2009. július 27., hétfő

Richard Bach: Illúziók

Minden ember,
minden apró mozzanat
életedbe úgy került, hogy
magad vontad oda.

Az pedig,
hogy most mit kezdesz velük
rajtad áll.

Richard Bachot elsősorban azért szeretem mert bármikor olvasom mindig képes mosolyt csalni az arcomra.
Teljesen mindegy éppen melyik könyvét veszem elő, pár mondat és érzem, hogy szétárad bennem valami nyugalom, valami bizonyosság, valami derü és már görbül is felfelé a szám és biztonságosabbnak, szebbnek tűnik a világ.
Richard Bach ezoterikus író (művei a miértekre keresi és ad választ: miért élünk, mi a célunk a világban, honnan jöttünk, hová tartunk), egy szabad lélek, akinek sikerült felülemelkednie az anyagi világon és egy irígylésreméltó szellemi síkból tekint mostani lét-idejére. Az út tulajdonképpen bárki és mindenki számára elérhető, de nem sokan veszik a bátorságot, hogy rálépni merészeljenek. Pedig aligha lehet jobb és felszabadítóbb érzés annál mikor megvilágosodunk, mikor rájövünk, valójában hová is tartunk, mikor megbizonyosodunk, nincs mitől félnünk a világon. Hogy megtehetünk bármit amit akarunk csak MERJÜK! Tudjuk, hogy ezért vagyunk és ez igenis jár nekünk!
Az Illúziók arról szól, hogyan vált az író "prófétává".
Richard szabad életet él, kis Fleetjével repked városról városra, mígnem egy napon találkozik Donald Shimodával és ettől a találkozástól megváltozik az egész élete.


"Szóval semmi baj? - kérdezte a hívó ingerülten. - Semmi gonoszság nincs ezen a világon, nem tombol a bűn körülöttünk, azt mondja? Magát ezek szerint mindez cseppet sem zavarja?

- Nincs ebben semmi zavaró asszonyom. Mi itt az élet egészének csupán parányi kis foltján kuporgunk, és ez az apró kis folt is csak látszat. Egyensúlyban van minden, senki sem szenved, senki sem hal meg anélkül, hagy maga is ne járulna hozzá. Senki sem tesz olyat amit maga is ne akarna. Sem jóság, sem gonoszság nem létezik, csupán az számít, mi az ami boldoggá vagy boldogtalanná tesz bennünket.

Hát ebből semmi sem nyugtatta meg a hölgyet a vonal túlsó végén. De hirtelen abbahagyta a vitát, és most már csak ezt kérdezte:

- Honnan tudja maga mindezt, amit itt elmondott? Honnan tudja, hogy amit mond, az valóban igaz?

- Nem tudom, igaz-e - felelte Shimoda. - Azért hiszem, hogy igaz, mert jó érzés elhinni."


10/10

2009. július 25., szombat

Anna Godbersen: Luxe girl

“Képzeld el, hogy Jane Austen a legvadabb Bad Girl...” – így kezdődik a könyv fülszövege és ezzel azt hiszem, mindent el is mondtunk. 1899 őszén játszódik a regény és kb. egy hónapnyi időt ölel fel. Ezidő alatt Jane Austen világába léphetünk újra, de ezúttal ízig-vérig kegyetlen, hamis, bűnös vágyakkal telt fiatalok közé csöppenünk.
Az elbűvölő Elizabeth Holland New York egyik befolyásos és gazdag családjának idősebbik leánya. Eladósorban van, amikor kiderül, hogy meghalt édesapja rengeteg adósságot hagyott a családra. Mrs. Holland elad néhány értékes festményt a családi vagyonból, de a megoldást egyetlen dologban látja. Elizabeth-nek férjhez kell mennie, mégpedig Henry Schoonmaker-hez. Elizabeth viszont a Holland család kocsisába szerelmes, akihez éjszakánként kiszökik és akinek már oda is adta magát.
Henry Schoonmaker éli a korabeli New York-i fiatalok életét. Szereti a lányokat, folyton részeges és dohányzik. Édesapja, amikor elhatározza, hogy politikai pályára lép, jó útra akarja terelni fiát is, hogy kivédje a pletykákat. Azt mondja, ahhoz hogy a fiú örökölje a vagyonát, feleségül kell vennie Elizabeth Holland-ot. A fiú inkább meghalna, minthogy összekösse életét Elizabeth Holland-dal, ám az örökséget nem hagyhatja veszni.
A két fiatal környezetük további szereplői, Diana, Elizabeth húga, Penelope Hayes, Henry szeretője és Elizabeth legjobb barátnője, ill. Lina, Elizabeth komornája, álnok módon, gyűlöletesen, már-már veszélyesen viselkednek egymással.
A regény izgalmas, fordulatos, igazi lányos olvasmány. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a romantikus regényeket.

Értékelésem: 10/10

2009. július 23., csütörtök

Elizabeth Gilbert: Eat, pray, love

Ízek, imák, szerelmek
Liz sikeres írónő, látszatra remek házasságban él, nagyon jó anyagi körülmények között, előtte a szokásos boldog jövő: gyerekek, nyugodt családi élet, életreszóló párkapcsolat.
És akkor hirtelen rájön, hogy ő nem is akar gyereket ... ami óriási konfliktusforrásá válik közte és a férje között, aminek a vége egy csúnya válás és egy nagyon mély depresszió. Szerencsére barátnője elcipeli orvoshoz bár Liz lénye tiltakozik a gyógyszerek ellen, ezért más utat is keres a gyógyulásra. Jóga, meditáció, Isten-keresés.
És amikor „rááll” az útra körvonalazódik előtte mit kell tennie. Irány Itália, a gyönyörök, élvezetek országa, megtapasztalni mit jelen az ellazulás, egy-egy finom falat, az önmagáért való nyelvtanulás.
Majd a következő állomás India, egy asram ahol elmélyüléssel, egészséges táplálkozással, meditációval rátalál az útra Istenhez.
Végül pedig Indonézia ahol az egyensúlyt keresi, hogyan lehet a világi élvezeteket és az áhitatot közös nevezőre hozni úgy, hogy az kellemes, hasznos és jó legyen.
Nagyon jó stílusban megírt, szellemes, őszinte, pozitív kisugárzású könyv. Úgy éreztem, mintha Elizabeth a barátnőmmé vált volna ahogy végigkísértem önmaga megismerésének útján és néhol irigyeltem ahogy képes feldolgozni a veszteségeit, képes megbocsájtani és nyitni az új felé.
Az a hatalmas ezoterikus köd és felhajtás amit a regény köré szőttek szerencsére nem akadályozott abban, hogy előítéletektől mentesen álljak az olvasásához.
Ez nem egy „Hogyan valósítsuk meg önmagunkat?” típusú könyv ahol pontról pontra leírják mit tegyen az ember, hogy megváltoztassa az életét. Ez egy harmincas éveit taposó nő önvallomása arról ő, saját maga, hogyan találta meg a saját útját.
Ami személy szerint nekem a legjobban tetszett az az olasz rész. Ha megtehettem volna az elolvasása után rögtön ülök repülőre és irány Róma, a pizzák, tészták és a gyönyörű olasz nyelv fővárosa, hogy én is ellazulhassak és kényeztethessem magam.
És ami még pozitívum, hogy így is ki lehet jönni a depresszióból. Kemény munka, de sokkal kifizetődőbb, mint beleragadni az önsajnálatba és a gyógyszerszedésbe.

10/10





2009. július 22., szerda

Richard Russo: Sóhajok hídja



Ezt a könyvet már régóta el akartam olvasni, először a mozgólépcsőn láttam meg a plakátot, aztán utánaolvastam a neten és megtetszett a leírás. A könyv egy visszaemlékezés, amelyben a főszereplő Lou gyerekkorát és felnőtté válását ismerhetjük meg. Az ő élete mellett még a számára fontos személyek életébe is bepillantást nyerhetünk, így kerekedik ki az egész történet. Érdekes, hogy gyerekként az embert milyen dolgok foglalkoztatják, mit szűr le a felnőttek világából. Pl. sokan megfogadják, hogy nem lesznek olyanok mint a szüleik, mert egyes tulajdonságaikat nehezen fogadják el, aztán visszatekintve azt látják, hogy ők is ugyanazokat a dolgokat teszik. Ugyanazokkal a problémákkal küzdenek meg.Az ajánlóból egy kis rész: Ha megismertük Lou és Noonan történetét, más szemmel fogunk nézni magunkra és közvetlen környezetünkre is. Mert mindannyiunk szekrényében ott lapul egy csontváz… A Sóhajok hídja tipikus Russo regény, amely ahogy bonyolódik, ahogyan egyre több derül ki a szereplők múltjából, valósággal megbabonázza és a karosszékbe szögezi az olvasót!Többek között pont ezért tetszett a könyv, mert folyamatosan adagolta a "titkokat", így még a végére is jutott belőle.

Értékelés: 10/9

2009. július 21., kedd

Albert Györgyi: Miért pont Ők?

A férfiak fogságában
Döbbenet.
Ezt éreztem amikor befejeztem a könyvet. Olyan érzésem volt olvasás közben, mintha gyomorszájon vágtak volna.
Nemhiába halogattam, hogy elolvassam, sőt igazából nem is akartam elolvasni. Most is csak azért fogtam hozzá mert a könyvtárban rámszóltak, hogy már nagyon régen nálam van, sokan keresik, ideje lenne visszaszolgáltatnom, így rávettem magam, hogy nekikezdjek – gondoltam ha nagyon nem jön be akkor legfeljebb abbahagyom és úgy viszem vissza.
De a könyv beszippantott, akár egy örvény és nem tudtam szabadulni tőle, mindig tovább kellett olvasnom, tudnom kellett mi a vége. Egyszerűen magával sodort pedig letaglózott, elrémisztett, borzasztott.
Mennyire „ismertem” előtte Albert Györgyit? Egy ideig úgymond felnéztem rá, a munkásságára, az eszére, imponált a tudása. Aztán egyszercsak túl sok lett körülötte a zűrzavar és a pletykalapok rovatai nem érdekeltek. Amikor pedig kiderült, hogy hat (!!!) abortusza is volt egyszerűen „kizártam” az életemből. Nem akartam megérteni, megvetettem és nem érdekelt tovább a nyomora.
Miután meghalt fogalmam sem volt egyáltalán utánaolvassak-e elmúlt éveinek, hozzájuthatnék-e hiteles információkhoz vele kapcsolatban, egyáltalán akarok-e bármit is tudni róla.
A könyv egy gyors könyvtári beszerzőkörúton került hozzám és mint írtam, nehezen álltam neki, de valamiért csak el kellett olvasnom.
Az önvallomás naturalisztikussága, realitása mellbevágó. Mert a borítója és az ajánlója alapján nem számít az ember arra, hogy a száznyolcvankét oldal mind arról szól, életében hogy bántották, alázták meg a férfiak. Hogyan használták ki, hogyan ütötték-verték, hogyan rombolták porig az önbecsülését. Hol tudott összeakadni folyton olyan hímnemű egyedekkel akik ezt megtehették vele? És persze egy külön elemzést érdemel/ne, hogy MIÉRT is akadt össze folyton ilyen borzasztó példányokkal (és nyilván sok-sok ilyen elemzés született a halála és a könyve megjelenése után...) és MIÉRT hagyta magát, hogyan fordulhatott elő, hogy a mai világban (milliónyi gyógymód mellett) nem volt senki aki segíteni tudott volna rajta.
Mi vezetett idáig?
Nyilván a kérdés kereshető a gyerekkorában, a génjeiben, aki hisz benne: esetleg előző életekből hozott karmában. Mindenesetre a története mélységesen szomorú és elviselhetetlenül keserű. Rettenetesen sajnáltam, még a könyv befejezése utáni másnap is gombócot éreztem a torkomban ha eszembe jutott egy-egy epizód a „műből”.
Bár lehet, hogy én vagyok túl érzékeny. Lehet, hogy van valami oka amiért így hatott rám az írás, nem tudom. Lehet, hogy utánanézek mások mint vélekednek a könyvről.
Addig is, csak erős idegzetűeknek ajánlom és olyanoknak akik biztosak magukban, akik szilárd párkapcsolatban élnek vagy hisznek benne mert szép dolgokat a férfiakról sajnos ebben a könyvben nem fog olvasni. És lehet, hogy ez nem csak annak rovására irandó, hogy Albert Györgyi sem volt egészséges, így nyilván ez is beleszólt a kapcsolataiba, hozzáállásába a párkapcsolataihoz.
Értékelni nem tudom... vagyis... az biztos, hogy ezt a könyvet soha nem fogom mégegyszer elolvasni...túl nagy bünti lenne.

2009. július 19., vasárnap

Susan Elizabeth Phillips: Várom a párom

A könyvesboltban került a kezembe a könyv. Megtetszett a történet, ezért olvastam el.
Annabelle Granger a család fekete báránya. Nem olyan okos, nem olyan becsvágyó és törtető, mint a családja többi tagja. Nincs szerencséje a szerelemben sem, mert vőlegénye az esküvő előtt jelenti be, hogy meleg és nőként folytatja életét.
Annabelle azonban szeretne kitörni ebből a körből. Elköltözik otthonról anyja a nagymamától örökölt lakásába és az ő kocsiját használja, és megpróbál életet lehelni a nagyi társkereső vállalkozásába. Nagy fába vágja fejszéjét. Kiszúrja a város legjobb sportmanagerét, mert azt gondolja, ha sikerül a vagyonos, munkamániás, jóképű férfinek társat találni, nagy hírnévre tehet szert általa és beindulhat az üzlet. Ő lehet Chicago legfelkapottabb házasságközvetítője. A manager, Heath Champion nem könnyíti meg Annabelle munkáját, ráadásul egy másik céggel versenyezteti. Hosszú, sok nehézséggel, csalódással, bosszantó dolgokkal tarkított út vezet a szerelemig. Végül Annabelle eléri célját és megtalálja boldogságát.
A könyv könnyű nyári kikapcsolódás. Mindenkinek ajánlom, aki ilyesmire vágyik. Örülök, hogy elolvastam.

Értékelésem: 10/9

Dallos Sándor: A nap szerelmese + Aranyecset

Régóta szerettem volna már elolvasni ezt a két könyvet, most sort kerítettem rá. Ha egészen őszinte vagyok, akkor kicsit másra számítottam, mint amit aztán kaptam, de végülis ez nem egy kitaláció, hanem egy valódi, hús-vér ember életének a története. (Azt nyilván nem tudom, hogy mennyire hiteles a könyv.)
Az történet elején egy asztalosműhely életébe csöppenünk bele, ahol egy kis fiatal inas, Miska dolgozik. Szülei meghaltak, nagybátyja pedig nem fizette a tanulmányait, hanem elküldte inasnak, hogy eltartsa magát. A kis Miska már ekkor is rajzol szabadidejében titokban, bár itt még tiltják. Innen aztán később a rokonoknál való tartózkodás és többhónapnyi betegség után Budapestre megy tanulni. Budapestről rövidesen a bécsi akadémiára kerül tovább tanulni. Itt beleszeret a báróné, Koltay Denise és egy svéd bárónőnek álcázva magát beiratkozik az akadémiára szintén, hogy egymáshoz közelebb kerülhessenek. Szerelem alakul ki közöttük, de pár hónap múlva végeszakad a kapcsolatnak.
Ezután Miska Münchenbe, majd Düsseldorfba megy festészetet tanulni nagy mesterekhez. Közben Magyarországon megismerkedik későbbi jóbarátjával, Lacival (Paál László – festő), aki élete folyamán mindig átsegíti a szakmabeli nehézségeken.
Időközben több nővel is kezd kapcsolatot, de nem állapodik meg, csak szeretőket tart, de ezzel még a házassága alatt sem hagy fel.
Utolsó állomása Párizs, ahol letelepszik és alkot. Később itt is nősül meg és már nem költözik haza Magyarországra.
Az elválás után tizenöt évvel Párizsban újra felbukakkan a báróné és folytatódik a szerelem, bár ekkor már csak erős, mély szeretetet éreznek egymás iránt, nem olyan tomboló szerelmet, mint korábban. Néha nem is értik meg egymást kisebb kérdésekben.
Párizsban festi meg Munkácsy élete fő műveit is, a három legnagyobb festményét élete vége felé közeledve.
Bár a történet nem tetszett, megismerkedhettem vele, hogyan is készül egy festmény, milyen volt egy festő élete és egész konkrétan Munkácsy Mihályt is megismerhettem, ahogy a lapokon megelevenedett az életútja. Mindenképpen szeretném ezt a két könyvet még újraolvasni.
Most sajnos nem értettem meg Munkácsy érzéseit, gondolatait teljesen, de bízom benne, ha később újra olvasom, meg fogom érteni.

Értékelésem: 10/8

Tom Stone: Volt egyszer egy tavernám

Egyszerűen megtetszett a könyv borítója, illetve kíváncsivá tett a görög ízek és sziget bemutatását ígérő könyv. Sajnos csalódnom kellett.
Tom egy nyárra utazott Görögország egyik szigetére, hogy megírja regényét. A szigeten megismert egy lányt, aki a szigeten nyaralt. Megismerkedtek egymással, szerelmesek lettek, majd összeházasodtak és jöttek a gyerekek. Mindez Görögországban, mert nem tudtak többé elszakadni innen és hazamenni.
A történet fő témája, hogy Tom egy régi ismerősének tavernáját üzemelteti egy nyáron át. Legalábbis a terv ez. Átköltözteti az egész családot, viszi az összes konyhafelszerelését és hozzákezd a munkához. Éjjel nappal az étteremben van, ahova különleges ételei rengeteg vendéget csábítanak. Az üzlet jól megy, de egyszercsak kiderül, hogy régi “barátja” átveri, és a nyereségből csak csekély részt juttat neki.
Sokkal többet vártam a könyvtől. Azt, hogy megszeressem a görög szigeteket, az országot, az ételeiket, megismerjem az életstílusukat, de ez sajnos nem valósult meg. Becsületből végigrágtam magam a könyvön, de többet nem szeretném kézbevenni. A történet nélkülöz minden izgalmat és érdekességet. Sajnos nem tudom ajánlani, még a szimpatikusnak tűnő receptek ellenére sem. Mivel nem lelkesített a könyv, még ezeket sem próbáltam ki.

Értékelésem: 10/5

Nicole Krauss: A szerelem története

Erről a könyvről azt hallottam, hogy nagyon jó és ez felkeltette az érdeklődésemet. Miután hozzájutottam, el is kezdtem olvasni.
A cselekmény két szálon fut, melyek a könyv végén találkoznak egymással.
A New York-ban élő tizennégy éves kislány, Alma Singer egy könyvben, A szerelem történetében szereplő lányról kapta nevét. A könyvet elhalálozott édesapja ajándékozta még annak idején édesanyjának. Alma szeretne édesanyjának új társat találni. Eközben otthon édesanyja munkája, levelei, stb. alapján azt hiszi, rábukkant a megfelelő emberre. Innentől utána kezd el nyomozni.
A másik szál egy öregemberről szól, Leo-ról, aki egy lengyel kisvárosban született és nehéz élete végén most szintén New Yorkban él. Ő írta a szerelem történetét, amit egy barátja talált meg nála és adta ki az ő tudta nélkül.
A rég elvesztett könyv felbukkanása titokzatos módon kapcsolja össze az öregember és a kislány sorsát.
A történet érdekes, néhol elgondolkodtató. Mindenkinek ajánlom olvasásra, aki egy kicsit komolyabb olvasmányra vágyik.

Értékelésem: 10/9

2009. július 17., péntek

Barbara Delinsky: Indián nyár

Natalie Seebring férje halála után fél évvel ismét házasodni készül, ám gyermekei, Susanne és Greg Seebring ezt nem tudják elfogadni, felháborodnak és nem keresik édesanyjuk társaságát. Natalie szeretné, ha utódai megismernék történetét, érzéseit. Így kerül Asquonsetbe Olivia, aki már régóta restaurálja a család fotóit, és az itt megkeresett pénzből szeretné dixlexiás lányát a megfelelő iskolába járatni. De ennél egy sokkal fontosabb dolog miatt szeretné ezt az állást: szeretne a családhoz tartozni, titkon eg olyan nagymamáról álmodozott mindig is, mint Natalie...
Natalie rengeteget mesél a lánynak. Családjuk korábban Newn Yorkban élt, ám a gazdasági válság idején a bank, ahol édesapja dolgozott, csődbe ment. Így kerültek Asquonsetbe, ahol szinte semmi nem volt. Mikor a család Asquensetbe érkezett, Natalie megismerkedett Carllal, aki a szőlőskertben dolgozott. Amolyan szerelem elős látásra volt, azonban Natalie szülei más férjet képzeltek el lányuknak. Carl a háborúba ment, s időközben Natalie összeházasodott Alexanderrel, ugyanis pénzt remélt a férfitől...
Natalie történetének megismerése közben zajlik az élet Asquensetben. Olivia és Carl fia, Simon a kezdeti ellenségeskedés után különösen szoros kapcsolatba kerülnek... Azonban szép lassan eljön a nyár vége, és Oliviának tovább kell állnia, ugyanis Natalie csak nyárra alkalmazta őt..
Idővel megjelennek Natalie gyermekei is...
A könyv végére számos kérdésre kaphat választ az olvasó:
- Vajon Susanne és Greg meg tud bocsájtani édesanyjuknak?
- Simon és Olivia esetleg még közelebb kerülnek egymáshoz?
- Olivia Asquensetben maradhat? Talál lányának megfelelő iskolát? Sikerül beilleszkedniük?
Mindezekre választ kap az olvasó, s köben megismerheti Natalie egész életét, a szőlőskert felvirágzásának nehézségeit. Egy érzelmekkel teli könyv, fantasztikus leírásokkal. Jelen van a szerelem, gyengédség, aggódás, ellenségeskedés, és minden egyéb érzelem is. A történet is csodálatos szerintem, magával ragadt, sokszor én is abban a világban éreztem magam.

10/10 pontot adok

2009. július 12., vasárnap

Thomas Harris: Hannibal ébredése

Hannibal Lecter egy lidérces kelet-európai álomból bukkan elénk: egy fiú a hóesésben, szótlanul, lánccal a nyaka körül... Tökéletesen magányosnak látszik, azonban démonai mindig vele vannak. Hannibalra nagybátyja, a híres festő bukkan egy szovjet árvaházban, és Franciaországba viszi. A fiú képtelen feldolgozni a háború traumáját, és főként saját családi tragédiáját, bár nagybátyja egzotikus felesége mindent megtesz a felépüléséért. Lady Muraszaki hatására egyénisége kibontakozik, és ő lesz a párizsi orvosi egyetem legfiatalabb hallgatója. Miközben Hannibalt tovább gyötrik a kísértetek; majd amikor elég erős lesz hozzá, viszonozza látogatásukat, hogy leszámoljon velük... Felfedezi magasabb rendű képességeit, és ebben az átlényegülésben Hannibal Lecter a Halál csodagyermekévé válik.
Olvastam már a többi részét. Ez volt a legmegrázóbb könyve eddig. Éjjel felriadtam, pedig nem szoktam hozzá. Nem izgalmas, fordulatos, nem várod mikor mi fog történni. Hanem lelkileg megrázó. Inkább lélektanilag visel meg. Aki szereti az ilyen történeteket tetszeni fog neki. Van pár rész,ami nagyon durva,gyomor kell hozzá.De ezt az tudja már aki olvasta a többi részét. Így érthető hogyan lett ilyen szönyeteg Hannibalból.
10/8

2009. július 10., péntek

Vavyan Fable: A pepita macska

Afrikában súlyos maláriajárvány van, melyet szándékosan betelepített csótányok okoznak. Főhősünk, Sultan is megfertőződik, ám kap ellenszert, amiből egy ampullányit magával is vihet. Az ellenszer összetételét azonban csak egyetlen orvos ismeri, aki rejtélyes körülmények között meghal. Sultant üldözni kezdik, azt hiszik nála van, amit keresnek, azaz az ellenszer előállításának útmutatóját. Sultan menekül, mégpedig exnehjéhez állít be egy plüss pepita macskával, aminek később még óriási szerepe lesz, talán ez menti meg hőseink életét. Chantal nem békül...
... Chantal egy konferenciára készül kollegájával, Sergedzsel. Azonban Sultannak is vissza kell repülnie Afrikába, ám nem teheti saját személyiségével, mivel mindenhol őt üldözik. Leszereli Serget, s az ő küllemével vág neki az útnak, méghozzá Chantallal, aki minderre csak a repülőn ébred rá. Komoly kalandokba keverednek Afrikában, a szerencsétlenség a nyomukban van.

Kalandjaik közben mindkettőjükből előtörnek az emlékek, s az olvasó így megismerheti házaséletüket. Mindez humorral ötvözve. Igazán szerencsétlen emberek mindenben. Az írónő ezt tömör iróniával és humorral ötvözi. Egyszerűen lebilincselő könyv.

Vajon megmenekülnek üldözőik elől? Sikerül rendezni házas életüket? Mindez kiderül, ha elolvassátok.

10/10 pontot adok

És egy kis szösszenet, ami a humort illeti:
Sultan egy apácát világosít fel az élménynövelő cikkekről :

" -Mondja kérem, mit jelent az, hogy világítós?- érdeklődik összeszorított fogakkal.
- Megmondom nővérem - bólint Sultan.- Ha történetesen ön... khm, azaz az eszköz tulajdonosa a sötétben tesz-vesz, a tárgy enyhén izzik a szobában, nehogy ön... khm, véletlenül akaratán kívül is beleüljön. Azonban, ha arra riad lidércálmából, hogy ez az a darab, amelyre mindennél sürgősebben szüksége van, a világítás jóvoltából késedelem nélkül megtalálja, és igénybe veheti.
- Miért színesek ezek a...?
- VAn, aki a fekete férfiakat kedveli, más viszont a sárgákat, rézbőrűeket. Azt hiszem, ezért gazdag a választék.
Sultan elillanni készül. Az apáca komoran ráförmed.
- Ismer valakit, aki zöld vagy lila férfiakat kedvel?..."



2009. július 6., hétfő

Friderikusz Sándor: Eddig

Azt azért elöljáróban leszögezem, hogy nekem soha semmi bajom nem volt Friderikusszal, amennyit tapasztaltam belőle az alapján szimpatikusnak találtam, vagánynak, őszintének, bevállalósnak, nagyon jó üzletembernek és kiváló tévés személyiségnek.
Ezek után a könyv nem okozott csalódást, ugyanebben a szellemben olvashattam a vele készült interjúkat és a különböző témákról eszébe jutó történeteit.
A címe ugyan félrvezetett mert először azt hittem az "Eddig" arra vonatkozik, hogy mint a Familia Kft.-ben "eddig, eddig, eddig vagyok", de nem! A cím arra utal, hogy Eddig mit érte el és hogyan alakult a pályája.
Ami nekem kicsit sok volt benne az a politikai vonatkozása az életének, pályájának de nyilván ezt nem kerülhette ki, arról pedig nem tehet, hogy én nem vagyok jártas a témában.
Ettől eltekintve képet kaphat az ember Friderikuszról, bár én meglepőt és újdonságot nem találtam a könyvben. Olvastam már tőle „Az én mozim”-at és azt hiszem még egy másik interjú-kötetet is. Ami történeteket elmesélt azok viszont magával ragadtak és a könyv dacára hosszúságának olvastatta magát. Szórakoztatott és mindig felkeltette az érdeklődésem.
Amit pedig a magyar televíziózásról előadott azzal mélységesen egyetértek bármilyen szomorúságosan-nyomorú is a helyzet.
Ha valakit érdekel Friderikusz életútja, gondolatai, a televíziózás magyarországi helyzete annak feltétlenül el kell olvasnia.

10/10