2009. szeptember 28., hétfő

Nora Roberts: Nyílt titkok

Csak be kell hunynia a szemét, és máris felidézheti a napot, mikor Brian McAvoy berobbant az életébe. Rémült kisgyerekként Emma akkor még nem tudhatta, hogy ő Brian törvénytelen lánya, és hogy az apja éppen a könnyűzene gyorsan emelkedő csillaga. Csak annyit értett, hogy a férfivel és új feleségével, valamint az együttes tagjaival biztonságban érzi magát, mígnem egy meghiúsult gyermekrablási kísérlet romba nem dönti mindannyiuk életét és Emma boldogságát…
Az elején úgy gondoltam a megszokott kis romantikus könyv lesz. De csalódtam benne a szó jobbik értelmében.
Van benne romantika, szerelem is,de nem az a fő szál.
Emma a főszereplő aki még csak 3 éves amikor nyomon kezdjük követni az életét. Alkoholista anyja egyedül neveli, veri folyton. Amikor is megjelenik az életében az édesapja a nagy rockénekes és annak felesége. Megszokják és megszeretik egymást. Beverly Emma mostohaanyukája is babát vár. Idilli az életük a kis Darrennel és az együttessel a szokatlan élet mellett is.
Míg egy elrontott gyerekrablás miatt meg nem hal Darren.
Valamiért sejtettem az egyik gyerekrabló kilétét.Vagy jók a megérzéseim vagy az írónő keverte úgy a szavakat hogy következtetni lehessen rá.
Ekkor sajnos széthullik a család. Emma már felnőtt nő amikor tovább folytatódik kálváriája.Megismer,majd bele szeret és hozzá is megy egy férfihoz, Drew-hoz. Az elején szép még minden, majd Drew megalázza, megveri, ahol lehet bántja.
Nagyon nehezen Emma rájön hogy nem mehet tovább ez és megszökik tőle.
Visszatérő szereplő Michael, aki annak a rendőrnek a fia aki Darren halála után nyomoz. Később egy szörfözés alkalmából megmenti Emmát. Majd még egyszer és meg egyszer találkoznak. Mondhatnánk hogy a sors keze. De Emma elég nehezen jön rá hogy ő az a férfi akire mindig is várt.
Az együttes tagjai is vissza-vissza térnek, bepillantást nyerhetünk az ő életükbe is(Stevie,P.M,Johnno,Brian és Pete a menedzser), szerelmeikről, függőségeikről.
Összességében jó a könyv nagyon. Ami kritika az talán csak az hogy az írónő néhol sok felesleges dolgot is leírt, mintegy húzva az időt és a könyv hosszát.
Néhol viszont elég szűkszavú volt(Darren halála, amikor kiderül a gyilkosok kiléte).

10/8

Per Olov Enquist : Blanche és Marie könyve

Per Olov Enquist, a világhírű svéd dráma- és regényíró új, "európai" könyve a századforduló Párizsában játszódik. Főhőse Blanche Wittman a világhírű pszichiáter, a Sâlpetrière kórház főorvosa, Jean Marti Charcot kedvenc betege, a hisztéria tüneteinek és kezelésének szentelt nyilvános bemutatók főszereplője. Charcot halála után Blanche "meggyógyul", és a későbbi Nobel-díjas fizikus-kémikus, a lengyel származású Marie Curie asszisztense lesz. A laboratóriumi sugárfertőzés miatt életét tehetetlen nyomorékként fejezi be. Szinte haláláig naplót ír, s naplóinak három kötete, a sárga, a fekete és a vörös könyv, a "kérdések" könyvei, képezik Enquist regényének alapszövetét. A csapongó, meditatív, személyes emlékekkel tagolt Enquist-szöveg markánsan jeleníti meg a kort, a jellemeket, a helyszíneket, az ismert és kevésbé ismert személyiségeket (Freud, Jane Avril, Pierre Curie, Paul Langevin, Einstein...) és lassan beletorkollik a fő téma, a mindent legyőző szerelem megszólaltatásába. Blanche és Charcot, illetve Marie és Paul megindítóan szép és tragikus szerelmének történetét meséli el, melybe mesteri könnyedséggel szövi bele saját anyjának és saját (fél)árvaságának életrajzi motívumait, a század eszmetörténetének és tudománytörténetének kezdeti alakulását, a torz politikai gondolatok és az elvaduló, bigott tömegek indulatainak vészjósló jeleit. A zenei alapegységekből építkező regény - fejezetei "dalok" - Enquist egyik legszemélyesebb műve, Blanche és Marie pedig legemlékezetesebb, legnagyobb empátiával megírt két regényhőse.

A leirása tökéletesen hangzott,ezért szerettem volna elolvasni,de sajnos nem ment maradéktalanul.
Érdekel Marie Curie élete,gondoltam némi betekintést nyerek a könyv által.
De sajnos tele van felesleges szövegekkel,van amit leir háromszor is.Nem olvasmányos.Össze-vissza csapong az iro.Néhol azt sem tudjuk hol járunk.
Feladtam az olvasását 47 oldal után.Egyszerűen nem ment.

10/3

Lucy Maud Montgomery: Anne családja körében

Anne Shirley, aki valaha árva lányként került az Edward-szigeti falucskába, Avonlea-be, annyi mulatságos és szívszorító kaland után révbe érkezett: szerelme, Gilbert Blythe oldalán a házasélet örömei és gondjai között telnek napjai a Négy Szél-öböl menti Glenben. Az évek múlásával a család egyre szaporodik, de Anne most is éppoly karcsú, vonzó és csinos - és vörös, mint lány korában. A kedves és hűséges Susan segítségével irányítja a barátságos ház, a Zugoly életét, értő szemmel figyeli gyerekei fejlődését, biztatja őket az élet kisebb-nagyobb csalódásai között, osztozik álmaikban, boldogságukban. Eközben azonban őt magát kétségek és félelmek emésztik: lehet, hogy annyi év szerelme után Gilbert szíve nem az övé többé?

A sok nyugtalanító könyv után valami megnyugtató,kedves könyvre vágytam.
Ez a könyv pont azt adta számomra.
Érdekes,kis humoros történések egy család életében.Megmosolyogtató apró szösszenetek egy-egy gyermek életéből.Leírja Anne gyermekeit,a történeteken át megismerhetjük mindnyájuk tulajdonságait,életét.
Nagyon jó könyvecske,csak azt sajnáltam hogy nagyon hamar vége lett.:)

10/9

Dymphna Cusack: Hőhullám Berlinben

Joy Black ausztráliai lány 1950-ben egy német menekült, Stephen Miller (Muhler) felesége lesz. 1960-ban elhatározzák, hogy Németországba utaznak, meglátogatják Stephen családját, főleg beteg, idős anyját, aki még látni szeretné Ausztráliába szakadt fiát. Stephen családja nagyon gazdag és befolyásos. Saját palotájukban laknak Nyugat-Berlin legelőkelőbb negyedében. Stephen apja, Ernst von Muhler volt porosz nagybirtokos, most hatalmas Ruhr-vidéki gyárak tulajdonosa.
Joy eleinte örömmel vesz részt a nyugat-berlini felső tízezer csillogó életében. De csakhamar érdekes megfigyeléseket tesz. A családban a német világuralmi tervek feltámasztásáról ábrándoznak, s Hitler emlékét dicsőítik...
A valóság látványa halomra dönti a naiv illúziókat. A boldog házasság válságba kerül, de Joy nem adja meg magát. Csalódásairól és eszméléséről, a politikai események forgatagába került család boldogságáért vívott harcáról olvashatunk ebben a rendkívül időszerű regényben.

Elsőnek roppantul unalmas könyvnek tartottam.A közepe még langyos,a végén pedig már száguldanak az események.Valósággal drukkoltam a szereplőknek,hogy elérjék a repülőjüket gond nélkül.
A könyvnek sok mondanivalója is akad.Elsősorban a házasságot boncolgatja.Joy kevés ismeretség után hozzá ment Stephenhez.Nem tudott a családi hátteréről semmit sem.Ez megbosszulja magát,majdnem elhidegülnek és válás,(illetve szökés) lesz a vége amikor kiderül hogy a kedvesnek hitt családja még mindig Hitlert élteti,a sok szörnyűséget nem ítélik el,sőt benne vannak. Másodjára főleg az akkori Németországot festi le és a régebbi Hitleri időket.A könyvben egy-egy szereplő feltárja szörnyű élményeit,fájdalmait ami vele történt.A halált és pusztítást.
Azoknak ajánlom akik bírják az erőszakot a könyvekben,mert kendőzetlenül írnak a gyilkosságokról,a brutalitásról benne.
10/7

2009. szeptember 21., hétfő

Lévai Katalin: Vörös szőnyeg

Azt, hogy érdekel-e valakit nem tudom, de elolvasva ezt a regényt és elemezgetve az ezzel kapcsolatos érzéseimet úgy döntöttem, hogy pár hétre abbahagyom az olvasást – maximum újságot veszek a kezembe – mert mintha kezdenék túl kritikus lenni, túl nagyoknak tűnnek az elvárásaim és nem tudom átadni magam a lazulásnak, az élvezetnek.
Vagyis ebből már azt hiszem körvonalazódik, hogy nem tetszett a regény. Nem ragadott magával, nem varázsolt el. Pedig a Nők Lapjás írásai alapján érdekesnek, szimpatikusnak találtam Lévai Katalin gondolkodását, érzékenységét, józanságát. És a tartalma alapján a könyv is izgalmasnak tűnt.
Adott egy politikus és egy színésznő. Ahogy a kettőjük életét, céljait, törekvéseit hasonlítja össze az újdonság számomra. Úgy tűnik, hogy egy tőről fakadtak, ugyanazokkal az eszközökkel machinálnak, az érzéseiket hasonlóan fejezik ki. Politikus-színész, színész-politikus, mintha két buborék lebegne a levegőben amelyek egymás körül szálldosnak, néha puhán összeütköznek, akkor kicsit formálják a másikat de utána újra különválnak és lebegnek a saját útjukon.
Regényünkben is... a főhősnőt, Maját alaposan megismerhetjük hiszen a könyv első fele az ő életéről, gyerekkoráról szól. Ez számomra fölöslegesen hosszú és unalmas volt. A dolog akkor kezdett érdekelni mikor Ádám, a politikusunk is belépett a képbe de őt meg olyan hamar ki lehetett ismerni, hogy az érdeklődésem ki is fújt.
Sajnos a vége sem tartogatott meglepetést, sok nyitott kérdés...
Az sem hatott rám az újdonság erejével, hogy amit eddig is sejtettünk azt olvashattam újra: a politikusok sem szentek, sőt.
Röviden amiről a mű szól: egy magányos nő (ismert, elismert, kiváló színésznő) belehabarodik egy törtető politikusba akinek csak addig fontos a kapcsolat amíg nem áll az útjába, nem kerül erőfeszítésébe, idejébe.
Nincs katarzis, nincs megnyugvás... a magyar valóság?

Ha nem Lévai Katalin írja, vajon akkor is kiadták volna?
10/7

2009. szeptember 17., csütörtök

Dea Trier Morch:Téli gyerekek

Dea Trier Morch annyi anya- és gyermeksorsot, annyi terhességet és szülést mutat be izgalmas dokumentumregényében, amennyit egy hónapos kórházi tartózkodása alatt sorstársként megfigyelhetett. A dán írónő megrendítő élményanyag részesévé tesz bennünket, miközben egyszerű, őszinte szavakkal beszél az élet legmegrázóbb s egyben legtermészetesebb jelenségéről, a gyermek világra jöveteléről, a szülésről, amely az asszonysors diadala, de néha - oly igazságtalanul! - kudarca is lehet. A koppenhágai városi kórház kórtermeiben, szülőszobáiban az emberi erőfeszítés, példájának volt tanúja a szemtanú Dea Trier Morch és jóvoltából könnyes szemmel, szinte családtagként érdekelve követhetjük figyelemmel az anyák és téli gyerekeik sorsát...
Régi könyv,egy kis múltidéző könyv hogyan szültek régen anyáink,hogyan élték meg a kórházi tartózkodást.Sok anya sorsát leírja,de nem részletesen.Néhol még olvastam volna kicsit részletesebben egy-egy témáról vagy személyről,babáról.
Érdekes volt,főleg így még jócskán a szülés előtt olvasni.Igaz jelzés értékűen is kaptam a könyvet anyukámtól.:)

10/6

Maeve Binchy:Az üvegtó

A tizenkét éves Kit McMahon Lough Glassban, egy ír kisvárosban él, amely egyetlen főutcából áll, és mindenki ismeri egymást. A gyerekek együtt járnak iskolába - a lányok a zárdába, a fiúk a fiúiskolába -, és felnőve majd egymásba szeretnek és összeházasodnak, és élik az életüket, mint a szüleik meg a nagyszüleik, és semmi sem változik.
Egy este azonban Kit gyönyörű mamája, a titokzatos Helen eltűnik. Azt feltételezik, belefulladt a település melletti tóba, ahol oly gyakran rótta magányos sétáit. Ám a holttestet nem találják. Megindul a sutyorgás, a pletyka...
Kiték élete gyökeresen megváltozik. Az apja vigasztalhatatlan, egyre siratja imádott feleségét, öccse még inkább magába zárkózik, a kislány meg szinte egyik pillanatról a másikra felnőtté válik, mert anyja halálával kapcsolatban nagyon nyomasztja egy titok.
Telik-múlik az idő - egyszer csak Kitnek levél érkezik a távoli Londonból Lena Graytől, Helen hirtelen felbukkant barátnőjétől. Kezdetét veszi egy bensőséges levelezés, és lassacskán fény derül sok mindenre...
Maeve Binchy az emberi konfliktusok és a gyermeki lélek jó ismerője, ebben a regényében ismét szeretettel, melegséggel, humorral átszőve meséli el egy kedves család és tágabb környezete életét, mindennapjait, örömeit és bánatait.

Eleinte a szokványos limonádéként kezdődik a könyv.Végül hihetetlen szórakoztató,izgalmas és elgondolkodtató. Végig az járt a fejemben hogyan lehet a szerelem fontosabb mint a gyermekeim?El tudnám-e hagyni valaha a gyerekeim?Ha látnám hogy bajok vannak a kapcsolatomban,hagynám magam illúzióba ringatni hogy semmi gond csakhogy ne hagyjon el a szerelmem? A vége nem teljesen happy end.De igy jó a befejezés.Bár álmomban sem gondoltam voln hogy ez lesz a vége.Nem a kiszámitható vég.
Ajánlom mindenkinek a könyvet.
10/10

2009. szeptember 13., vasárnap

Heather Graham: A boszorkány

Julian McKenzie, a rosszul felszerelt konföderációs hadseregben szolgál orvosként, és egyre tehetetlenebb a katonák soraiban pusztító járványokkal szemben. Amikor úgy érzi, feladja a hiábavaló küzdelmet, csoda történik: találkozik Rhiannon Termaine-nel, a titokzatos fiatal özveggyel. Az egzotikus szépségű lányt boszorkánynak bélyegzik gyógyító ereje és különös látomásai miatt. Julian, miután hírt kap, hogy fivére súlyosan megsebesülve a táborba tart, elragadja Rhiannont, és menthetetlenül beleszeret. Ám a lány, aki szenvedélyével és bátorságával a frontvonal mindkét oldalán tiszteletet és csodálatot vívott ki magának, összetöri a férfi szívét...
Valahogy nem tudom eldönteni tetszett-e a könyv vagy sem.Az elején szörnyen unalmas,lassan bontakozik ki, már majdnem feladtam az olvasását. Utána pedig rengeteg a háborús történet és kevés a szerelem. Végére nagy a zűrzavar,sokszor teljesen felesleges dolgokat is leír az író.De valamiért mégis végig olvastam. Talán a végkifejlet érdekelt nagyon.

10/6

Vavyan Fable:Nászjelentés

A keserédes, frivol, mulattató, provokatív, őszinte és a legkevésbé sem kisasszonyos hangvételű történet az örök férfi-nő kapcsolatról, ezen belül a házasságról, annak kudarcáról és a boldogító válásról szól. A történet ezzel még nem ér véget, sőt, úgyszólván itt kezdődik, ugyanis a főhősnő, mindebből mit sem okulván, újabb szerelmi frigyet fontolgat. Egy férfival! A barátnők bölcs tanácsainak és életpéldájának figyelembevétele nélkül! Ezen esküvőregényt és sorsdrámát az írónő a jól ismert, védjegyszerűen egyedi Fable-stílusban vetette papírra.
Vavyan ismét remekelt.Nem tudtam letenni a könyvet.Nagyon humorosan,szókimondóan leírja hogy hogyan lehet rózsaszín felhőn át nézve hozzá menni egy emberhez aki nem illik hozzánk és mi lehet a válóok.Aztán hogyan talál a főszereplőre ismét a szerelem. Ajánlom minden embernek az esküvője előtt elolvasni!!!!(Vagy már utána,ha jó kedvet akar)
10/10

2009. szeptember 7., hétfő

Jodi Picoult: A nővérem húga

Nagyon takaros regény. Tökéletes felépítésű, szerekezetű, kerek egész. A könyv ott kezdődik ahol nagyjából a romantikus-szerelmes filmek végetérnek. Adva van a boldog, amerikai, kertvárosi kis család. Élik szerény kis életüket mikor beborul felettük az ég és Kate, a lányuk két éves korában kiderül, hogy a leukémiának egy igen agresszív, ritka és gyógyíthatatlan fajtájában szenved. Sara, az anya kétségbeesik ugyan, de belekapaszkodva a legkisebb reménybe, a legerőtlenebb szalmaszálba is hoz egy olyan döntést ami alapjaiban megváltoztatja és feldúlja a család életét.
Megszüli a harmadik gyermekét, Annát, hogy tökéletes gén-egyezésük révén Kate donorja legyen.
Anna azonban tizenhárom éves korában, éppen egy létfontosságú veseműtét előtt veszi kezébe élete irányítását és perli be a szüleit, hogy rendelkezhessen a saját teste feletti döntéshozatal jogával.
A per alatt fény derül az elmúlt tizenhárom év küzdelmeire az apa, az anya, Kate, Anna és a harmadik testvérük Jesse szemszögéből is. A könyv a vége felé lesz egyre izgalmasabb, a legutolsó oldalakon még szembesülünk egy megrázó „csavarral”.
Jodi Picoult nagyon hitelesen ír. Alapos, részletes, tárgyilagos, néha kicsit hűvösnek és távolságtartónak éreztem, de lehet, hogy ez az amerikaiságából adódik. A regény témája ellenére nem éltem át katarzist, ezt kicsit hiányoltam is, egyetlen egyszer könnyeztem de az épp egy mellékszereplő miatt történt.
Kicsit fölöslegesnek éreztem az ügyvéd szerelmi életének beleszövését és hát a vége sem igazán nyerte el a tetszésemet. Ettől eltekintve ajánlom mindenkinek aki szereti az érzelmeket, izgalmakat, orvosi és bírósági témákat!!!Mivel egy kilenc és egy hároméves gyerekem van a könyv olvasása alatti időben folyton azon járt az agyam, hogy milyen lenne ha velünk történne ilyesmi, hogyan lehet ezekre a dolgokra reagálni, kezelni őket, úgy hogy az többnyire jó legyen. Ijesztő ilyen dolgokkal szembesülni.
10/9