2010. július 15., csütörtök

Maeve Binchy: Dublini vacsora

A Dublini vacsora szerkezete hasonló Maeve Binchy előző könyveihez.
Van egy kerettörténet és több fejezet, melyek lényegében önálló történetekként is megállnák helyüket.

A kerettörténet főszereplője Ella Brady tanítónő, aki szerelmes lesz Don Ricardson befektetési tanácsadóba, ki családos ember, felesége és két fia van. Szokványos mesével áll elő: házassága tönkrement, feségétől szinte külön él, csak a gyerekek miatt nem válnak. Mindez persze valójában nem igaz.

A férfi megnyerő módorával becsapja a befektetőket, többek között Ella apját is.

A süllyedő hajóról elmenekíti családját és ő is megszökik a botrány elől. Öngyílkosságot követ el és meghal - vagy ez is csak egy játszma?

Ella családja is tönkremegy a sok kisbefektetőkkel egyetemben.

A csalódott, rászedett Ellának ekkor ajánja fel évfolyamtársa, hogy filmesítsék meg a Quentins étterem történetét.

Quentin apja könyvelő cég tulajdonosa és vágya, hogy fia kövesse az ő utját. A fiát viszont a festészet érdekli. Egy titoktzatos vendég a Miks kávézóban fantáziát lát a fiatalemberben és megveszi számára a kávézót.

Brenda és Rick változtatja át a kávézót osztályon felőli étteremé. Így Quentin Afrikában élhet szenvedélyének és csak akkor tér vissza hazájába, mikor haldoklik. Az éttermet a házaspárra iratja, azzal a feltétellel, hogy egy alapítványt hoznak létre, mely a gyógyíthatatlan betegeket ellátja innyenc ételekkel.

Erről az étteremről próbál Ella filmet készíteni. Az éterem vendégeinek megvan a saját történetük. Az asztalok meleltt szerelmek szővődnek és mennek tönkre, családi drámák játszódnak le, üzletek kötödnek.

Ezek a kis történetek kedves humorral, nagy empátiával vannak megírva. Érződik rajtuk a humánum, a jellemek finoman vannak megrajzolva.

A végén izgalmas fordulatokkal rendeződik Ella és az étterem dolgozóinak élete és már nincs is szükség rá hogy a filmet leforgassák. Mindenki továbblép.

Élvezetes , szórakoztató olvasmány volt Maeve Binchynek ez a regénye is, mely nagy életbölcssességgel , de könnyed stílusban lett megírva.

Nincsenek megjegyzések: