2009. február 24., kedd

Kenize Mourad: Álomkert

Az Álomkert Kenize Mourad Szultána című regényének folytatása, ugyanis az első regény végén megszületett írónő életéről, hányattatásairól, küzdelmeiről szól. De a könyv magában is megállja a helyét.
A Szultána egy csodálatos regény az utolsó török szultán V. Mourad unokájának életéről aki Törökországban nőtt fel, majd Indiában ment férjhez és rettentően romantikus, kalandos életet tudhatott magáénak. Utolsó hónapjait Párizsban tölti, ott hal meg elhagyatottan miután megszüli kislányát.
A kislány, vagyis Kenize Mourad ilyen háttérrel indul a nulláról. Nem ismeri sem anyai, sem apai családját, elvesztette nevét és még pontos születési dátumát is. Nevelőszülőktől nevelőszülőkig sodródig, erős, katolikus neveltetésben részesül. Fiatal éveit áthatja a sehová sem tartozás érzése, identitáskeresése, bizonytalansága, önbizalomhiánya, néha dacos, néha a végsőkig elkeseredett lázadásai. Húsz éves kora körül veszi magának a bátorságot, hogy megkeresse még élő rokonait. Anyja családja részéről sikerül unokatestvéreket, nagynéniket, nagybácsikat felkutatnia de teljesen soha nem fogadják el. Ekkor határozza el, hogy felveszi a kapcsolatot apjával, aki abban az időben amikor még léteztek és számított egy rádzsa volt. A lány is elálmodozik néha arról a másik, misztikus és távoli világról ahová talán mégis tartozik.
Apja tárt karokkal fogadja, Kenize pedig bármit megtenne azért, hogy végre igazi családra leljen. Vagyis bármit mégsem... Belesimul az indiai muszlimok életébe, elfogadja hagyományaikat, a purdaht (nők elkülönítése), a ruháikat. Ámde nagy sokként éri apja félreértelmezett kisajátító, önző szeretete és elmenekül. Teli lelkiismeretfurdalással, kételyekkel és kérdésekkel. Még találkoznak rendszeresen, de az az összetartozás amire Kenize vágyott soha nem valósul meg.
Apja halálakor szembesül azzal is, hogy mennyire nincsennek jogai sem a családjában, sem a hazájában. Ráadásul azokban az években tetőzik Indiában a hindu-muszlim ellentét véres összecsapásokkal, leszámolásokkal, kemény harcokkal. Kenize igyekszik a maga módján tenni valami, asszonyokkal beszélget, riportokat, cikkeket ír, hogy legalább a nyugati világban meghallják az igazságot. Közben ügyvédet keres, hogy az egyetlen kapcsot ami az apjával összefűzi megőrizhesse... a badalpouri kertet...

Nagyon hangulatos regény... kicsit szomorú... szomorúsága az írónő sorsából fakad. Érződik a regényen, hogy írója pszichológiát, szociológiát, politológiát tanult. Néha történelemkönyvre, néha terápiás írásra, néha sorselemzésre emlékeztet. Nem lehet unaloműzésként olvasni mert komoly írás, mondanivalóval, valósággal.

Az egyetlen dolog ami összezavart, hogy a könyv eleje egyes szám első személyben íródik, utána átvált harmadik személyre... és a vége úgy fejeződik be, hogy a főhősnő nyom nélkül eltűnik... utánakeresve a neten (természetesen!!) azonban kiderül, hogy nem tűnt el, sőt azóta újabb könyvvel is jelentkezett... ráadásul, hogy tűnhetne el bárki is úgy, hogy közben ír és kiad egy könyvet... ez kicsit megkavart, ha valaki tudja a koncepciót akkor írjon!!!

8/10

2009. február 12., csütörtök

Carole Matthews:A csokoládéimádók klubja

Őszintén bevallom,hogy eléggé furcsa gondolatokkal vágtam bele a könyvbe,a címe alapján legalábbis!Miről is lehet szó?Minden percben csokit tömnek magukba a szereplők????Mennyire beletrafáltam,ez nem is kérdéses....szóval,aki nem szereti a csokit,az most ne olvasson tovább!
Én,mint szenvedélyes csokifaló nőszemély,ez lett a kedvenc könyvem pár nap alatt,ezt elmondhatom!
A könyv 4 barátnő mindennapjait mutatja be Londonban,Lucy,Chantal,Autumn és Nadia egy csokoládé mennyországnak nevezett helyre ülnek be,ahol meg tudják beszélni örömüket és bánatukat.A helyet 2 meleg barátjuk vezeti,akik különféle csokoládé ínyencségekkel lepi meg a hozzájuk betérőket.
Egyik hölgy élete sem fenékig tejfel:van akinek az állandóan őt megcsaló barátjával kell szembe néznie és barátnői tanácsára nem visszafogadnia;mindamellett még két udvarójelölttel is szembe kell néznie,van,akivel a férje hónapok óta nem feküdt le és ezért számos bonyodalom kellős közepébe kerül.Egyikőjükhöz hozzáköltözik rég nem látott öccse és ezzel megannyi galibát okoz neki,másikuknak pedig férje titkos szenvedélyével kell megbirkóznia.Szerelem,csalódás,drogok,szenvedély,na és persze csoki,csoki és temérdek csoki vonul fel ebben a nem kis vékony könyvben.
A 4 barátnő szinte mindig talál valami kifogást arra,hogy ehessen a kedvenc édességükből,valamikor temérdeknyi mennyiséget egymás után.Sokszor csak kapkodtam a fejem,hogy hogyan lehet ennyi csokit megenni egymás után.Lehet,hogy valamelyik olvasónak ez eléggé sokkoló lesz!
A különböző csokik bemutatása szinte elkápráztatja az embert,sokszor a számban éreztem a csoki ízét,nehéz volt megállni,hogy olvasás közben ne majszoljak el egy kis otthon fellelhető csokit!
Nekem nagyon tetszett a könyv,kikapcsol,szórakoztat!A másik részének most fogok nekiállni,a történet folytatódik a "Csokoládéimádók diétája"címmel.

Értékelés:10/10

2009. február 11., szerda

Barbara Delinsky: Köztünk marad

Az írónőnek ez a könyve is inkább lelki síkon játszódik. A cselekmény az első húsz oldalon lebonyolódik.
Deborah lányát, Grace-t egy buliról hozza haza kocsival. Az autót a lány vezeti. Az esőben hirtelen előtünik egy férfi, akit elütnek.
Deborah a rendőrfőnököt abban a hiszemben hagyja, hogy ő vezette az autót. Közben kiderül, hogy Grace ivott két doboz sört, és így vezetett.
Sok kérdés merül fel: mit keresett az áldozat az uton az esőben? Miért nem mondja el, hogy alvadásgátlót szed, ami végül halálát okozza? Kiderül-e a hazugság és mi lesz a következménye?
Közben megismerjük a szereplők életét, gondolkodásmódját, amire a szinlelés, a problémák szőnyeg alá söprése a jellemző. A legfontosabb, hogy hírük makulátlan maradjon. Az események hatására jellemük fejlődik, felvállalják gondjaikat, így a megoldáshoz is közelebb kerülnek. Végre megértik, hogy nem felelhetünk meg mindekinek, néha hibákat is vétünk.
A könyv a végén se ad választ minden kérdésre. A problémákat a szereplőknek kell megoldani, de lelkileg megtisztulva már képesek rá.
A jellemek aprólékosan vannak megrajzolva. Végig követhetjük minden mozzanatát lelki átalakulásuknak.
Izgalmas, szép történet, sok tanulsággal.

Értékelés: 10/10


2009. február 8., vasárnap

Jennifer Weiner:Egy cipőben

A borító alapján egy újabb tipikus "limonádéolvasmányra" számítottam, de kellemesen csalódtam. Ez annál több volt, sokkal több. Persze "limonádéra" is szükségünk van, és azokkal sincs semmi bajom, de most másra vágytam, és meg is kaptam.
Rose és Maggie Feller olyanok, mint a tűz és a víz. Rose befejezte az egyetemet, sikeres ügyvédként dolgozik, ugyanakkor külsőleg egy hétköznapi lány - " a fogyókúrát mindig a jövő héten akarja elkezdeni". Ezzel szemben Maggie felzárkóztató osztályba járt, hosszabb ideig nem tud egy munkahelyen maradni, albérletéből folyton kirúgják, viszont nővérével szemben nagyon csinos lány...
... Rose egy este épp főnökével randevúzik, mikor húga telefonál, hogy bajban van, segítenie kell. Rose mit tud tenni? Elmegy részeg húgáért, akit, mint kiderült ismét kidobtak az albérletből. Nővére befogadja, bár tudja, hogy ez nem a legjobb ötlet, korábbi tapasztalataiból kiindulva. A húga mindent szétszór, elveszi cipőit, hatalmas összegű számlákat csinál, egyszóval lakótársként maga a rémálom...
... Egy este, mikor Rose hazaér a munkából húgát a főnökével találja egy ágyban. A többit már kitalálhatjátok. Maggie-nek mennie kell, Rose pedig felmond a munkahelyén, nem akarja soha többé látni őket.
Maggie nem tudja,mihez kezdjen. Philadelphiába megy, ahol egy egyetemen bújdosva tölti a következő pár hónapját. Órákra jár, munkát vállal egy vak hölgynél. Ám a fennmaradásához szüksége van pénzre: diákigazolványokat, pénztrcákat lop el. Egy este azonban lebukik, és mennie kell. Nem bújkálhat tovább...
De kihez mehetne? Nővére haragszik rá, apjához nem mehet. Egyetlen választása van: megkeresi elfeledett nagymamájukat, Ellát, akiről édesanyjuk halála óta nem hallottak. Apjuk nem beszélt róla, mert túlságosan fájt volna neki felesége arcát nap,mint nap látni...
A sors azonban újra összehozza a nagymamát és unokáit...
Már csak az a kérdés, hogy Rose meg tud-e bocsájtani valaha húgának?

10/10 pontot adok. A történet magávalragadó, a stílus lehengerlő, a szereplők viccesek, önironikusak; és az érzelmeknek is jutott hely!!