2009. október 12., hétfő

Szerb Antal: Utas és holdvilág

Mikor máskor döbbenjen rá egy férfi, hogy nem adhatja föl ifjúsága eszményeit, és nem hajthatja fejét csak úgy minden harc nélkül a házasság jármába, ha nem nászútján?
Életben maradni. Élni fog ő is, mint patkányok a romok közt. De mégis élni. És ha az ember él, még mindig történhetik valami - így, ezekkel a szavakkal zárja le hősének, Mihálynak történetét az író. Mihály, aki utoljára próbálkozik a rá váró kisszerű élet könyörtelen hatalmából kiszabadulni, különc tettre szánja el magát: olaszországi nászútján megszökik újdonsült feleségétől. Az olasz városok soha meg nem kopó ragyogásában elveszett ifjúságát keresi, s az emlékek meg a véletlen elébe is hozza kamaszkorának csillagait, a titokzatos testvérpárt, Ulpius Tamást és Évát, hogy azután újból és végleg elszakadjon tőlük és ifjúsága álmaitól.
Érdekes, kissé borongós könyv. A főszereplő a nászútja helyett a megemlékezést választja régi barátairól és elszökik feleségétől. Bolyong a világban és nem tudja mit kezdjen magával. A történet elmeséli az ifjú korát, Tamás barátja halálát és Éva, egykori szerelmét is bemutatja, Erzsi a feleség, a feleség volt férje életét és ezen keresztül ismerjük meg a főszereplő életét, jellemét. Nem igazán értettem a mondanivalóját valamiért.
10/5

2 megjegyzés:

schild írta...

a mondanivalója...
Az ifjúság elmúlása, mit csináljon? Mihály szökése a konformista polgári élet elől.
keserű nosztalgia, kétségbeesés az ifjú évek elvesztése miatt. olasztországban bolyongása keresés...
Aztán az a párbeszéd a pappal Ervinnek hívták azt hiszem.. Engem nagyon megfogott, mikor olvastam. De már csak halványan él, újra kéne olvasnom.

Szaaab írta...

Ó pedig ennek a regénynek több mondanivalója van, mint első olvasásra a tartalomból kiindulva gondolnád.
Egy olyan léthelyzetet ábrázol, amelyben a főhős szembesül egész addigi életével. A lehetőségekkel amelyeket elmulasztott, a már megélt élmények ambivalenciájvál és az előtte álló, de a már beszűkült jövő képével.
Azért nyúl vissza a fiatalságához, mert ott még annyi mindenről álmodhatott tudatosan, de leginkább ösztönösen. A nászútján észre kell vennie, hogy nem az lett belőle, akinek lennie kellene, nem találja létezése okát.
Összetett, erről az életérzésről hosszú órákat lehet beszélni, és ezt most nem mint közhelyet használom. Azzal a kedves barátommal, aki a művet ajánlotta rengeteget beszélgettünk a könyv apropóján.