2009. november 28., szombat

Azadeh Moaveni: Rúzsfoltos dzsihád

Azadeh Moaveni Amerikában született, iráni származású újságírónő tulajdonképpeni magára találásának története. Hogyan jut el arra a pontra, hogy megértse miként éljen és boldoguljon a két ország között egyensúlyozva. Egymásnak tökéletesen ellentmondó érzelmi, politikai, kulturális, vallási háttérrel.
Miután évekig örlődik Kaliforniában saját identitását keresve, egyetemi évei után felkerekedik és két évet Teheránban tölt, mint tudósító, belekóstolva az iráni fiatalok életstílusába is és megtapasztalva a politikai élet nehézségeit, a kormány szélmalomharcát, az agressziót, elnyomást, az úttalanságot és lassanként megérti önmagát, az iráni fiatalok talajvesztettségét, az iráni-amerikai diaszpóra-közösség elveit, élethez való hozzáállását.
Mivel a történelemre – sem az újkorira, sem a régebbi történésekre – nem tér ki részletesen ezért olyanoknak lehet érdekes ez a regény akik már olvastak, hallottak Iránról. Akiket az érdekel, hogy egy külföldön felnőtt iráni nő hogyan éli meg a sehova sem tartozása érzését, milyen lehet menekültként új életet kezdeni, a hazájukból kiszakadt családok hogyan próbálnak gyökeret ereszteni idegen földben.
A történet eleje a politikai-társadalmi hivatkozások, visszatekintések miatt kissé vontatott, és meg kell szoknia az olvasóknak, hogy a regényben nincsennek párbeszédek, az egész egy hosszú-hosszú olvasmány, leírás. Néhol tömör, kicsit lelassultam az olvasással mikor egy oldalon botlottam az alábbi szavakba: autokratikus, toleráns demokrácia, progresszív értelmiség, premissza, pragmatikus, konvencionális, propagálás, prioritás, stratégia, koalíció…. Szóval nem egy romantikus- szórakoztató regény. Hanem egy tudósítás Iránról, az iráni életről, politikáról, fiatalok/nők helyzetéről.
Érdekes, szomorú, nyomasztó viszont igaz, valós és a stílusa remek, humoros, gördülékeny.

10/8

Nincsenek megjegyzések: