2010. augusztus 30., hétfő

Vavyan Fable: Csontfuvola

Két hét nyaralás után nem akartam semmi megeröltető olvasmányba belevágni így Fable-t kaptam a kezembe. Azt nem gondoltam, hogy zsúfolt nyári programjaim lévén három hétig fog tartani amíg sikerül a végére jutnom. Szóval sok kihagyás után, íme a nyárvégi recenzióm:

Kamasz és fiatal felnőttkorom első számú, kedvenc írónője. Ami regénye megjelent 14 és 27 éves korom között azt mindet megvettem. Faltam az írásait, imádtam. Főleg a Halkirálynőt, ez azóta is favoritom. Olyan szerettem volna lenni, mint Denisa és persze egy Belloq-ra vágytam.
Sőt emlékszem olyan esetre, hogy elolvasva Fable egyik könyvét ami egy testőrlányról szólt jelentkeztem örző-védő tanfolyamra! Hozzáteszem voltam akkoriban 48 kg, 165 cm és kb. -5 dioptriás szemüveget viseltem. De imádtam álmodozni.
Nos azóta kikupálódtam (híztam 5 kilót és megszabadultam a szemüvegemtől) de a vágyam, hogy olyan jó legyek mint a hősnői és hősei nem múlt el. Igaz már tudom, hogy nem fogok feketeövesen karatézni és testőr sem leszek, valószínűleg rendőr sem, de továbbra is szeretem a könyveiben a ló-, természet-, világszeretetet. Tisztában vagyok vele, hogy ha őt olvasom legszívesebben én is lóra pattannék és nyargalásznék erdőn-mezőn.
Szeretem a stílusát - főleg a korábbi könyveiét, a történetvezetését, a sztorijait, szereplőit.
A Csontfuvolában Daniel éppen Delgadóval lábadozik Donaldék erdei-tavacskás házikójánál amikor a rosszfiúk felbukkannak. Denisa szabadságot vesz ki, hogy hiányzó élet-társával legyen és miközben a fiúk teljesen felépülnek nyomába erednek egy pedofil-bandának és felgöngyölítenek egy vadász-önbíráskodó-aberrált csoportot.
Amivel az utóbbi regényeiben nem tudok kibékülni az két dolog. Nem tetszett amikor több oldalon keresztül folyt a társalgás: a szereplők szájába adott társadalombírálat. Ez most nekem kicsit erőltetettnek tűnt és két oldalon keresztül olvasni (például) az elfuserált újságcikkből vett válogatásokat, nem volt élvezet. A másik dolog amit észrevettem, hogy a nyelvezete már nem köt le annyira mint mondjuk tíz éve, de ez nyilván az én változásommal kapcsolatos, néha már soknak éreztem a mondanivalók csűrés-csavarását.
Ha valakivel meg akarnám szerettetni Fablet, nem ezt a könyvet adnám először a kezébe, ellenben rajongóknak kötelező!
10/8

1 megjegyzés:

judy írta...

Köszi hogy írtál róla.:)
El fogom olvasni,ha lesz rá alkalmam,nagy rajongó vagyok.