2009. július 27., hétfő

Richard Bach: Illúziók

Minden ember,
minden apró mozzanat
életedbe úgy került, hogy
magad vontad oda.

Az pedig,
hogy most mit kezdesz velük
rajtad áll.

Richard Bachot elsősorban azért szeretem mert bármikor olvasom mindig képes mosolyt csalni az arcomra.
Teljesen mindegy éppen melyik könyvét veszem elő, pár mondat és érzem, hogy szétárad bennem valami nyugalom, valami bizonyosság, valami derü és már görbül is felfelé a szám és biztonságosabbnak, szebbnek tűnik a világ.
Richard Bach ezoterikus író (művei a miértekre keresi és ad választ: miért élünk, mi a célunk a világban, honnan jöttünk, hová tartunk), egy szabad lélek, akinek sikerült felülemelkednie az anyagi világon és egy irígylésreméltó szellemi síkból tekint mostani lét-idejére. Az út tulajdonképpen bárki és mindenki számára elérhető, de nem sokan veszik a bátorságot, hogy rálépni merészeljenek. Pedig aligha lehet jobb és felszabadítóbb érzés annál mikor megvilágosodunk, mikor rájövünk, valójában hová is tartunk, mikor megbizonyosodunk, nincs mitől félnünk a világon. Hogy megtehetünk bármit amit akarunk csak MERJÜK! Tudjuk, hogy ezért vagyunk és ez igenis jár nekünk!
Az Illúziók arról szól, hogyan vált az író "prófétává".
Richard szabad életet él, kis Fleetjével repked városról városra, mígnem egy napon találkozik Donald Shimodával és ettől a találkozástól megváltozik az egész élete.


"Szóval semmi baj? - kérdezte a hívó ingerülten. - Semmi gonoszság nincs ezen a világon, nem tombol a bűn körülöttünk, azt mondja? Magát ezek szerint mindez cseppet sem zavarja?

- Nincs ebben semmi zavaró asszonyom. Mi itt az élet egészének csupán parányi kis foltján kuporgunk, és ez az apró kis folt is csak látszat. Egyensúlyban van minden, senki sem szenved, senki sem hal meg anélkül, hagy maga is ne járulna hozzá. Senki sem tesz olyat amit maga is ne akarna. Sem jóság, sem gonoszság nem létezik, csupán az számít, mi az ami boldoggá vagy boldogtalanná tesz bennünket.

Hát ebből semmi sem nyugtatta meg a hölgyet a vonal túlsó végén. De hirtelen abbahagyta a vitát, és most már csak ezt kérdezte:

- Honnan tudja maga mindezt, amit itt elmondott? Honnan tudja, hogy amit mond, az valóban igaz?

- Nem tudom, igaz-e - felelte Shimoda. - Azért hiszem, hogy igaz, mert jó érzés elhinni."


10/10

1 megjegyzés:

Christina írta...

OFFFFFF

Egy kis meglepi:

http://olvasoszoba.blogspot.com/2009/07/dij-csak-nekem-csak-most-d.html