2009. október 13., kedd

Francesca Marciano: Szerelmem, Afrika

Igen, megszegtem a szavam. De van mentségem!! Pont mikor elhatároztam, hogy akkor egy időre kivonom magam az olvasók népes táborából kaptam - újra - felszólítást a könyvtárból, hogy egy nálam lévő könyvet jó lenne ha mielőbb visszaszolgáltatnék mert előjegyzésben van. Rohantam anyuhoz, hogy feldúljam a lakást, végül az irodában akadtam rá a könyvre, még haza sem vitte! Elkoboztam tőle, közöltem, hogy erről már lemaradt ha hónapok óta nem is foglalkozott vele.
Aztán otthon tanácstalanul forgattam. Olvassam, ne olvassam? Hisz most akartam szünetelni... ugyanakkor meg vajon milyen lehet az a regény amire már valaki várakozik... csak jó... érdekes...
És akkor gyanútlanul kinyitottam, gondoltam beleolvasok és elvesztem. Rögtön az elejétől rabul ejtett. Minden szava, a stílusa, a hangulata, a története. Varázslatos írás. A regény középpontjában Esmé áll, ő meséli nekünk életének eddigi alakulását, az ő szemén keresztül mélyedhetünk el a könyvben, a hangulataiban, érzéseiben, lelkének mély bugyraiban. Esmé romantikus, magányos, melankólikus olasz lány. Édesapja halála után depresszióba esik, némileg minden-mindegy hangulatba kerül és aktuális szeretőjével Afrikába utazik. Ott egy napon kibillen katatón állapotából és elkezd visszakapaszkodni az életbe. Megismerkedik Adammel, egy Afrikában felnőtt, ott élő és az országot a napos oldaláról szemlélő férfivel. Úgy érzi mellette megtalálta a biztonságot, szeretetet, a kikötőt, amelyre mindig is vágyott. Ám történik valami... ugyanakkor belép az életébe Hunter Reed. Hunter, mint szenvedély, izgalom, felkavaró érzelmek.
Esmé ingadozik a két férfi között, gyötrődik, szenved. Mi pedig miközben az ő lelkivilágát boncolgathatjuk, megismerkedhetünk Afrikával; Afrikával, mint romantikus földrésszel, felfedezésre váró tájakkal, állatokkal, a természettel és Afrikával, mint a háború-éhinség-tömegmészárlás-törzsi harcok kegyetlen világával. Bepillantást nyerhetünk az afrikai fehérek életébe, kapcsolataiba, a kutatók-tudósítók-életművészek bennfentes világába, belterjes kapcsolataiba. Nagyon szép, érzelmes, romantikus regény a szerelemről.
Bár azt azért meg kell jegyeznem, hogy Esmét néhányszor fenéken tudtam volna billenteni olyan szeleburdian viselkedett de nyilván az ő életét én nem befolyásolhatom. Mindenesetre amikor elolvastam az utolsó mondatot, legszívesebben azonnal kezdtem volna újra az elejétől. Rabul ejtett a könyv! (Dehát vissza kellett vinnem a könyvtárba, valaki már várta).
10/10

Nincsenek megjegyzések: