2009. szeptember 7., hétfő

Jodi Picoult: A nővérem húga

Nagyon takaros regény. Tökéletes felépítésű, szerekezetű, kerek egész. A könyv ott kezdődik ahol nagyjából a romantikus-szerelmes filmek végetérnek. Adva van a boldog, amerikai, kertvárosi kis család. Élik szerény kis életüket mikor beborul felettük az ég és Kate, a lányuk két éves korában kiderül, hogy a leukémiának egy igen agresszív, ritka és gyógyíthatatlan fajtájában szenved. Sara, az anya kétségbeesik ugyan, de belekapaszkodva a legkisebb reménybe, a legerőtlenebb szalmaszálba is hoz egy olyan döntést ami alapjaiban megváltoztatja és feldúlja a család életét.
Megszüli a harmadik gyermekét, Annát, hogy tökéletes gén-egyezésük révén Kate donorja legyen.
Anna azonban tizenhárom éves korában, éppen egy létfontosságú veseműtét előtt veszi kezébe élete irányítását és perli be a szüleit, hogy rendelkezhessen a saját teste feletti döntéshozatal jogával.
A per alatt fény derül az elmúlt tizenhárom év küzdelmeire az apa, az anya, Kate, Anna és a harmadik testvérük Jesse szemszögéből is. A könyv a vége felé lesz egyre izgalmasabb, a legutolsó oldalakon még szembesülünk egy megrázó „csavarral”.
Jodi Picoult nagyon hitelesen ír. Alapos, részletes, tárgyilagos, néha kicsit hűvösnek és távolságtartónak éreztem, de lehet, hogy ez az amerikaiságából adódik. A regény témája ellenére nem éltem át katarzist, ezt kicsit hiányoltam is, egyetlen egyszer könnyeztem de az épp egy mellékszereplő miatt történt.
Kicsit fölöslegesnek éreztem az ügyvéd szerelmi életének beleszövését és hát a vége sem igazán nyerte el a tetszésemet. Ettől eltekintve ajánlom mindenkinek aki szereti az érzelmeket, izgalmakat, orvosi és bírósági témákat!!!Mivel egy kilenc és egy hároméves gyerekem van a könyv olvasása alatti időben folyton azon járt az agyam, hogy milyen lenne ha velünk történne ilyesmi, hogyan lehet ezekre a dolgokra reagálni, kezelni őket, úgy hogy az többnyire jó legyen. Ijesztő ilyen dolgokkal szembesülni.
10/9

Nincsenek megjegyzések: