalkozni.

Eric egy alkoholista,aki vissza esik.Ő Delia leendő férje,aki ügyvéd.Megtesz mindent,hogy szerelme apját kiszabadítsa,miközben ő megy tönkre a nehéz ügyvédi munkába .

Fizt-re a család barátjára szörnyen haragudtam,már az elejétől fogva.Kihasználja Delia sebezhetőségét több esetben is.

Volt ami nem volt életszerű,de nem volt olyan vészes.Elenyésző a történet szempontjából.

A téma sok morális kérdést felvet:szerelmi háromszög,alkoholizmus,barátság,jogos elrablás vagy sem,szeretet...

A börtönben játszódó dolgok érdekesek voltak,bár ott is észrevettem némi bakit.De az volt a legjobban élvezhető része a könyvnek,így megbocsátható.

Végére még egy negatív,egyet nem értettem,hogy a történet szempontjából miért volt szükség az indián asszonyra,Ruthannra és a körülötte történő részekre?

Összességében véve a könyv tetszett és a jövőben tervezem,hogy elolvasom az írónő összes könyvét,valami azt súgja nem fogom megbánni.

A borítója tetszik,igényes munka.

A történetről:
A harmincéves Cordelia Hopkins életében látszólag minden nagyon rendben: imádott apja nagy szeretetben nevelte fel, szép kislánya, elbűvölő vőlegénye van, a munkájában - amely eltűnt személyek felkutatásából áll - rendkívül sikeres. Egy elfeledett emlékkép felbukkanása miatt azonban egy pillanat alatt mindez összeomlik: feltárul az eltitkolt múlt; kiderül, hogy semmi sem úgy igaz, ahogy ő azt addig hitte. Anyja mégsem halt meg évtizedekkel ezelőtt autóbalesetben. Apja elrabolta őt, megváltoztatta a családi nevüket, lakóhelyüket, s átírta egész addigi életüket. Jodi Picoult - éppúgy, mint előző, A nővérem húga című, nagy sikerű könyvében - izgalmasan, krimiszerű feszültséget teremtve, mesterien gombolyítja a cselekmény fonalát az emberi viszonyok-érzések, a szerelem, a szenvedély és a szülői szeretet útvesztőiben. Vajon előkerül-e az a személy, aki azt sem tudta eddig önmagáról, hogy elveszett?

A könyvet köszönöm az Athenaeum kiadónak!

Athenaeum kiadó:
http://kiadok.lira.hu/kiado/athenaeum/index.php?action=list&mode=normal

saját,recenziós
10/9
366 oldal

2011. szeptember 20., kedd

Diana Gabaldon: Outlander - Az idegen

Diana Gabaldon: Outlander - Az idegen

Már régebben elkezdtem olvasni ezt a könyvet, de aztán a 200. oldal körül félretettem és belekezdtem valami rövidebbe. Aztán kb. két hete újra  a kezembe került és úgy döntöttem végre elolvasom.
A könyv tényleg nagyon hosszú és az igazán izgalmas részek a 200. oldal után következnek, de érdemes végigolvasni a kb 900 oldalt.
Egyébként ez egy 7 részes sorozat első része, a többi könyv is ugyanilyen hosszúságú.
Maga a történet amolyan időutazós mese1945-ben és 1743-ban játszódik. A hősnőnk, Claire Beauchamp Randall, egy a második világháborút megjárt 27 éves ápolónő, aki éppen második nászútján van  a férjével Frankkel Skóciában. Sok évi távollétet próbálnak áthidalni, miközben Frank a családfája után is kutat.
Ezen a vadregényes tájon Claire egy kőkör közepéből jut át 1743-ba, ahol egy kegyetlen angol katona és a skótok közé kerül.  Az angol, nem más, mint férje ük-ük-ükapja a kegyetlenkedéseiről híres Jonathan Randall. Tőle menekülve ismerkedik meg Jamie Fraserrel, egy fiatal skót lovaggal, akinek ápolónői tapasztalatainak hála, megmenti az életét.
A skótok magukkal viszik a kastélyba ,ahol próbálják eldönteni, hogy vajon kinek kémkedik. Nyilvánvalóan Claire nem mondhatja el az igazat.
Miközben segít meggyógyítani a környékbelieket, egyre közelebb kerül Jamie-hez.

Az írónő nagyon jól jeleníti meg 1743-at, igazi történész szemmel. Nem kapkod el semmit, részletes leírást kapunk a tájról és a szereplőkről is. A könyv tele van szenvedéllyel, erős érzelmekkel és meglepő fordulatokkal is. Claire az elején Frank után vágyódik, de én reméltem, hogy Jamie-vel marad. Frank számomra egy unalmas figura volt, pláne a skót fiúval összehasonlítva.
Tetszett, hogy ízelítőt kaphattunk a klánok életéből, hogy milyen fontos a hűség és a becsület, de a hatalomért bármi megengedett.
A könyvben vannak erotikus jelenetek, bár ezek nem öncélúak, Claire és Jamie szerelmének fejlődését mutatják.
Végül is az egész könyv öszeségében tetszett, mint a stílust a szereplőket és a tartalmat tekintve.

10/10

Könyvmolyképző Kiadó, 2010

  • Arany pöttyös könyvek
  • 912 oldal
történelmi, romantikus, időutazás









2011. szeptember 19., hétfő

Iris Johansen:Végzetes mélység


Iris Johansen:Végzetes mélység

Már egy hete kiolvastam,de nem jutottam ide,hogy le is írjam mit gondolok a könyvről.

Ismerős volt a címe,mintha ezt láttam volna már filmen,de kiderült hogy ez nem az a könyv.Kicsit mellé lőttem.A könyv lírása nem mondott semmit,de mégis felkeltette az érdeklődésemet.

Érdekesen kezdődik a történet,egy kis bepillantást enged a múltba és a jövőbe is rögtön.

Inkább krimi jellegű,mint romantikus történet.A romantikus szál nem túl erős.
Gyorsan,könnyen felejthető,de nem is erre fektette az író a hangsúlyt.
A krimis része nagyon jó,izgalmas,pörgős.Néhol azért van némi baki,de nem jelentős.

Legjobban a delfines és a víz alatti részek fogtak meg a könyvben.Talán ez is vitte el a történetet.Nagyon jók a búváros,merülős és kincskeresős részek.Abból többet is olvastam volna.

A szereplők nem túl komplikáltak,nem túl erősen kidolgozottak.
Melis a női főszereplőnek nehéz élete volt és most még ezt tetézik a történtek is.
De egy hős lovag,Kelby próbálja megmenteni egy önmagától,egy őrülttől,mindeközben együtt felfedezik egymást,a szerelmet és egy elveszett várost is.

Hátborzongató a negatív szereplő rosszindulata.Nem tudom hogy viselnék el egy ilyen erős lelki terrort.A hideg rázott tőle.

A könyv összességében véve nem volt rossz,de nem fog megmaradni az emlékezetemben.Egyszerűen nem hozott semmi újat,semmit ami durrant volna egy nagyot.
Hiányérzetem volt a befejezése után.
Pedig nem ír rosszul az írónő.
Ezek után nagyon kíváncsi vagyok a többi könyvére is.
Lehet hogy csak rossz passzban olvastam ezt a részt,vagy nem nekem szólnak a történetei.

A könyvről:
Melis Nemid veszélyes vizeken hajózik és valakinek minden vágya, hogy lerántsa a mélybe. Tengerkutatóként Melis jól ismeri, milyen veszélyeket rejt a mélység a sima víztükör alatt, de még ő sincs felkészülve arra, ami lent, a sötétség birodalmában lakozik. Eddig csak egy oceanográfus került közel a tenger alatti halálos titok megfejtéséhez, ám ő rejtélyes módon eltűnt a föld színéről.
Melis maradt az utolsó, aki ismeri a titkot. És valaki mindent megtenne azért, hogy az igazságot a sírba vigye magával. Mert az, amit Melis a mélytengeri rejtélyről tud, csupán egy része a múltbeli lidércnyomásnak. Melis már azt hitte, a múlt lezárult, amikor a karib-tengeri szigetre költözött, hogy a delfinek viselkedését kutassa. De békéjét - és életét - egy mindenre elszánt gyilkos fenyegeti.
Van-e remény, hogy túléli a végső összecsapást?

A könyv borítója nagyon szép lett,bár én lehet hogy tennék rá két delfint is a háttérbe.

A könyvet köszönöm a Gabo kiadónak!

Gabo kiadó:
http://www.gabo.hu/
saját,recenzió
306oldal
10/6

2011. szeptember 6., kedd

Theresa Révay:A muranói üvegműves lánya


Theresa Révay:A muranói üvegműves lánya


Már régóta adós vagyok ezzel a bejegyzéssel.
A napokban sok gyerekneveléssel,szüléssel kapcsolatos könyvet olvastam,így mindig toltam ezt a bejegyzést.

A könyv tetszett.Jó az alap történet.
Főként három szálra tagolódik az üvegkészítésre,a háború utáni időkre és a szerelmekre.

A szerelemi,emberi kapcsolatok,csalódások nem vonzottak különösebben.
Furcsa kapcsolatokat ábrázol az írónő,nem a szokványos szerelmeket.De nem ez a könyv fő vonzereje!

A háború utáni nehéz,zavaros időket ábrázolja a leghűbben és legérdekfeszítőbben.
A mérhetetlen kilátástalanságot,szenvedést,félelemeket,amit mindkét fél érez,bármely oldalán is álljon a háborúnak.Ahogy emberéleteket tesz tönkre véglegesen vagy egy időre.

Az üvegfúvórész is nagyon érdekes.Néhol viszont jó lenne több magyarázat.Annyira szépen érzékeltetei egy-egy munka nehézségét,szépségét hogy magunk előtt látjuk gyakran.Viszont laikusként néha nehéz követni.

Ami nem tetszett az az volt,hogy az írónő mindhárom részt mesterien akarta megírni,de ez lehetetlen.Inkább egy vonalat választott volna és azt helyezte volna előtérbe a többivel szembe.

Voltak részek amiket helytelenítően olvastam,az én értékrendembe nem fértek bele,viszont a könyvbe passzoltak és érthetőek voltak,nem zavartak.

Kedvenc szereplőm Hanna volt.Sok szenvedésen megy keresztül,nehezen él meg dolgokat,de a végére kibontakozik a személyisége,kibújik gubójából mint egy lepke.

Viszont Líviát sokszor nem értettem.Egyedül a mestersége utáni vágyát értettem meg,hiszen egy művészt nem lehet leláncolni,mert elveszik a lelke egy nagy darabkáját.Viszont az emberi kapcsolatai bonyolultak,amiket magának nehezít meg.

Több szereplős történet,de végül minden ember sorsa összefonódik az üveggyártásnak és a háborúnak köszönhetően.A könyv befejezése nagyon tetszett,nem hagyott szemernyi kétséges,kérdést sem maga után.

A könyv borítója gyönyörűséges ,pont illik a könyvhöz.

Viszont a fülszöveg nem adja jól vissza a történetet.Sőt!

A történetről:
A második világháború gazdaságilag a tönk szélére sodorta a több évszázados múlttal rendelkező patinás muranói üvegfújó-műhelyeket. A Grandi-ház örököse, a gyönyörű és tehetséges Livia hadviselt és kiábrándult bátyjával küzd a cég irányításáért. A fiatal lány a háború utáni német megszállásból épp csak kilábaló Metzbe szökik, hogy férjhez menjen szeretőjéhez, Francois Nagelhez, aki egy francia üveggyár tulajdonosa. Az egykori ellenálló Nagel család nem nézi jó szemmel a velencei lányt, aki le sem tudná tagadni, mennyire hiányzik neki a fény és az árnyak városa. Európa egy másik szegletében, az üveggravírozó családból származó szudétanémet Hanna Wolfnak el kell hagynia Csehországot. Egy bajorországi internálótáborban kezd új életet kislányával, az erőszakból fogant Ingével, miközben várva várja a kurszki csata után eltűnt bátyját, Európa egyik legtehetségesebb üveggravírozóját, Andreast. A második világháború sérelmei és fájdalmai, a bűntudat és a büszkeség mély árkokat ástak a három üvegműves család tagjainak lelkébe. Sorsukat mégis összeköti ez az áttetsző és csillogó anyag, ősi titkok hordozója, mely bűvöletbe ejti az embereket. Vajon hogyan áll helyt Livia és Hanna anyaként, nőként és üvegmesterként ebben a férfiak uralta kegyetlen világban?



A könyvet köszönöm az Athenaeum kiadónak!

Athenaeum kiadó:
http://kiadok.lira.hu/kiado/athenaeum/
saját,recenziós
10/8
463 oldal

2011. szeptember 1., csütörtök

Nora Roberts - Menyasszonyok sorozat

Vision in WhiteBed of RosesSavor the MomentHappy Ever After
1. Látomás fehérben
2. A boldogság virágai
3. A boldogság édes íze
4. Mindörökkön örökké
Négy gyerekkori jóbarátnő - Mackensie, Emma, Parker és Laurel - esküvőszervező céget alapít Parkerék családi birtokán. Mindannyian beleadják a tehetségüket - Mackenzie kiváló fotós, Emma virágkötő, Laurel tehetséges cukrász és Parker mindezt összefogja. Évről évre boldog menyasszonyok esküvőit szervezik meg, a vállalkozásuk sikeres, de mikor kopogtat be az igaz szerelem az ajtajukon?
Egyenként kísérhetjük végig, hogyan találják meg a hősnőink a boldogságot egy hozzájuk illő kiváló férfi oldalán.
Az első történetben Mackensie életét ismerjük meg közelebbről. A tehetséges esküvői fényképész feladata a szenvedélyek, a röpke pillanatok és az emlékezetes események megörökítése. Művészi fotóin örömtől sugárzó menyasszonyok mosolyognak, büszke szülők könnyeznek, meghatott rokonok ünnepelnek. Hivatása a boldogságról szól, a saját életébe mégsem meri beengedni az érzelmeket. Miért nem bízik másokban és magában? Mi történik, ha találkozik egy olyan férfival, aki megrendíti a világát, és rádöbbenti a saját gyávaságára? Vajon a félelem és a bizalmatlanság győzedelmeskedik, vagy van remény a csodára? Miért játszik
olyan fontos szerepet a történetben egy kék pillangó, és egy
mindent meghatározó gyerekkori pillanat?
A második történetben Emma Grantet ismerhetjük meg. Ő már kislányként is szerelemre és romantikára vágyott, ezért nem csoda, hogy a barátnőivel alapított esküvőszervezői cég virágkötőjeként találta meg a hivatását. Ennél szebb munkát nem is képzelhetett volna el magának. Emma szerelmi élete látszólag irigylésre méltó, mert a férfiak versengenek a kegyeiért, és elbűvölőnek tartják egzotikus szépségét. Mégsem találta még meg az igazit, és arra végképp nem számított, hogy a közvetlen környezetében fog rábukkanni. Jack Cooke szinte családtagnak számít, hiszen ő Parker bátyjának legjobb barátja. A jóképű építész egy idő után kénytelen beismerni, hogy nem csak baráti érzéseket táplál Emma iránt, és a dolgok még bonyolultabbá válnak, amikor kiderül, hogy Emma sem közömbös iránta. Jack nem az a férfi, aki hajlandó elkötelezni magát egy nő mellett, de Emma életre szóló szerelemről ábrándozik. Milyen jövő vár rájuk? Mi lesz a barátsággal és a szerelemmel?
A harmadik könyv Laurel McBane története. Mindig számíthatott barátai támogatására. Ennek köszönhette, hogy a híres New York-i cukrászképző intézetben tanulhatott tovább, pedig a szülei nem tudták volna kifizetni a drága tandíjat. Most Laurel azzal hálálja meg a segítséget, hogy különleges tortákat és cukrászati remekműveket alkot a Kézfogó ügyfeleinek, így növelve a tökéletes esküvők pompáját. Laurel nem vágyik csillogásra és varázslatra, inkább egy megbízható, erős férfi szeretetét értékelné. Laurel gyerekkora óta titokban szerelmes Parker bátyjába, Delaney Brownba, de a férfi a húgaként kezeli, és gondosan ügyel arra, hogy ne lépje át a barátság határait. Vajon képesek lesznek beismerni, hogy ennél többet éreznek egymás iránt?
Az utolsó részben Parker és Malcolm a főszereplő. A rendmániás szervező és a vagány autószerelő. Látszólag nem illenek össze, de most végre egy olyan férfi udvarol Parkernek, aki nem untatja és nem lehet egyetlen skatulyába sem beletenni.

Kellemes nyári olvasmány, igazi kikapcsolódás tuti happy enddel.
10/10

2011. augusztus 24., szerda

Nicole Jordan - Beteljesült vágyak

Jordan, Nicole: Beteljesült vágyak

A regény az 1800-as évek elején Angliában játszódik. Adott a kiábrándult hős, aki nem hisz a szerelemben és a kissé naiv hőnő, aki csak szerelmi házasságot akar kötni. Ki is szemeli a férj szerepére a szomszéd földbirtokost és elhatározza, hogy elcsavarja a fejét.

Csak hát az életben nem úgy történnek a dolgok, ahogy elterveztük, és miközben Roslyn tanácsokat kér a dölyfös hercegtől, akarata ellenére beleszeret.

A herceg nem hisz a szerelemben, lesz így belőlük valaha egy pár?

"Roslynnak először elkerekedett a szeme a csodálkozástól, majd
amikor megértette, mit is akart mondani a herceg, összehúzott
szemmel meredt a férfira.
– Szóval ezért haragszik rám olyan nagyon? Mert megijedt a
következményektől?
– Elsősorban igen – felelte Drew gúnyos mosollyal. – Azt
akartam, hogy a szeretőm legyen, édes, nem azt, hogy a feleségem.
– Azért nem csak én vagyok ludas, felség – válaszolt Roslyn
önkéntelenül elmosolyodva. – Ha jól emlékszem, ön tett ajánlatot
nekem, nem én kerestem a kegyeit.
– Meg kellett volna állítania, mielőtt megcsókolom.
– Túlságosan megrémített, hogy úgy rám rontott.
– Magára rontottam? – kérdezett vissza a férfi, felvonva a
szemöldökét.
– Lehet, hogy a kifejezés kissé túlzó, de hihetett volna nekem,
amikor kijelentettem, hogy nem kívánok a szeretője lenni.
– Azt hiszem, azért elnézését kell kérnem – felelte a férfi, és
finoman biccentett.
– Nos, talán nem véletlen, hogy olyan nőnek gondolt – válaszolt
Roslyn, gúnyos mosollyal.
– Valóban – mondta Arden szárazon. – Különösen, hogy a
kurtizánok bálját pontosan azzal a céllal rendezik meg évente, hogy a
férfiak kedvükre válogathassanak a hivatásos szeretők között, és
minthogy Fanny Irwin társaságában időzött, amikor
megpillantottam... A legkevésbé egy ártatlan szűzre számítottam
azon a bálon. Higgye el, nem szokásom előkelő ifjú hölgyeket
elcsábítani. Ami azt illeti, kerülöm őket, mint a pestisest.
– Nos, szerencsére nem történt nagyobb baj, így akár gratulálhat is
magának, amiért sikerült megmenekülnie. Most már biztonságban
van."

Victoria Kiadó, 2010 354 oldal

10/10

2011. augusztus 23., kedd

Jane Johnson:A szerelem amulettje



Jane Johnson:A szerelem amulettje

Meg kell mondjam a könyv eleve plusz ponttal indított nálam,mivel szeretem az Egyiptomi,Afrikai és hasonló kultúrák történeteit.

Adva van két szál a könyvben.
Egy mai kori,modern,céltudatos nő Isabelle,a főszereplő,aki nehezen engedi magához közel az embereket.
Halott édesapjától kap egy titokzatos dobozt és levelet,ami felkelti a kíváncsiságát és a Szahara forróságába vezeti őt.
Nagy jellemfejlődésen megy keresztül és rengeteget tanul.Viszont csak a végére kedveltem meg.
Ebben a szálban legfőképpen a hegymászás és az a köré csoportosuló tudnivalók tetszettek a legjobban.
A másik szál viszont vitte a könyvet.
Mariata, egy legendás tuaregi hercegnő viszontagságos életéről szól.
Ezeknél a részeknél faltam a könyvet,a vastagsága ellenére is.
Néhol meglepődtem,az írónő tudott még új csavart vinni a témába.

És természetesen a végén a két szál össze kapcsolódik,amiben már az elején is biztos voltam.Sejteni lehetett,de ez nem zavart,pedig szokott egy történetnél.

Annyira jól ír az írónő,hogy néha éreztem a sivatag forróságát,a szereplők szenvedéseit vagy örömét.
Látszik,hogy nem összecsapott munka,hanem sok munka van benne.
Jól ötvözi a kultúrát,a régmúltat a mostani élettel,a modern korral.

Két dolgot említenék csak negatívumként.
Az egyik a tuareg írás,a jelképek bele kerülhettek volna a könyvbe,hogy legyen elképzelésünk róla.
A könyv végével sem voltam elégedett.Kicsit elsietett lett.

A borítója nem igazán nyerte el a tetszésemet ezúttal.Egy szép sivatagi kép megfelelőbb lett volna más színekkel.

Egy izgalmakkal teli romantikus könyv ötvözve egy kis afrikai kultúrával!

Senkit se tévesszen meg az 500 oldal,gyorsan haladós könyv.Két nap alatt kiolvastam,pedig nyaraltam közben.

Spoiler!!!!!!!!!!!!!!!


Amiket nem értettem vagy bosszantottak a könyvben:
-Mariata büszke nő,de a végén mégis megadja magát gyűlölt ellenségének és megszökés helyett hozzámegy.Miért?
-elveszíti gyermekét és nem keresi tovább?
-A végén egymásra talál Mariata és szerelme,de olyan hirtelen,eddig nem tudtak egymásról,aztán meg hirtelen igen?nem nagyon értettem
-és legvégül együtt a család,de a gyermekükkel nem is foglalkoznak,csak egymással,a lány is mástól tudja meg hogy ők a szülei,nekem ez olyan furcsa volt,talán ezért nem tetszett a könyv befejezése csak



A könyvet köszönöm az Athenaeum kiadónak!

Athenaeum kiadó:
http://kiadok.lira.hu/kiado/athenaeum/
saját,recenziós
504 oldal

Anita Shreve:Üvegcserepek


Anita Shreve:Üvegcserepek

Összességében véve tetszett a könyv.
Jók voltak a szereplők,a jellemrajzok.Szinte ez adja meg a könyvnek a keretét.

Az elején nehezen követtem ki-kicsoda,de bele rázódtam.És a szálak lassan össze kapcsolódtak egy nagy egésszé.

A sok lebontott fejezet miatt gyorsan olvasható,annak ellenére hogy nagy érzelmekről van benne szó.

Honorát a főszereplőnket megszerettem.Megérdemelte volna a boldogságot.
Férjét Sextont már az elejétől fenntartással fogadtam és be is váltotta a hozzá fűződő reményeimet.
Egyszerűen túl gyorsan bele ugrottak a házasságba úgy,hogy nem ismerték egymást és nem illettek össze.
Francis még egy kedvenc szereplőm lett.Tetszett McDermottal való kapcsolatának ábrázolása.
Vivian üde színfoltja a könyvnek,vidámságot,fesztelenséget csempész a könyv komor hangulatába.

A könyv néhol túlcsordul az érzelmekkel,néhol pedig gyorsan pörögnek az események.
Mert a szereplőkön kívül az akkori (1930 körül)szeszcsempészetet,a gyári munkások nehéz élethelyzetét,a szegénységet is bemutatja.

Amit sajnáltam,az a könyv befejezése.Én máshogy fejeztem volna be.De ilyen az élet.
Az olvasó ne számítson boldog végkifejletre,mert bizony egy drámát olvashatunk,ami már a könyv elejétől érződik.

A borítója nagyon szép lett!
A másik amit még dicsérnék,az az ára.
Mostanában irtózatos áron lehet csak jó könyvet vásárolni,de ez a könyv megcáfolja ezt!

A történetről:
Honora és a férje tengerparti házat bérel, amely ugyan öreg és megvannak a maga hibái, mégis tökéletes otthonnak kínálkozik egy új házasság számára. Ő és Sexton lelkesen látnak a felújítási munkálatokhoz, és egyben közös életük elindításához. Sétái alatt Honora összegyűjti a partra mosott üvegcserepeket, amelyeknek mindegyike más és más történetet rejt. Sexton módot talál arra, hogy megvásárolja a házat, ám a lehető legrosszabb pillanatban. Gazdasági válságba kerül, és a pénzügyi problémák súlyosbodásával Honora ráébred, milyen fenyegető lehet a küszöbén kívül létező világ. A regényben, miként a tengerparton gyűjtögetett áttetsző, színjátszó üvegdarabkákban, egymásra rétegződnek a korszak színei, hangjai, textúrája. Megismerkedünk Viviannel, a fesztelen gondolkodású bostoni társaságbeli nővel, aki elutasítja a hagyomány minden formáját, s aki Honora legjobb barátnője lesz. McDermott, a közeli gyár egyik munkása olyan hatással van Honorára, hogy a fiatal nőnek végig kell gondolnia a bizalomról és a szerelemről kialakított elképzeléseit. Francis, az őszinte, nyílt fiú jelenti az összekötő kapcsot ezek között a szereplők között, miközben a világ, amelyben élnek darabokra hullik. Az Üvegcserepek a bizalom, és az árulás, a házasság és a vonzódás felejthetetlen története napjaink egyik legmeggyőzőbb széles látókörű és megnyerő írójának tollából.

A könyvet köszönöm a Gabo kiadónak!

Gabo kiadó:
http://www.gabo.hu/

saját,recenziós
10/7
387 oldal

Kresley Cole - Vámpírzóna

Cole, Kresley: Vámpírzóna

A RITA-díjat besöprő Kresley Cole egy kegyetlen démon kufár és az őt elbűvölő, gyönyörű fiatal fél lény felvillanyozó történetével folytatja nagy sikerű Halhatatlanok alkonyat után című sorozatát. Egy igéző szépség, akit nem birtokolhat, de akinek ellen mégsem állhat…


Cadeon Woede-nak nincs nyugta, míg ki nem küszöböli a csorbát, mely szüntelen kísérti. Csakhogy amint megszerzi megváltása kulcsát, a fél lény Holly Ashwint, máris rájön, hogy a nő, akit saját céljaira akar használni, majd eldobni, éppúgy kísérti, mint a múltja.
Egy megkínzott harcos, akitől rettegnie kéne, de akit megtagadni nem tud…


Az emberként felnevelt Holly-nak sejtelme sincs, hogy a félelmetes legendák a valóságról szólnak, míg össze nem találkozik egy goromba démonnal, s az valami érthetetlen oknál fogva óvja, mint a szeme világát. A mítosz és a hatalom érzéki, új világába taszítva, Holly hamarosan eleped védelmező démona tüzes érintéséért. S megadja magát a sötét vágyaknak…
Épp csak kivívja Holly bizalmát, s mondjon le máris róla? Árulja el legvadabb álmai beteljesítőjét, szíve rabul ejtőjét?

A könyv eredeti címe Dark desire After dusk, sajnos a magyar cím elég béna lett.
Az egész sorozat nagyon jó, különlegesek a szereplők, a helyszínek és mindig van benne románc és erotika.

Kiadta az Ulpius-ház 2011, 448 oldal

A könyv és a borító is 10/10

2011. augusztus 22., hétfő

Katie Fforde: Tökéletes ajánlat

Fforde, Katie: Tökéletes ajánlat

Sophie Apperlyt, a fiatal angol lányt nyomasztja, hogy túlzottan intellektuális, ám szegény családtagjai lekezelően bánnak vele, és gyakorlati képességeit sem becsülik semmire. Amikor legjobb barátnője, Milly meghívja magához New Yorkba, él a lehetőséggel.
Hamarosan úgy érzi, mintha egy romantikus kalandfilm kellős közepébe csöppent volna, és úgy dönt, minden percét kiélvezi. Ismeretsége Matildával, a dúsgazdag idős hölggyel és annak vonzó, ám kissé arrogáns unokájával, Luke-kal, nem várt események sorát indítja el. A férfi vonzó javaslattal áll elő: segít Sophie-nak, hogy megmentse családját az anyagi csődtől, cserébe viszont apró szívességre kéri. De vajon milyen ellenszolgáltatásra gondol?…

Ez volt az első könyv, amit az írónőtől olvastam és kedvet kaptam a többi magyarul megjelent könyvéhez is (Hív Amszterdam, Száz boldog esküvőm, Szerelmes levél). Igazi kellemes nyári olvasmány. Sophie egy életvidám, szimpatikus lány, akit teljesen elnyom a családja. Az ember hamar megkedveli és végig szurkol neki, hogy boldog legyen. A férfi főhős, Luke egy tipikus arrogáns ügyvéd, aki megcsömörlött a rávadászó üresfejű hölgyektől és bár eleinte gyanakodva fogadja, később megkedveli Sophie-t. Nagyon aranyos még az idős hölgy, Matilda, aki szeretné összeboronálni a fiatalokat. A könyv tartalmaz váratlan fordulatokat, izgulhatunk Sophie-ért, de persze mint minden romantikus könyvnél, itt is heppi end a vége.

Kiadja az Ulpius-Ház Kiadó

10/10


2011. augusztus 21., vasárnap

Catherine Anderson - Indián Hold

Catherine Anderson: Indián hold

Egy ősi prófécia szerint Farkasölő, a fiatal félvér komancs indián találkozni fog egy fehér bőrű nővel, „akinek hangját elnémítja a szomorúság”, és aki örökre megváltoztatja majd az életét. A férfi gyűlölete a sápadtarcúakkal szemben a jóslat ellenére nem szűnik, sőt ádáz bosszút esküszik ellenük, amikor egy, a faluját ért támadás alkalmával várandós feleségét az amerikai hadsereg katonái brutálisan meggyilkolják.
Az alig húszéves Loretta Simpson tragédiáját viszont épp a komancs indiánok okozták. Félelme és gyűlölete olyan erős, hogy a szörnyű nap óta egyetlen hang sem jön ki a torkán. Az indiánok azonban visszatérnek: élükön Farkasölővel, az amerikai hadsereg legagyafúrtabb és legveszélyesebb ellenségével…
Beteljesülhet-e a jóslat, egymásra találhat-e a két ellentétes és egymással ellenséges világ képviselője, a rézbőrű indián és a mézhajú lány? Leküzdik-e az előítéleteket, a félelmeket és a fájdalmakat, hogy végül eggyé válva esélyt adhassanak komancsok és fehérek békés egymás mellett élésére?

Catherine Anderson különleges, a 19. század Amerikájában játszódó négyrészes sorozatának első darabját tartja kezében az olvasó. A regény nem csupán izgalmakban bővelkedő, lebilincselő szerelmi történet, de bepillantást enged az indián emberek mára már letűnt, ismeretlen világába is.

Ez a regény egy négy részes sorozat első része.

Nem egy hagyományos indiánregény, de én megszerettem Catherine stílusát , bár a szereplők sok megpróbáltatáson mennek át a könyveiben a végén mindig egymásra találnak.

Köszönet a General-Press Kiadónak.

10/10

2011. augusztus 16., kedd

Nina Stein:Katalin leányai


Nina Stein:Katalin leányai



A könyvet hol szerettem,hol utáltam.Egyszer letettem volna legszívesebben,majd ismét faltam az oldalakat.
Nagyon hullámzó a stílusa.Volt hogy elvarázsolt,volt hogy untatott.

A könyv címe nem a valós tartalmat takarja,csak érinti a témát.Pedig nagyon jó lett volna azt olvasni végig a könyvben,mert az volt a legérdekesebb,legjobban kiforrott.
A naplóbejegyzéseket faltam,a szereplőket is kedveltem,meghökkentettek,féltettem őket.Símán lehetett volna ez a fő vonal vagy csak ez a könyv témája.

A jelenben történő nyomozós,kutatós részeket is kedveltem,viszont néhol nehezen volt követhető.Nem értettem miből jött rá egy dologra vagy mi miből adódott.Volt pár feljegyzés is,amit nem értettem,hogy hogyan került a könyvbe.Bár lehet hogy én voltam túl fáradt a könyvhöz.
Jó volt megismerni a kutató munkát közelebbről.Nekem való munkakör lenne.:)
Poros leltárak,sok könyv,kutakodás,misztikum,eltűnt tárgyak...

A főszereplőt nem kedveltem meg,kicsit felszínesnek tartottam.
Gondolom a koncepció egy öntudatos,gondolkodó nő akart lenni,talán kicsit erősre sikerült és ezért nem került hozzám közel.Igaz tapasztalható némi jellemfejlődés a könyv végére.
A többi szereplő is felejthető,keveset tudunk meg róluk.

A szerelmi,érzelmi szál nem túl erős,de szerintem nem is kellett a könyvbe,teljes egészében kihagyható lett volna.

Olvasás közben mindig vártam valamit,talán egy fenyegetést vagy egy meglepetést,egy gyilkosságot,amit jobban kifejtenek,árulást,Mira menekülését vagy bármit,ami egy jó kalandkönyv tulajdonsága.Aztán végül nem is kellett a könyvben,így is jó lett,bár túl gyors lett a befejezés.Még lehetett volna nyújtani ,a feszültséget gerjeszteni...

A vége nagyon titokzatos lett,gondolom második rész is lesz ezzel kapcsolatban.

A könyv összességében véve érdekes volt,tetszett is,bár nem lett a kedvenc könyvem.
Remélem az írónőnek lesz még könyve,hasonló témában,egy kicsit jobban kidolgozva.

A borítója ötletes lett,az alapján és a fülszöveggel biztos megvettem volna.

Gondolkodós,odafigyelős könyv.Igaz gyorsan haladtam az olvasásával,de oda kell figyelni az apró részletekre is,ha akarjuk érteni a könyvet.

A történetről röviden:
1806 november 25-én Szent Katalin ünnepére készült Tirpe városa. A Szent Katalin leánynevelde növendékei ekkor tartják szokásos évi körmenetüket. Ezúttal a felvonulás tragédiával végződik, mert rejtélyes körülmények között eltűnik az egyik Katalinleány. Szökés vagy emberrablás?
Kétszáz évvel később a csinos történészhallgató, Mira egy rejtélyes mintázatú terítőt lát meg egy régi újság fényképén. Barátjával, a művészettörténész Berdissel próbálják megfejteni a furcsa szimbólumok jelentését. A kutatás az egykori tirpei leányneveldéhez vezet, ahol a két bölcsész hátborzongató felfedezésekre jut, misztikus társaságok nyomára bukkan, miközben úgy tűnik, valakiknek még most is nagyon fontos, hogy a sötét titkok rejtve maradjanak...

A könyvet köszönöm az Athenaeum kiadónak!


Athenaeum kiadó:
http://kiadok.lira.hu/kiado/athenaeum/
10/7
saját,recenzió
256 oldal

2011. augusztus 14., vasárnap

Georgette Heyer:Frederica


Georgette Heyer:Frederica


A könyv történelmi szerelmes könyv.
A kedvenc témám,ezért nagyon akartam szeretni,lehet ez volt a baj.Mert sajnos nem tetszett annyira,mint vártam.Sosem jó túl nagy elvárással kezdeni egy könyvet.

Korhű,nagyon jól bemutatja az akkori világot,a nők helyzetét,az apró lázadásokat,amiket tesznek az élhetőbb életért.
A gyermek szereplők szerethetők,bár néha túlságosan is izgágák.
A felnőttek közül Fredericát, a főszereplőt megkedveltem,bár néhol nagyon nem látott tovább a szeménél,annak ellenére hogy nagyon inteligensre lett írva a karaktere.
Alverstoke kuzin nagyon szórakoztató,ahogy apró jellemfejlődéseket mutat és lesz egyre emberibb és szerelmes...
Viszont a többi szereplő nagyon untatott néha.
Az elején elvesztem a rengeteg név,családtag között.Sok felesleges szereplőnk is van.
De azért a közepére bele lehet jönni,ki-kicsoda.
Akit a legjobban utáltam az Charis.Nem is a legjobb szó rá hogy utáltam,inkább lenéztem.Nagyon bugyuta és bosszantott nagyon.
A szerelmes szál nem sikerült túl erősre.
Viszont a könyvben nagyszerű a humor és az irónia keveréke.Feldobta a könyvet.
Egy gyorsan olvasható,szórakoztató,szerelmes regény.
Senkit ne ijesszen meg az oldalszám.
Kikapcsolódásnak tökéletes,így a nyárra.

A borítója nagyon szép lett.Kíváncsi lennék ki festette a képet,ami a könyv borítójául szolgál.


A történetről:
Frederica azért viszi Londonba kisebb testvéreit, mert elhatározza, hogy igen előnyös házasságot szerez gyönyörű húgának. Fel is keresi ez ügyben távoli unokatestvérét, Alverstoke márkit. A bájos, talpraesett és üdítően egyenes Frederica nagy hatással van a márkira, aki maga is csodálkozik, hogy teljesíti a kisasszony kérését, és bevezeti őket a társaságba. Alverstoke márki általában bizalmatlan a családjával, vagyis két arrogáns nővérével és a tágabb família számtalan, kegyeit kereső tagjával, ezért minden tőle telhetőt igyekszik megtenni, hogy távolságot tartson tőlük. De ez a merész, mindazonáltal felettébb érdekes egyéniségű vidéki unokahúg egyik bonyodalomból a másikba kerül, és mindig nála kötnek ki segítségért. A márki észre sem veszi, hogy veszélyesen gyengéd érzelmei támadnak a kisasszony iránt.

A könyvet köszönöm a Gabo kiadónak!

Gabo kiadó:
http://www.gabo.hu/
saját,recenziós
456 oldal
10/7

2011. július 31., vasárnap


Gary Van Haas:Ikon


Egy Dan Brown-hoz hasonlatos írót és könyvet vártam.
Nagyjából azt is kaptam.
A témaválasztás kitűnő.Érdekeltek mindig is az Ikonok,a vallás köré épített misztikumok.
Kaptam egy kis ízelítőt belőle,de nagyon keveset.
A cselekmény sodró,lendületes.
Amiért én mégsem tudtam megkedvelni a könyvet az az,hogy a férfi író kifejezetten férfiasan férfiaknak írta a történetet.
Így nem került hozzám közel a főszereplő sem a csajozási stílusával,csibészségével.
E/1-ben íródott,amit én szoktam szeretni,de most kifejezetten zavart.

Talán a nyomozós rész az,ami a legérdekesebbre sikerült,az élveztem.

De nem értettem a férfiak bajtársiasságát,a folytonos"hé haver,igyunk egy ouzot"sem.
Akik tehát a célközönség,azok a férfiak.Nekik íródott kifejezetten.
Esetlegesen a krimit nagyon kedvelő nők is élveznék,akik nem vágynak másra,csak a krimire.
Nincs benne romantika,talán egy leheletnyi andalgás.
Egy érdekes krimi szál,némi Görögország,sok ouzo és nők!
Bepillantást nyerhetünk a festészetbe,egy kis bűnözésbe,Görögországi egyszerű embereinek életébe,gyilkosságokba,csempészésbe.

Gyorsan olvasható,kerüli a felesleges szócséplést.A könyv elég vékony,elfért volna több fejezet is szerintem.Kicsit női barát könyvvé is lehetett volna tenni ezáltal.

A borító egyszerűen mesés lett.Ezért is választottam ezt a könyvet.


Történetről:
A karcsú fekete Mercedes csikorogva fékezett a meredély szélén. Egy arctalan, érdes hang azt kiáltotta: - Kifelé! - Egy revolver hideg acélcsövét éreztem a halántékomon, és tettem, amit parancsoltak. Odalentről, a sötét mélységből hallottam a sziklákat csapkodó hullámok hangját, és sejtettem, mi lesz a sorsom. Ekkor, minden előzetes figyelmeztetés nélkül, kíméletlen ütést kaptam a tarkómra. Úgy robbant szét az agyam, mintha ezer kis kaleidoszkóp színes üvege hasadt volna hegyes szilánkokra. Egy gonosz szellem borzalmas alakja jelent meg elhomályosult szemem előtt, és vádlón mutatott rám; aztán egy szent gyönyörű képe tűnt fel áldott fénybe burkolva. De ahogy közelebb ért, végül ráismertem... az ikon volt... az az átkozott ikon!

A könyvet köszönöm a Gabo kiadónak!

Gabo kiadó:
http://www.gabo.hu/
saját,recenziós
10/6(férfiaknak 10/8)
216 oldal

2011. július 26., kedd

Tascha Alexander:Aranykor-Erzsébet királynő regénye


Tascha Alexander:Aranykor-Erzsébet királynő regénye



Ismét egy történelmi regény.
Látszik hogy szeretem nagyon őket,ha jól meg vannak írva.

Egy királynő is lehet csupán nő?
Szerethet őszintén,feltétel nélkül?
Megbízhat szerelmében,barátaiban?
Merhet gyengének mutatkozni?

Sajnos nem!

Egy királynőnek magányos az élete,annak ellenére hogy sokan veszik körül.
Nem lehetnek igazi,hűséges barátai és szerelmi életét is jól meg kell gondolnia.
Nem tudhatja kiben bízhat meg és ki csak kihasználja valamiért cserébe.

1.(Tudor)Erzsébet,azaz Elizabeth királynő jó királynő,érdekli az alattvalói sorsa.
Próbálja országát jól kormányozni,miután ő kerül a trónra a hírhedt 8. Henrik és Boleyn Anna gyermekeként.
Nem megy férjhez,a trónt választja inkább,hogy egyedül kormányozhasson.
Ám a szívét össze törik ennek ellenére.
A könyv második,csúfosan végződő szerelmét mutatja be Sir Walter Raleigh-l ,ami egyesek szerint csak kitaláció.Hogy ebből mi igaz és mi nem,azt nem lehet tudni,vitatkoznak rajta a történészek.
Viszont a könyv nagyon szépen felépíti a szerelmi háromszöget,és már az elején lehet érezni,hogy nem lesz mindenki boldog.
Továbbá a spanyol Armada legyőzését,Stuárt Mária kivégzését is bemutatja a történet,a királynő életével,szerelmeivel,a palota életével együtt.
Az érdekessége a könyvnek, hogy bepillantást nyerhetünk a királynő szívügyeibe,gondolataiba,magányába,de mégsem tőle,hanem mintegy külső szemlélő.
Talán ez zavart is kicsit.Egyszerűen nem került hozzám közel a főszereplő,pedig érezhető a szenvedése és a jóságra való törekvése.
Mégis inkább a szerelmi háromszög másik két tagja lett szimpatikus számomra.
A végén a csata jeleneteket lehetett volna kicsit hosszabbra hagyni,azokat nagyon élveztem.
Talán a legjobban sikerültek a könyvben.
Sajnos a belőle készült filmet nem láttam még,de mindenképpen pótolom majd e hiányosságot.

A borítója a könyvnek a filmből lett elkészítve,szerintem jó lett.
Ez keltette fel a kíváncsiságomat,hogy elolvassam.

Hogy tetszett-e a könyv?Igen.
De nem voltam vele 100%-ig megelégedve.Inkább szerelmi történet ami egy történelmi személyiség életén alapul,mint igazi történelmi regény.
Viszont kikapcsolt,szórakoztatott.

Gyorsan végeztem vele,olvastam volna még.Elég vékonyka,gyorsan lehetett haladni vele,így elfért volna több történelmi rész és fejezet.
És ami hiányzott még,hogy nem követhetjük végig a királynő életét.

Gabo kiadó:
http://www.gabo.hu/
recenzió,saját
10/8
256 oldal

2011. július 23., szombat

Barbara Delinsky: Vakmerő nyár

Delinsky könyvével egy kis szigetre, Big Sawyer-be utazunk a homár halászok közé.
A könyv főhőse , Julia ide indul nagynénjéhez , hogy kicsit átgondolja életét. A szigetre való átkeléskor azonban hajóbaleset éri, melyben csak hárman maradnak életben. Ez a baleset Juliát arra készteti, hogy átértékelje múltját, terveit, vágyait. Eddig igyekezett mindenkinek megfelelni, jó gyereke lenni szüleinek, engedelmes felesége kicsapongó férjének és nem utolsó sorban jó anyja lányuknak. De hol maradt ő, a saját igényei? Ezeken elgondolkozva meg akarja változtatni életvitelét. Fog-e neki sikerülni? Tud-e új életet kezdeni, melyben megtalálja azt a munkát, mely örömet és sikert hoz?
Noah-val az egyik túlélővel a közös halálközeli élmény hatására barátok lesznek. Ez a barátság később szerelemmé érik. A múltbéli csalódások ellenére, egymás mellett tudnak-e maradni?
Ezekre a kérdésekre kap választ az olvasó, ha elolvassa a könyvet és közben betekinthet a homárhalászok kemény, de szép életébe.

Kalandos, romantikus olvasmány volt ez a regény, kellemes kikapcsolódás a rekkenő nyárban.

2011. július 12., kedd

Pierre Lemaitre:Téboly


Pierre Lemaitre:Téboly



Már elég régóta adós vagyok ezzel a könyvvel,mindig húztam halasztottam az írást.Nagyon nehéz erről a könyvről írni,főként Spoilerek nélkül.

Aranypöttyös,azaz Könyvmolyos könyv,úgyhogy teljességgel nekem való.

Az elején pár oldal olvasása után letettem a könyvet és elgondolkodtam azon,hogy biztos elolvassam-e?Majd úgy döntöttem nem egy vaskos könyv,kibírom a végéig.Aztán a könyv hatása alá kerültem és röpültek az oldalszámok.
Végül nem bántam meg hogy folytattam.

A könyv izgalmas,letehetetlen,körülbelül a közepétől,ha ráérzünk a hangulatára.

Besorolása thriller kategória,de nem vészes a hulla hegyek ellenére.Inkább erősen lélektani.

Főszereplőnk igazán szerethető,bár egynémely döntésével nem értettem egyet.
Ráadásul a könyv elején végig az járt a fejemben,hogy ezeket a ronda dolgokat nem követhette el ő.Nem olyan ember.Vagy mégis?Egy kicsit meginogtam,majd úgy döntöttem biztos nem ő a hunyó.
A közepétől pedig már biztos voltam benne,hogy mi történhetett.
A könyvnek egyfajta szuggesztív hatalma van az olvasó felett,mert annak ellenére hogy sejtjük mi a helyzet,szinte mindenki végig olvassa.

Maga a történet nem folyamatos feszültségben tart,hanem szaggatott,zaklatott,mint a főszereplőnk.

Felmerült bennem,hogy mit tennék az ő helyében?Menekülnék?Orvosi kezelést kérnék?
Vagy valami súlyosabbat követnék el?
Vajon milyen érzés lehet,amikor a tökéletesen felépített életünk lassan,kockáról kockára felbomlik ,a teljes kilátástalanságba taszít?

Miközben mi,az olvasók,szintén kockáról kockákra össze tudjuk rakni a történéseket és megértjük a történteket.
Mert az író a másik szemszögből is megmutatja mi történik ám,mi miért van.

Gonosz szereplőnk zseniálisan van megírva.Ördögien okos és mindenre képes.
Néhol csodáltam,néhol pedig gyűlöltem hideg szemtelenségéért,kegyetlenségéért.

Ami nekem kicsit csalódás volt,az a végkifejlet.Túl gyorsan és egyszerűen lett vége.Még lehetett volna nyújtani vagy egy csavart bele venni,hogy ne legyen ennyire kiszámítható.

Spoiler!!!

Nehéz volt kibírni a gonosz kegyetlen húzásait.Vajon ennyire beteg volt vagy csak mesterien okos és gonosz?Egyszerűen hihetetlen mennyi mindent elkövetett bosszúvágyból.És nagyon jól csinálta,senki sem jött rá.Keveset hibázott.

De Sophie is jó tanítványnak bizonyult,ahogy a végén a saját fegyverét fordította a gonosz ellen.
Amit nem értettem,hogy mikortól és honnan jött rá Sophie hogy mi történt,mi az igaz és mi nem,ki a gonosz?

Tartalom:
Sophie csinos, szép, fiatal és mindene megvan: szerető férj, remek állás, tágas lakás egy párizsi luxusbérházban. Ám egyre több nyugtalanító dolog történik vele: elhagyja a holmijait, melyek aztán a leglehetetlenebb helyekről kerülnek elő, mindent elfelejt és összezavar, úgy érzi, kezd megőrülni. A baljós események sűrűsödnek körülötte, az élete darabjaira hullik. Van-e valami köze az anyósa és a balesetben nyomorékká vált férje halálához? És ő követte el azokat a gyilkosságokat, amelyeknél minden ellene vall, de különös módon semmilyen emlékképe nincs róluk? Kétségbeesetten menekül városról városra a ránehezedő árnyak és a rendőrség elől, és egy új házasság révén akar új személyazonosságot szerezni magának. De valóban jó megoldást választott?

A könyvvel nagyon gyorsan lehet haladni,egy napos könyv.

A borítója nagyon szép lett,bár nem tükrözi hűen a könyv tartalmát,csak éppen hogy érinti.Első ránézésre a borító alapján mást várnék.

Nimának köszönöm a lehetőséget,hogy utazókönyv formájában elolvashattam.

Könyvmolyképző:
http://www.konyvmolykepzo.hu/
kölcsön könyv,utazó
304 oldal
10/8