2009. december 13., vasárnap

Daniel Keyes: Virágot Algernonnak

Két élőlény fejlődéstörténete: Algernont, a fehér egeret kiválasztják arra, hogy megnézzék, mesterséges beavatkozással növelhető-e az intelligencia. Charlie Gordont, "a visszamaradt felnőttek osztályába önként jelentkező szellemi fogyatékost" szeretetéhsége hajtja a kísérletezők karmaiba. Charlie azt hiszi, akkor fogják szeretni, ha megokosodik. Mindent vállal, kudarcot, önfeladást, kínlódást .Mígnem ott találja magát valahol az emberi szellem legmagasabb csúcsán egyedül. A társak messze elmaradtak.A szerelem is elkerüli,valahol legbelül még mindig az a kisgyermek Charlie marad aki volt.
A tanulság az az hogy ha valaki kicsit is eltérő a mai normáktól azt kirekesztik. Szellemi fogyatékosként látszólag kedvelik, de csak rajta nevetnek. Zseniként pedig mindenki fél tőle, kerüli, mert megalázó hogy annyival okosabb, többet tud mindenkinél. Főleg bejegyzésszerű a könyv. Az elején Charlie helyesírási hibáktól hemzsegő írását nehezen tudtam olvasni. Miután megműtik egyre feljebb és feljebb halad rendkívül gyorsan és olyan mélységekbe ássa magát, hogy nehezen követhető a mondanivalója. Míg legvégül lassan ismét hanyatlásnak indul. A szerelme a bájos tanárnő iránt csak rövid ideig teljesül be. Eleinte a szellemi fogyatékossága akadályozza és a neveltetése, majd a szellemi fölénye és a mélyben megbúvó eredeti Charlie. Hűen tükrözi a szellemi fogyatékosok hányattatásait, hogy milyen sokszor kigúnyolják őket, nem veszik emberszámba még az orvosok sem.

10/6

1 megjegyzés:

memoir írta...

Miért csak 6-ot kapott? :)