2010. május 11., kedd

Betsy Udink: Allah és Éva

Volt egy álmom.
Az volt az álmom, hogy egyszer elmegyek Pakisztánba és megmutatom a fiamnak, hogy honnan származik.
Azt hittem büszke lehet arra, hogy félig pakisztáni és azt hittem egyszer majd tényleg eljutunk oda ahonnan az apja származik és megérthetek mindent.
Aztán mellbe vágott ez a könyv. Pedig nem lehet elmondani rólam, hogy nem olvastam előtte a témában. Bár ha jobban belegondolok Pakisztánról nincs sok irodalmam de ami a kezembe akadt azt azért kiolvastam.
Hát itt részletesen megkaptam. Azt hiszem Pakisztán a legborzasztóbb hely a világon. Nincs az a pénz amiért most elutaznék oda, hacsak nem kapok ezer százalékos garanciát arra, hogy megúszom.
Itt nincs törvény. Nincs rend. Nincsenek szabályok. Feljelentheted, megölheted a szomszédodat következmények nélkül. Megölni? Leönteni benzinnel, felgyújtani, vagy kiszúrni a szemét még a legkönyörületesebb bűntettek közé tartozik. A kormány, a rendőrség korrupt. A hatalmat helyi földesurak irányítják, úgy pocsékolva az emberi életet - aminek ott semmi, de semmi értéke nincs - mint papírzsebkendőket.
A nők? Eltűnnek. Szó szerint. Pakisztán az egyetlen hely a földön ahol a nők száma jóval kevesebb a férfiakénál! Mert nem egyenrangúak. Nem jár nekik orvosi ellátás (de kezdjenek szülni az első menstruációjuk után azonnal amig bele nem halnak), nincs terhességi tanácsadás, nincsennek vitaminok, nincs megfelelő táplálkozás. Ebből következően egyre gyengébb és gyengébb generációk születnek. A nőket úgy lehet agyoncsapni mint bosszantó szúnyogokat. Senki, de senki nem tudja hathatósan védeni az érdekeiket. Három, négy éves kislányokat adnak férjhez cserekereskedelemben, adósság rendezése fejében. Lányokat juttatnak apáik, fiútestvéreik börtönbe koholt vádakkal. A nőket lehet ütni, verni, joguk nincs semmire. Azt gondolnánk ha elfogynak és kevesen lesznek akkor egy idő után majd felértékelődnek, hisz amiből kevés van az értékes lesz. De nem! - mondja meglepetten Betsy is. Minél kevesebb a nő annál nehezebb érvényesíteni az érdekeiket, annál jobban elnyomják őket, annál inkább nem számítanak és a társadalom annál inkább agresszív lesz. Hisz mit kezd a rengeteg nő nélkül maradt férfi magával?
Mit? Egy másik gyomorforgató dolog: kisfiúkat erőszakolnak meg. A medreszékben, a vallási iskolákban, maguk a papok használják a tíz, öt év alatti gyerekeket alantas szexuális vágyaik kielégítésére. De nemcsak ott. Jó nevű, fizetős iskolákban is. Ha valaki szólni mer még rosszabb sors vár rá. A földesuraknak saját fiú-szeretőik vannak mert azok nem esnek teherbe, mint a lányok, kevesebb velük a gond.
Aki nem muszlim vallású annak az élete minden perce veszélyben van, főleg az utóbbi időben mióta egyre nagyobb teret kap a fundamentalizmus, a tálibok.
Azért ítéltek halálra egy takarítót az egyik iskolában mert kidobott egy széttépett papírcetlit amin Korán-idézet szerepelt. Ez már szerintük a vallás meggyalázásának kategóriájába tartozik.
És akkor még nem is beszéltünk a drogokról, a becsületgyilkosságokról, a szervkereskedelemről, a sivatagban élő, éhező számkivetettekről, a gazdagok képmutatásáról.
Kegyetlenül őszinte leírása egy országnak, döbbenet ma 2010-ben.
Betsy Udink holland, nyugat-európai szemmel nézte az országot. Négy évet töltött Pakisztánban. Fájdalmas dolgokkal szembesít. Hihetetlen dolgok vannak még a Földön.
Mostmár megértem miért menekült el gyermekem apja onnan, miért mondta azt minden alkalommal mikor arról beszéltem, hogy majd együtt visszamegyünk, hogy az nem nekem való. Volt egy álmom. És összetört.
Allah & Eva
10/10



3 megjegyzés:

Zsuzsa írta...

Épp most olvasom a könyvet, mivel érdekel minden iszlámmal kapcsolatos dolog,belsőből fakad magam sem értem, hogy miért. Döbbenet az, ami le van írva benne, hogy ilyen létezik a 21. században? És mi még, ami ebben a könyvben sincs benne? Saját apja megöli a lányát? Nincs bennük szeretet vagy az erőszakkal már kiskorukban kiölik belőlük? És a gyengébben, a nőkön állnak bosszút? Szívesen elmennék egyszer oda, de valószínű nem látnám meg ezt az oldalát sose, talán jobb is így, viszont minden nyugati embernek olvasnia kellene ezt a könyvet,mert iszlámoznak meg araboznak , de hatalmas eltérések vannak országonként a hit gyakorlását illetően. Tetszett a cikk, tetszik a könyv 10/10

Andi76 írta...

Köszi! :)
Én is igyekszem minél többet olvasni az iszlámmal kapcsolatban,emgem is nagyon érdekel a téma. Nem könnyű különválasztani a vallást és a kultúrát annak aki nincs mélyebben benne.

Németh Laura írta...

Én nem olvastam a könyvet.
Most keresgélem, hogy mit érdemes olvasni a témában.
Azt írtad, hogy a férjed pakisztáni.
Ez nagyon érdekelne engem, ugyanis a lányom megismerkedett az egyetemen egy Afgán fiúval. Ma már szégyenlem magam, mert nem sokat tudtam az országról, a médiában leadott szörnyűségeket leszámítva, és sírógörcsöt kaptam, amikor közölte velem a lányom a tényeket.
Nem tudtam elképzelni, hogy ez a két különböző kultúra törések, szenvedések nélkül egymásra találhat. A lányommal nagyon rossz lett a kapcsolatom. Kijelentette, hogy nem fog hazalátogatni, ha nem fogadom el a helyzetet.
Azóta meghívtam a házunkba a fiút.
Egy bájos, jól nevelt, udvarias, embert ismertem meg benne.
A lányomat is arra tanítja, hogy a szülőket mindenek felett tisztelni kell.
Nagyra becsüli a ház asszonya által végzett munkát és szeretetet, amely melegen tartja a családi tűzhelyet.
És még sorolhatnám....
Nagyon jól indult a kapcsolatunk. Jól esik neki, hogy érdeklődöm a szülőhazája iránt.
Minden hétvégén ő kéri, hogy had jöjjön haza a lányommal. Szeret nálunk. Azt mondta úgy érzi, olyan vagyok neki mintha az anyukája lennék.
Bevallom én is nagyon megszerettem, de a halvány féltés még mindig itt motoszkál bennem.

Kérlek írj valamit a ti kapcsolatotokról. Nagyon megköszönném.

Üdv:
Laura