2009. augusztus 17., hétfő

Alexandre Dumas: A kaméliás hölgy

"Vajon erősebb, nemesebb-e az a lélek, amely a maga puhácska, védett kis otthonában, távol a kísértésektől, megőrzi ártatlanságát, mint az, aki magára hagyottan, ezerszer megkísértve, meg tud tisztulni bűneitől?
Egy gyengéd, tiszta lélek története ez a regény, egy kedves, szerencsétlen leányé, akiből nagy, önfeláldozó szerelmének tisztító tüze kiégeti a tisztátalanság porszemnyi salakját is, egy elveszett leányé, ki végül a pletykás, kíváncsi, kéjvágyó tisztességesek fölébe magasodik."
Körülbelül ilyen lehetett volna a kor ízlése szerint A kaméliás hölgy legelső francia kiadásának "fülszövege", azóta a "felmagasztosult rossz leány" eszméjét közhellyé változtatta a tömérdek irodalmi másolat, de ősképe, Gautier Margit bájosan érzelmes alakja a régi kedves fénnyel sugárzik. Kicsit butácska, szerelemről, a régi időkről szóló könyv .Ami érdekes, az az hogy nem vidám happy end a vége, mint a legtöbb könyvnek.
A kaméliás hölgy egy gyönyörű kurtizán, több lovaggal az oldalán. Megismerkedik egy fiatal emberrel,akivel egymásba szeretnek.Pár rövid hónapig élik a szerelmesek gondtalan életét,majd megjelenik a fiú édesapja és elválasztja a szerelmeseket egy hírrel. Margit a főszereplő megmutatja tud önzetlenül is szeretni , hogy a fiúnak és a családjának jó legyen.
(10/7)

Nincsenek megjegyzések: