2009. május 5., kedd

Szabó Magda: Az a szép fényes nap

Ez egy színdarab, István és Koppány harca előtti eseményekkel foglalkozik. Engem alapvetően talán nem is maga a darab - nyelvezet, történet - fogott meg, hiszen ezt ismerjük a történelemből, hanem Szabó Magda látásmódja. A történetben képes egy egészen új, eddig számomra ismeretlen és nem átgondolt szemszögből bemutatni az államalapítás időszakát. Legérdekesebbek talán a személyiségek, amelyeket megrajzol:

Géza: István édesapja, egyértelműen a régi vallás híve, azonban értelmes, okos uralkodó, látja, hogy ha megtartja, nincs az ország számára jövő. Ezért úgy dönt, hogy addig, amíg szükséges, felveszik a magyarok a keresztény vallást, és amikor már megerősödtek, és a szomszédos országok nem számítanak rá, letámadja őket. Persze tisztában van azzal, hogy ezt ő már nem élheti meg, így fiát neveli keresztény hitben, de próbálja fenn tartani benne a régi hit eszméit is.


István: keresztény hit szerint nevelkedett, és igazi keresztény királynak készül. Géza előtt lassan körvonalazódik az elkövetett hiba, hogy így is elveszti a nemzetet, csak másként, mint hitte.


István szolgája, nem jut eszembe a neve: ő a történet egyik legkülönlegesebb karaktere. Mindent lát, mindent ért, és érdekes megjegyzéseket tesz, mindent képes más szemszögből is megvilágítani. Amolyan udvari bolond, akit senki nem vesz komolyan, a legmélyebb, fájdalmas igazságok azonban mégis mindig tőle hallhatóak.


A történet megmutatja a régi és az új világ harcát, az eszmék szembekerülését, Géza küzdelmét, a reményeket, amelyeket táplál, és azok végét... vagy legalábbis átalakulását.

A mű érdekes, magával ragadó, új szempontokat adó történelmi utazás lehetőségét kínálja fel. 10/10

Nincsenek megjegyzések: