2010. november 17., szerda

Dallos Sándor:Aranyecset


Dallos Sándor:Aranyecset



Az első részt alig bírtam letenni és nagyon megörültem,amikor egy barátnőm kölcsön adta a második részt,mert a könyvtárban mindig kölcsönzésben volt.
Ehhez képest csalódtam egy picit.Az első rész jobban tetszett.
Itt Munkácsyra sokszor haragudtam mert olyan gyorsan megsértődött,gyakran váltogatta a szeretőit,kicsit bele láthattunk nem csak a jó oldalába.
Hatalmas nagy szerelme Sven végül elő került és nem halt meg,de a nagy szerelem nem tudta együtt tartani őket.Végül összesen 8 hónap adatott meg nekik.Valami mindig szétválasztotta őket.Munkácsy kapott még egy újabb esélyt Sven unokahugával,aki nagyon hasonlított szerelmesére,de ő is meghal.
Végül vissza talál feleségéhez Cecile-hez,akivel hol jóban van ,hol ellöki magától.
Leírja az író nagyon sok emlékezetes mű készülését és történetét is,végül Munkácsy betegségét,ahogy elhatalmasodik felette.
A könyvet végig egy kis melankólia követi,érződik hogy nem vidám befejezése lesz.


" A nagy magyar festő párizsi éveit mutatja be: a siker, a beérkezés korszakát, örömeit és gyötrelmeit s a beteg okozta művészi és emberi hanyatlását. Örök lobogás, folytonos ihlettség Munkácsy jellemzője. Sodró egyéniség, aki meghódítja ecsetjével a valóságot, lendületével környezetét, s lobogásával az asszonyokat: élete végéig megtartja a szegények közül jött ember önérzetét, öntudatát, még akkor is, amikor elragadja a pénzkeresés szenvedélye, amikor nagyúri házak portréfestője lesz. Megható színekkel ábrázolja az író Munkácsynak a tragikus sorsú Paál Lászlóhoz fűződő mély, érzelmekkel teli barátságát, amelyben izgalmasan elegyedett a kétféle egyéniség és a kétféle festői felfogás."

10/8

Nincsenek megjegyzések: