2010. július 19., hétfő

William Paul Young: A viskó

Nehezen tudok ellenállni azoknak a könyveknek amik kicsit is felkeltik a kíváncsiságom, mindamellett még ekkora reklámja is van, mint eme regénynek. Volt ugyan bennem ellenállás éppen ez utóbbi miatt de egy kollégám ajánlásának és magának a borítónak sem tudván ellent mondani csak hozzáfogtam.

Hasra ugyan nem estem a mondanivalójától és megvilágosodnom sem sikerült, de találtam nagyon hasznos és szép, igaz gondolatokat. Kicsit elfilozofáltam magamban, hogy vajon az amerikaiaknak tényleg annyira új és hihetetlen ez a fajta mentalitás, gondolkodás, hogy elaléltak a könyvtől ? Lehet, hogy náluk abszolút nincs annyira tudatban az elmélyülés, elmélkedés?

Mert új, korszakalkotó felfedezésre nem találtam a regényben. Olyan gondolatokat olvashattam amilyenekkel már eddig is találkoztam. Így ezek vagy további megerősítést nyertek vagy további kérdéseket vetettek fel mert azért azt nem lehet kijelenteni, hogy a könyv végleges volna vagy szilárd válaszokat adott bizonyos minket foglalkoztató kérdésekre. Nem. Mutat egy utat, megismertet egy elgondolással, vet. De a veteményt gondozni, ápolni kell, hogy aztán aratni lehessen…

A viskó egy emberről szól. Egy családos férfiról aki egy borzalmas tragédia után elveszítette hitét, nem találja az útját. Szenved, fáj… és nem tudja a családját sem segíteni, támogatni. Meghívást kap egy hétvégére, esélyt egy beszélgetésre, lehetőséget a megismerésre és után még választhat is milyen utat kíván a továbbiakban járni. Egyedül szeretne további bizonyosságot, tudást szerezni vagy inkább a családját szeretné segíteni, támogatni.

A regény lényege természetesen a párbeszédekben, kérdésekben és válaszokban rejlik. Biztos, hogy többször olvasható könyv, biztos, hogy vannak benne gyöngyszemek.

Vigasz, útmutatás, remény, HIT.
10/8

1 megjegyzés:

Jemábel írta...

Szerintem azért elég egyedi a nézőpontja, bár csak félig-meddig tudtam elolvasni, de amint sikerül beszereznem újra fogom, éppen emiatt, mert felkeltette az érdeklődésem. S elég keménynek is találtam a témáját, bár vannak benne hamisítatlanul amerikai vonások ( no de mit tegyen, ha ott él? :) ) azért érdemesnek tartom az újraolvásra. Alaposabban, mert határidőre vissza kellett adnom, s a komoly témákat nem lehet szerintem lezavarni.