2009. június 4., csütörtök

Tisza Kata: Doktor Kleopátra


Gábor Emma szerelemtéboly áldozata lesz. Napról napra bomlik meg az agya és elveszti kapcsolatát a realitással. Lassan ellenségnek látja barátait, képtelen ellátni munkáját, fölkelni reggel, elaludni este. Hallucinációi eluralkodnak rajta, kiesik a világból. Fekete Béla ki-besétál az életébe, hol akarja őt, hol nem, hol biztos, hol bizonytalan, kihasználja, elhagyja, megcsalja, gyötri, mígnem a nő hisztériássá válik, és orvosi segítségre kényszerül. Pszichiátere gyógyszeresen túladagolja, spiritisztája ördögűzést hajt rajta végre, mert kétségbeesésében minden hihető és hihetetlen módszerbe kapaszkodik. Felvonulnak pszichológusok, pszichiáterek, jósok, asztrológusok, álomfejtők, buddhista lelki vezetők, papok, hipnoterapeuták, házasságközvetítők, mind-mind segítési szándékkal, és jókora tarifával. A főhősnő egyre mélyebbre zuhan az őrületbe, hiszen oly keskeny a határ téboly és normalitás között, és oly hirtelen váratlansággal ragad magával a váltás. Emma öniróniával szemléli saját nyomorúságát, az író néhol metsző gúnnyal, máskor elnéző humorral, az abszurd és a groteszk elemeivel ábrázolja korunk segítőinek seregét, míg a főhős vissza nem rugdossa magát az élhető életbe.
Már régóta el szerettem volna olvasni a könyvet. A boritója és a leirása megnyerő. Viszont a belseje tiszta káosz. Egy megtört, szerelmes lány kínszenvedését írja le. Megpróbál felejteni mindenféle segitséggel. Egyszerűen ugrál az időben a történések között. Néhol azt sem tudtam hol jár most. A humor fanyar, néhol élvezhető. Összességében nem nyerte el a tetszésem, felejthető könyv. Vagy csak nem vagyok vevő a kortárs irodalomra.
10/5

Nincsenek megjegyzések: