2009. január 27., kedd

Marlo Morgan: Vidd Hírét az Igazaknak

Nem lehet véletlen, hogy ez a könyv másodjára pont most került a kezembe. Előtte ugyanis A Titkot olvastam, ez a regény pedig tökéletesen rímel a benne foglaltakra. Olyannyira, hogy néha meg kellett állnom olvasás közben elgondolkodni, elmerengeni, annyira összekapcsolódtak bennem. Ha A Titok az elmélet, akkor a Vidd hírét az Igazaknak annak gyakorlati megvalósíthatóságát mutatja be. Azt, hogy működik ez a tudás, ez a rendszer. Azt, hogy lehet így élni, így is élni, sőt... az egyre inkább a meggyőződésem, hogy úgy jó, úgy érdemes.
Maga a regény egy ausztrál bennszülött csoportról szól. Az írónőt érte az a megtiszteltetés, hogy több hónapig vándorolhat velük a sivatagban, megismerheti szokásaikat, értékrendszerüket, világról alkotott felfogásukat, az élet egyetemességéhez való hozzáállásukat. Ami döbbenetesen egyezik azzal az ezoterikus felfogással, elmélettel – számomra egyre inkább valósággal – amivel mostanában gyakran szembesülök. Időnként még Müller Péter szavai is szóról szóra visszaköszöntek a lapokról, elképesztő volt.
A lényege, hogy mindannyian egyek vagyunk, egy – mondhatni – Mindenhatóhoz tartozunk, belőle származunk és tanulni jövünk a Földre. Mindenki oda, úgy és akkor amikor „jelenése” van. Bármi történik is velünk az életben az az okulásunkra szolgál, annak oka az, hogy valamit még nagyon meg kell tanulnunk, jóvá kell tennünk, korrigálnunk kell.
Marlo Morgan amerikai, a könyv több mint tíz éve íródott, mégis már akkor rálépett arra az útra ami ma kezd egyre „divatosabbá” válni. Ahogy ma jönnek rá egyre többen, hogy nem az anyagias világ, a rohanás, a stressz, a pénz kell, hogy legyen a fő cél, a mozgatórugó, hanem önmagunk megtalálása, lelki békénk, lelki fejlődésünk elősegítése.
Ezt ez a törzs már évszázadok óta tudja és alkalmazza.
Ahogy támogatják, segítik egymást, figyelnek a másikra példaértékű. A környezetüket tisztelik, hálásak mindenért amit kapnak, még a rosszat is értékelik, mert abból is tanulnak.
Alkalmazzák a telepatikus érintkezést, tudnak csupán gondolati úton gyógyítani, és bárhol életben maradnak.
Igazaknak nevezik magukat mert övék a Tudás. Sajnos azokkal a folyamatokkal amik a Földön zajlanak nem kívánnak együtt élni így eldöntötték, hogy önmegtartóztató módon nem szaporodnak tovább, amikor az írónő a könyvét írta akkor legfiatalabb tagjuk 13 éves volt.
Csodálatos egy olvasmány annak aki fogékony egy MÁSfajta életre, szívesen ismerkedik dolgokkal amiket mi nem tapasztalhatunk meg városias életünkben.
Amikor én először olvastam a könyvet tizenhat éves lehettem. Akkor még nem a lelki része, csak a sima tények fogtak meg, érdekeltek, de emlékszem, hogy legszívesebben már másnap itthagytam volna mindent és mentem volna az ausztrál sivatagba, hogy kipróbáljam magam. Most ez a része a történetnek már nem vonzott annyira :) (valószínűleg eljárt felettem az idő és belekényelmesedtem az összkomfortba), viszont az elméleti, lelki része az ütött. Nálam bevált!!

„Amit a másikban becsülünk, azt a tulajdonságot magunkban is erősíteni akarjuk. A nem tetsző cselekedet, megjelenés vagy viselkedés pedig arra figyelmeztet, hogy ne kövessük a rossz példát. Az ember csak akkor ismeri fel mások jó vagy rossz tulajdonságait, ha maga is ugyanolyan erényekkel vagy gyengeségekkel rendelkezik. Egyedül az önfegyelemre és az önkifejezésre való készségünkben különbözünk. Társaim azt tartották helyesnek, ha az ember saját elhatározásából változik meg. Mindenki meg tud változni ha akar. (...) Másra csak a saját életünkkel tudunk hatni, azzal, ahogy és amit cselekszünk. Ez a hit erősítette a törzs tagjainak törekvését, hogy napról napra jobbak legyenek.”

10/10

2009. január 26., hétfő

Nora Roberts: Vörös liliom

Ez a könyv a Kert triólógia harmadik kötete.
A helyszín most is a Harper ház, főszereplője, Hayley, a várandós fiatal távoli rokon, ki munkáért és szállásért jelentkezik Roz Harper-nél. Megszereti Roz által létrehozott kertészetet és beleszeret Roz fiába.
A szellem a z eddigieknél is agresszívebben viselkedik és beköltözik Hayley gondolataiba.
Végül sikerül titkára fényt deríteni. Eltemetik a családi sírboltba, így lelke megnyugszik és nem kísért többé.
A fiatalok elkezdhetik élni saját életüket.
Ezzel az összes szereplő sorsa megoldódik a lehető legjobban.
A könyv izgalmas, itt-ott horrosztikus, de nem hiányzik belőle a romantika se.
Értékelés: 10/8

2009. január 25., vasárnap

Ken Follett: A katedrális

Sokak hosszas ajánlására kezdtem el olvasni a könyvet, de nem csalódtam benne. Pergő események, magával ragadó történet, egyszerűen, mintha az ember egy filmet nézne. Teljesen a középkorban éreztem magam a könyvet olvasva. Jó volt megismerni az akkori szokásokat, embereket, és egyáltalán a kort kicsit közelebbről, mint a történelemórákon.
A könyv címéhez hűen egy katedrális felépítéséről szól. A történet elején Fülöp perjel (aki 6-7 évesen megárvult és emiatt egy kolostorban nőtt fel) egy kis erdei kolostort vezet, majd egy bizonyos ügy miatt felkeresi a kingsbridge-i püspököt, akit nem talál meg... Itt indul a bonyodalom... Ezután átmegy a közeli kingsbridge-i kolostorba, ahol éppen új perjelt választanak. Fülöp megjelenésével megváltoztatja az eredeti felállást. Átalakul minden, ő lesz a kingsbridge-i kolostor új perjele. Röviddel ezután, mivel “leég” a kolostorbéli katedrális, újat kell építeni. Ez az építkezés húzódik végig a regényen. Fülöp Istenre hagyatkozva, az ő segítségével és nem a maga erejéből akarja felépíteni a katedrálist, ezért végül, a könyv végére rengeteg viszontagság után mégis felépül a katedrális, Fülöp pedig Kingsbridge püspöke lesz.
Az építkezés kezdetétől a felépült katedrálisig nehézségekkel, fájdalommal, keserűséggel kikövezett út vezet, de Istenre hagyatkozva sosem adja fel Fülöp.
A szövevényes történet során rengeteg szereplőt megismerhetünk. Alkalmunk nyílik belelátni a korabeli családok, csonka családok, egyszerű emberek, grófok, királyok, katonák, hercegek és különböző egyházi személyek életébe.
Mindenkinek ajánlom a könyvet. Egyszerűen LETEHETETLEN. A terjedelme ellenére könnyen, gyorsan olvasható könyv.

Értékelésem: 10/10

2009. január 18., vasárnap

Sophie Kinsella: Emlékszel rám?

Lexi és barátnői egy buliból tartanak hazafele. Lexinek rossz napja volt: nem kapott prémiumot, a pasija nem ment el a buliba, és másnap édesapja temetésére kellene mennie. Az eső szakad. A taxi után fut, mikor legurul a lépcsőről...
... A kórházban ébred. De nem 2004-et írunk, hanem már 2007-et. Lexi nem érti, mi történt. Utolsó emléke az a buli, ahol édesapja temetése előtti napon volt. Az orvosoktól kell megtudnia, hogy autóbalesetet szenvedett és amnéziás. Édesanyját öregebbnek látja, húgára teljesen másképp emlékszik vissza, és fogalma sincs arról, hogy házas. Valamint, azt hiszi munkahelyén a ranglétra legalsó fokán áll, miközben ő az igazgatója a Padlóosztálynak. Élete teljesen megváltozott. Kapafogú, dagi lányból csinos, egyenesfogú, napbarnított lány lett. De fogalma sincs róla, hogyan lehetséges ez. Életének három évét elvesztette. Munkahelyén egykori barátnői utálják, és ő még azt sem tudja, miért. Ráadásul felbukkan egy férfi, aki azt állítja, korábban szeretők voltak...

Kinek higgyen?? Visszatér valaha az emlékezete? Sikerül kibékülnie barátnőivel? Visszatérhet élete a normális kerékvágásba?

10/8 pontot adok. Alapvetően tetszett a könyv. Kinsella humora most is ott volt, bár az eddig olvasott könyvein sokkal jobban szórakoztam. Ennek ellenére ez sem volt rossz, csak a végét egy kicsit öszecsapottnak éreztem.

Sidney Sheldon:Ashley három élete

Kissé félve kezdtem neki ennek a könyvnek. A fülszöveg alapján azt hittem megint egy teljesen kusza, összevissza elbeszélt történettel fogok találkozni. De tévedtem. A történet bonyolultsága ellenére nagyon könnyen olvasható, logikus történetvezetésű könyvhöz volt szerencsém.
Ahsley Patterson, Toni Prescott, Alette Peters... Három név, öt brutális gyilkosság. Ki tehette őket? És miért? Az öt férfi mindegyike kapcsolatban állt a három hölgy valamelyikével. A bizonyítékok azonban egy személyhez vezetnek csupán. Hogyan lehetséges ez?
Ashley Patterson egy máig vitatott betegségben szenved: többszörösen hasadt a személyisége. Két "vendég én" lakozik benne: Toni és Alette. Három teljesen különböző személyiség, három különböző születési hely, különböző akcentus, érdeklődési kör,stb.
Az ügyet egy fiatalember kapja. Be kell bizonyítania a tárgyaláson, hogy ez a betegség tényleg létezik, és a lány nem színészkedik...
Mi válthatta ki a lány személyiségének hasadását? A fiatal ügyvédnek sikerül megmentenie védencét a halálbüntetéstől? Ezekre és számos más kérdésre is választ kaphattok a könyv elolvasása után.

10/10 pontot adok, mert egyszerűen lebilincselő, olvasmányos, egyszóval JÓ volt!


2009. január 15., csütörtök

Stephen King: A ragyogás

Sokan dícsérték ezt a könyvet, így hát gondoltam, kikölcsönzöm a könyvtárból, én is elolvasom. Kingtől még csak a Tóparti kísérteteket olvastam, ami tetszett is.
Nos, a könyv címéből én nem nagyon tudtam következtetni,hogy mire is számíthatok. A rémtörténet a Colorado-hegység tetején lévő Panoráma hotelben játszódik. Itt kap ugyanis gondnoki munkát a tanári állásából kirúgott Jack Torrance. Az alkoholizmusából kigyógyult apa a családját is magával hozza: felesége Wendy és ötéves fia, Danny. A kisfiú különleges képességek birtokában van: hallja mások legbensőbb gondolatait, néha megálmodja mi fog történni. Most is így történik. Rossz előérzettel költözik fel a Panorámába, ahol aztán megismerkedik a főszakáccsal, Dickkel akinek szintén vannak hasonló képességei. Dick nevezi el ezt a tudást ragyogásnak. Vége a főszezonnak, elszállingóznak az utolsó vendégek is a teljes személyzettel együtt. Szeptember 30-tól május közepéig megáll az élet a hegyekben és a Panorámában. Baljóslatú csend telepedik az egész vidékre. Mindent beborít a hó, sehol egy település a közelben. Szinte a zsigereiben érzi az ember,hogy hamarosan történni fog valami, méghozzá valami szörnyű. És nem is kell sokáig várni. Minden adott ami csak kell egy kis rettegéshez: a tiltott 217-es szoba, a halott nő a kádban, az életre kelő sövényállatok a kertben. Kiderül mit jelent Danny álmaiban felvillanó KELLÖGEM szó. A szállodában ott lappang a gonosz, és Dannyt akarja. Megkaparintja az amúgy is labilis Jacket, akit szó szerint megszáll a gonosz és hajtóvadászat indul a család többi tagjáért. Dick, a főszakács siet segítségükre a napfényes Floridából. A kérdés csak az, odaér e időben?
Nemrég láttam egy hasonló filmet, 1408 címen. Kísértetiesen hasonló történet, és azt is King írta. Bár a film egyáltalán nem tetszett.
10/9 mert néha soknak találtam a körítést és kicsit sok volt a természetfeletti.

2009. január 14., szerda

Nora Roberts: Fekete rózsa

Nora Roberts Fekete rózsa című regénye a Kert triólógia 2. kötete.Főszereplője Roz Harper, a Harper ház asszonya, ki jól működő kertészetet tart fent. A házhoz tartozik egy szellem, ki furcsa tulajdonságokkal bír, szereti a gyerekeket, de gyűlőlettel viseltetika a férfiakkal.Roz meg szeretné fejteni a rejtélyt, ki Amélie, a visszajáró szellem és miért nem talál nyugalmat. Segítségül hívja a családfakutató Dr. Mitchell Cannegie-t, kivel egymásba szeretnek. Minnél közelebb kerülnek egymáshoz, a szellem annál agresszívabbá válik. Közben családi titkokra derűl fény, melyekből a szellem kilétére is következtethetünk. Sorsának egy darabja ismerté válik. A könyv végére a a két főszereplő élete rendeződik. Még mindig sokminden rejtve marad a múltból, és a harmadik barátnő életútját is a következő kötetből ismerhetjük csak meg.Izgalmas volt a regény, de itt-ott túl terjedelmesnek találtam a leírásokat. Szerintem az első kötet fordulatosabb, összeszedettebb volt. Azért érdemes belefogni a folytatásba.

Értékelés: 10/8

Debbie Macomber: Parti fasor 74.

Ebben a részben csak úgy pörögnek az események. Terri férjhez ment Bobby Polgarhoz Las Vegasban. Boldogságuk nem lehet felhőtlen, valaki a sakk világából fenyegeti az életüket. Nagy nyomás nehezedik Bobbyra emiatt, ugyanis el kell veszítenie egy döntő játszmát, hogy felesége sértetlen maradhasson. Mindeközben Rachel rádöbben, hogy mégsem Nate számára az igazi. De akkor ki? Olivia bírónő továbbra is boldog házasságban él Jackkel, Grace pedig többszörös nagymama lesz. Megtudhatjuk azt is, hogyan boldogul Linette az új lakóhelyén. Történt ugyanis, hogy élete szerelmének gondolt Cal összejött az állatorvos Vickyvel. Linette, hogy felejtsen, mindenki tiltakozása ellenére útra kel, hogy meglelje új otthonát, ahol nem fog folyton Calbe botlani. Természetesen az ő életében is hamarosan felbukkan egy jóképű idegen,de hogy mi lesz velük,ebből a részből nem derül ki. Míg mások a boldogságot keresik, Olivia egy szörnyű betegséggel szembesül...
10/9

2009. január 13., kedd

Fejős Éva: Hotel Bali

Nagy várakozással álltam neki a könyv olvasásának, mivel -bevallom töredelmesen- nekem az első könyve, a Bangkok, tranzit egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet. Épp karácsonyi barátlátogatóban voltunk, mikor megpillantottam a könyvet. El is kértem azonnal.
A történet négy barátnőről szól, akik érettségi után pánik szerűen menekültek a világ különböző pontjaira. Jó darabig csak homályosan körvonalazódik, hogy mi ennek az oka.
Gabi Spanyolországban kezd új életet nagybátyjáéknál, ahol aztán a tehetséges teniszező unokaöccse menedzsere lesz. Szilvi Olaszországban él, regényírással és könyvkritikákkal foglalkozik. Dóra pedig egészen Bali szigetéig menekül, ahol egy gyönyörű szállodát vezet. Itt jegyzem meg, nagyon tetszett Dóra környezetének leírása, az indonéz világ leírása. Egyedül Judit nem megy sehová. Gyerekei lesznek, és egy nem működő kapcsolatban lézeng. A lányok megígérték egymásnak, hogy pontosan 17 év múlva újra találkoznak az iskola parkjában. Az idő elérkezett. Vajon mindenki elmegy a találkozóra? Megtudjuk, kiben milyen érzelmek munkálkodnak, kinek hogyan alakult az élete. És persze fény derül a tragédiába torkolló buli részleteire is. Aki egyszerű romantikus regényre számít, az tévedni fog. Hamarosan érdekes fordulattal találjuk szembe magunkat.
Mindent összefoglalva, nekem nagyon tetszett Fejős Éva második könyve. Szerintem még el fogom olvasni a jövőben. A szereplők érdekes karakterek, mind különböző emberek. Barátság, szerelem, halál, csalódás, honvágy, vágyakozás, és mardosó bűntudat egyetlen regényben. Merem ajánlani mindenkinek,aki könnyed kikapcsolódásra vágyik.
10/10

2009. január 7., szerda

Rhonda Byrne : The Secret - A Titok

„Minden ami vagyunk, annak az eredménye, ahogyan a múltban gondolkodtunk.” Buddha

Ezt az idézetet a könyvben találtam, ami egyrészt tökéletes mottója az írásnak, másrészt össze is foglalja miről szól a mű.
Röviden: a pozitív gondolkodásról, az önmegvalósításról, arról, hogy mindenki a saját sorsának kovácsa. Arról, hogy egyek vagyunk az Univerzumban és bármit elérhetünk, bármi lehetséges csak akarni kell, hinni benne és elfogadni.
Őszintén szólva a könyvvel szülinapomra leptem meg magam mert kissé padlón voltam és úgy gondoltam nincsen veszíteni valóm. De elsőre nem sikerült csak két fejezeten átrágni magam ( a szülinapom májusra esik!!). Most nagyobb sikerrel jártam és három nap alatt végeztem is az olvasással.
Ha Vágó Istvánosan nézzük, akkor persze első kudarcom nem véletlen. Szkeptikus embereket ez a mű – szerintem – nem fog meggyőzni. Tulajdonképpen újra és újra ugyanazt ismétli: higgyj, akarj, bízz... egy-egy példát is megemlítve, sok-sok híres embert idézve.
Azért jót derültem mikor a fogyókúrára is azt ajánlotta, hogy „elég” ha mentálisan vékonynak gondolod magad és előbb-utóbb ez valóra is válik. Nekem ugyan soha nem voltak súlyproblémáim, de azt hittem azért mert állandóan sportolok és odafigyelek mennyit, mit eszem. Erre kiderül, hogy jobban esik latba, hogy gyermekkoromban mindig azt hallottam mennyire vézna vagyok! Ok-okazat?? Vajon mi a helyzet a nagyobb mellel, hosszabb hajjal?
Mindenestre az utóbbi időben elkezdett érdekelni az ezoteria, olvastam Richard Bach regényeit, imádtam a Vörös Oroszlánt, jártam kineziológusnál... adok egy esélyt a könyvnek ... és megírom nektek ha megérkezik az új autóm!

Zárásul annyit, ha valaki a könyv elolvasása után csak arra fog törkedni ami az egész metódus alapja, hogy gondolkodjunk pozitívan, és koncentráljunk a jóra, már ez óriási lépést és változást hoz az életébe.

10/10

A könyvet egyébként már csak azért sem tudtam otthagyni a boltban mert gyönyörűek a színei, a papírlapok minősége, a kötésmódja!

2009. január 2., péntek

Danielle Steel: A klón és én

Mit is lehet mondani arról a könyvről ,amit az ember alig 2 nap alatt kiolvas? Azt hogy letehetetlen? Igen, az.
Stephanie saját maga meséli el történetét tele öniróniával, ezáltal eléggé viccessé válik az egész könyv. Maga a történet is teljesen abszurd.
Stephanie-t kidobta a férje 13 évnyi házasság után, mondván már nem szereti őt. Ahogy magáról ír az elején, valahogy megértem. Úgy ír magáról, mint egy teljesen igénytelen nőről: szőrős láb, áfonyadarabka a fogak közt, szakadt szatén hálóing, ezer éve nem fésülködött, szóval nem adott magára. Két gyermekük van: Charlotte és Sam. Stpephanie fél évig randizgat, keresi az igazit, de nem találja. Végül Párizsban köt ki, ahol egy kávézóban megismerkedik Peterrel, a bionikussal. Randizgatnak, meg minden, bár Steph eléggé kis szerencsétlen...
Végülis jól alakulnak köztük a dolgok, hamarosan össze is költöznek. Ám Peternek el kell utaznia két hétre Kaliforniába. De hagy egy kis meglepetést... Szakmájából kifolyólag képes volt klónozni magát. De Steph sokáig fel sem fogja, mi zajlik körülötte. Teljesen abszurd, hogy egy klón nála van! ÉS hogy magyarázza meg a gyerekeknek? Peter és klónja Paul nem teljesen egyformák: míg Peter normálisan öltözködik, addig Paul teljesen nevetséges holmikat vesz fel. Ez a gyerekeknek is feltűnik.
Steph élete felborul. Először ideges, nem érti az egészet, azt hiszi, hogy Peter szórakozik vele. DE szép lassan megbékél a helyzettel, és jól érzi magát Paullal: napközben jól szórakoznak, a gyerekekkel is jól kijön, éjszaka pedig a tripla flippeket csinálják a ágyban...Csodáljátok, hogy Steph a klónba is beleszeret?? És hogy mi lesz ennek a vége? Peter egy idő után féltékeny lesz...
Nem lehet tudni, hogy kapcsolatuk túléli-e ezt a megpróbáltatást!

10/10 pontot adok. Egyrészt a teljesen abszurd történet, másrészt a humor miatt.

Danielle Steel: Becsüld önmagad!

A könyvet nagymamám beszámolója után vettem kézbe. Gondoltam elkezdem és lesz, ami lesz. Aztán annyira szívemhez nőtt a főszereplő, hogy nem tudtam letenni.
A főszereplő Carole Barber, híres színésznő. Kétszer házasodott, mióta második férje elhunyt, egyedül él. Az első házsasságából született két gyereke: Chloe és Anthony. Ők ketten elég különbözőek. Chloe nagyon ragaszkodik édesanyjához, akinek azonban szakmájából kifolyólag nincs túl sok ideje a gyerekekre. Anthony sokkal önállóbb. Azt is megtudjuk, hogy mikor CaroleFranciaországban forgatott, megismerkedett a francia belügyminiszterrel és 2,5 évig viszonyuk volt. Miután hazatért, akkor ismerte meg második férjét. Amit még fontos tudni az őt körülvevő személyekről, hogy titkárnője 15 éve nála dolgozik. Így nemcsak mukatársak, hanem legjobb barátnők is.
Carole második férjének halála óta nem vállal szerepeket. Könyvet szeretne írni, ám ez nem megy neki. Párizsba utazik, hogy megkeresse a benne rejlő kérdésekre a választ. Kivételesen titkárnője, Stevie nem kíséri el. És ez talán hiba volt...
Carole rosszkor kerül rossz helyre... Egykori párizsi lakásától tart a Ritz felé, amikor az alagútban éppen a taxi mellett,amiben ül, öngyilkos terrorista merénylők bombát robbantanak. A nő életveszélyes koponyasérüléseket szerez, két hétig kómában fekszik. Sokáig nem tudni, hogy valaha magához tér- e, és ha igen szenvedett-e maradandó károsodást az agya?
Eltelik két hét, mire magához tér. Ám az emlékei teljesen elvesztek. Nem tudja, hol van, nem ismeri fel családtagjait, barátait, nem tud magáról semmit.
A családja és titkárnője rendszeresen látogatja őt. És felbukkan még valaki... A korábbi francia belügyminiszter, Carole volt szeretője, Matthieu. És megkezdődik a harc. Carole harca az emlékekkel.
Vajon egyszer minden a régi lehet? Avagy a híres színésznőnek teljesen új életet kell kezdenie? Mi lesz a híres színésznővel?
Erre és sok másra is választ kaphattok a könyvben.
Engem nem a történet nyűgözött le, hanem az, ahogyan az írónő leírja ezt a folyamatot, ami lejátszódik Carole-ban, a szeretteiben. Engem nagyon meghatott a történet maga is és a végkifejlet is.

10/10 pontot adok

2009. január 1., csütörtök

Christina Lamb : A herati varrókörök

Előrebocsátom, hogy a témával kapcsolatban kissé elfogult vagyok, tehát nehéz nekem olyan könyvet írni e tárgykörben amire azt mondanám, hogy nem jó. Számomra azonban ez a könyv lenyűgöző. Döbbenetes, őszinte és igaz.
Már az elején megfogott, hogy egy nő írta. Aki tudott tárgyilagos maradni, tudott nagyon őszinte lenni és tudott bátor lenni abban a környezetben.
Christina Lamb haditudósító, aki Angliában nőtt fel és végezte tanulmányait és onnan került Afganisztába (később pedig a világ számos háborús övezetébe), hogy több éven, évtizeden keresztül tudósítson a harcokról. Nyilván nem kell ragozni, hogy mit értek bátorságon, sőt néha vakmerőségen egy muszlim országban, miközben emberéletek fabatkát sem érnek, főleg nőként.
Christina ott volt a szovjet megszállás alatt, után és a tálibok előtt, szeptember 11-e után. Rengeteg emberrel, sorssal találkozik, ezeken keresztül aztán bemutatja mi is történt az elmúlt évtizedekben, évszázadokban Afganisztán térségében.
Nagyon feszült tempójú a könyv. Sok benne a történelmi magyarázat, tény ami segít megérteni, hogy hogyan kerülhettek hatalomra olyan emberek, mint a tálibok akik eredetileg a társadalom legalja voltak mind anyagi, mind szellemi értelemben. Bemutatja a borzalmakat, szörnyűségeket amiket az erkölcs nevében ugyanezen népcsoport megbánás nélkül elkövetett.
Őszintén szólva nem egy egyszerű olvasmány. Nekem hetekig tartott befejezni. Szerencsére a szerkesztése kiváló. Mikor már félretettem volna, hogy elég volt a brutalitásból, a fájdalmakból, jött egy nyugodtabb rész és mikor már elringattam volna magam a hitben, hogy ott sem minden a szenvedésről szól akkor újra szembesített a valósággal.
Bár nem volt számomra ismeretlen sem Afganisztán kultúrája, sem vallása, sem történelme azért ez a könyv sok dologban nyújtott újat.
Mindenkinek ajánlom akit csak kicsit is érdekelnek a miértek, a történelem, az emberi természet.
Nekem ugyan a szívem sajdult bele mikor például olyanokat olvastam, hogy a gyerekek számtankönyvében a matematika-összeadás példák esetében alma, barack stb. helyett kézigránátok, Kalasnyikovok szerepelnek a rajzokon! Sőt öt évesen a gyerekek már halálos biztonsággal szerelnek össze fegyvereket és használják őket. Beleborzongtam az én gyerekeimre gondolva...
Viszont felemelő volt olyan férfiakról és nőkről olvasni akik az ellenállást szervezték, akik életük kockáztatásával, sőt néha annak feláldozásával de szembeszálltak a rendszerrel, az értelmetlen rendelkezésekkel, pusztítással, gyilkolással.
Búcsúzóul még két idézet (a tudosítónő meglátogatott egy medreszét ahol leendő tálib harcosok tanultak): "Néhány összeadási példát adtam fel a fiúknak, de azok csak vihogtak, és üres tekintettel néztek rám. A pakisztáni atombombával szívesen kérkedtek, ám dinoszauruszokról még sosem hallottak, és bár azt mondták, tanultak csillagászatot, nem hitték el, hogy már járt ember a Holdon, sőt rázkódtak a nevetéstől, amikor ezt megpendítettem! "- Az nem lehet - mondta egyikük - Hiszen leesne róla!" Úgy éreztem magam, mintha időutazást tennék a múltba."
Ezt pedig a tálibok oktatási minisztere, egy mullah mondta: "Egyszer külföldön járva benéztem egy tanterembe, és a táblára az volt írva, hogy a Nap ennyi és ennyi ezer kilométerre van a Földtől. No hát, áruljátok el nekem: kinek volt olyan hosszú vonalzója, hogy ezt lemérje?"


10/10*