2010. június 26., szombat

Paulo Coelho: A Zahír

"A Zahír arabul azt jelenti: látható, jelenlévő valami amit nem lehet észrevenni. Valami vagy valaki, amivel vagy akivel ha egyszer kapcsolatba kerülünk, lassacskán elárasztja az elménket, míg végül más semmi másra nem tudunk gondolni. Ez lehet szentés vagy őrület."

Ilyen rejtelmes Zahírrá válik az író felesége, Esther aki tíz évnyi házasság után egyik napról a másikra eltűnik a féjre életéből. Nem hagy hátra jelet, nem hagy hátra levelet, sem magyarázatot. A férfi először merényletre, emberrablásra gyanakszik, a rendőrséghez fordul de idővel rájön, hogy egészen más áll a dolgok hátterében. Felbukkan egy titokzatos férfi, Mikhail, akiről még azt sem tudjuk eleinte eldönteni őrült-e avagy szent, de az ő segítségével az író egészen más szemszögből, egészen más perspektívából kezdi szemlélni az életét, házasságát, a világot. Megismerkedik egy másfajta gondokodásmóddal, egy újfajta mozgalommal és egy sprituális utazás során szembesül eddigi életével és választania, döntenie kell.

Mikhail Kazahsztán földjeiről származik és oda is vezeti el a feleségét kereső férfit, hogy egy beavatás keretében, utazása lezárásaképpen folytatni tudja az életét.

Coelho-tól megszokottan ez a regény is tele van bölcsességekkel, ki nem mondott gondolatainkkal, megnem élt érzelmeinkkel. Félelmekkel amelyekkel nincs bátorságunk szembenézni. Nincsennek viszont benne katartikus események, váratlan fordulatok, a történet itt egyedül az író lelkében, fejében, gondolataiben, érezlmeiben játszódik. Mindannyiunknak szüksége volna egy ilyen utazásra ahhoz, hogy tudjuk kik vagyunk, hová tartunk.

Érdekes, könnyen olvasható regény. Amiért én nagyon lassan, szaggatottan haladtam vele és többször is abbahagytam annak egy oka volt, hogy volt olyan mondanivalója számomra ami igencsak szíven ütött, mellbe vágott. El tudtam közben gondolkodni, kellett közben emésztenem... Mert hát mit is várunk egy házasságtól, egy párkapcsolattól? Mit várunk a szerelemtől, mit teszünk a megmaradásáért, vagy el tudjuk-e engedni ha már nincs tovább közös út?

Hasznos kis olvasmány házasság előtt, után, válás előtt és után... problámás kapcsolatban.

"... Mert a története, csakúgy, mint a legtöbb emberé, a Szerelem Energiájának foglya. Magához van láncolva, egyedül nem tud továbbfejlődni: vagy végleg lemond magáról és a szerelemről, vagy megvárja, míg rátalál. A meggyengült házasságokban, ha az egyik fél megáll, a másik is kénytelen megállni. És miközben várakozik, megjelennek a szeretők, a jótékonysági egyesületek, a túlzott gondoskodás a gyerekekről, a munkamánia stb. Pedig mennyivel könnyebb lenne nyíltan beszélni a dologról, vitatkozni, ordibálni: "gyerünk, menjünk tovább, meghalunk az unalomtól, a sok munkától, a félelemtől."

9/10

Nincsenek megjegyzések: