2009. november 10., kedd

Oriana Fallaci: Levél egy meg nem született gyermekhez

"Ma éjjel tudtam meg, hogy vagy: egy csöppnyi élet a semmiből. Nyitott szemmel feküdtem a sötétben, és egyszerre, abban a sötétségben, belém villant a bizonyosság: igen, vagy. Létezel. Olyan volt, mintha egy puskagolyó talált volna el. Megállt a szívverésem. Aztán, amikor a szívem tompán újra dübörögni kezdett - a döbbenet ágyúlövései voltak ezek -, már éreztem, hogy egy kútban zuhanok, ahol minden bizonytalan és félelmetes. Most itt vagyok, kulcsra zárva a félelmemben, csupa veríték az arcom, a hajam, a gondolataim. Elveszek ebben a félelemben."
Megrázó, de gyönyörű könyv. Egy fiatal, férjezetlen nő megtudja hogy gyermeket vár. Már az elején ragaszkodni kezd a babához. A gyermek apukája el szeretné ha vetetné, de nem teszi.
Beszél hozzá, mesél az életéről, hogy miért nem érdemes megszületni, majd amikor veszélyeztetett terhes lesz arról mesél, miért jó megszületni. Sajnos egy hosszú utazás alatt elveszíti a magzatot. Önmagát okolja, egyfajta bíróságot képzel el magának hogy ki büntetné és ki nem a baba elveszéséért. Végül majdnem az életébe kerül,hogy még ekkor is ragaszkodik a már nem élő magzathoz. Csak annak ajánlom, akinek erős az idegzete a szomorú történetekhez.
10/9

Nincsenek megjegyzések: