2009. augusztus 17., hétfő

Claudia Gray: Evernight

Amint betette a lábát az Evernight Akadémiára, azonnal tudta, hogy nem illik oda: a bentlakásos iskolában mindenki hátborzongatóan tökéletes, okos, elegáns - mintha megannyi kifinomult ragadozó közé került volna...
Az első adandó alkalommal meg is lép a suliból.
Csakhogy valaki megakadályozza a szökésben: Lucas, aki szintén kilóg a sorból, sőt, valóságos sportot űz abból, hogy még véletlenül se legyen olyan, mint az iskola nagymenői. Kettejük véd- és dacszövetsége hamarosan komoly vonzalommá mélyül, csakhogy közéjük furakodnak a múlt árnyai, réges-régi titkok élednek fel, s maguk a szerelmesek is egyre nagyobb veszélybe sodorják egymást. Minden, amiben addig hittek, meginog. Már semmiben sem lehetnek biztosak. És a csillagok állása sem ígér semmi jót...
Miután sokaktól hallottam hogy hasonlit az Alkonyatra, feltétlenül el kellet olvasnom.
Az igazat megvallva az eleje tényleg Alkonyatos és maga a történet fő cselekménye, a szerelmi szál,a vámpirok és ellenségeik is.De sok ilyen könyv van. Viszont nincs olyan jól megirva sajnos. Sokszor hirtelen vált, hogy az ember azt sem tudja hogy mi van.A párbedészek sok helyen erőltetettek.A vámpirokról és a Fekete testvériségről sem ir le semmi lényegeset.Néhol magyarázatra szorulna a történet. Olyan mintha egy fiatal lányka sebtében irta volna meg a történetet, vagy a kiadó a lényeges részeket kihúzta volna nyomtatás elött. Gyanus hogy lesz második része is. Többet nem irok le magáról a történetről, nem szeretném lelőni a nagy csavart sem. Ami nem olyan nagy csavar szerintem.:)

10/6

Nincsenek megjegyzések: