2009. május 26., kedd

D. Tóth Kriszta: Lolával az élet

Vajon milyen lehet egy híres anyuka csemetéjeként felnőni?
Amikor a Nők Lapjában elkezdtem olvasni az akkor még csak ott megjelenő cikkeket eléggé kritikusan álltam az írásokhoz. Akkoriban ugyanis az én kislányom is megszületett már, sőt volt egy nagyobbacska fiam így nem találtam semmi extrát abban, ahogy és amit Kriszta elmeséli az ő életükből. Ráadásul a neten megismerkedtem más anyukákkal és egyikük fergeteges stílusú blogot írt (később ez is megjelent könyv formában!).
Szóval úgy éreztem én is, hogy ez Krisztának túl egyszerű és könnyű, meglovagolva a hírnevét, ismertségét.
Mégis rászoktam a hetente megjelenő Lola-kalandokra, főleg, hogy nagyon sok ismerős szituáció köszönt vissza a lapokról. Mikor pedig Lola bölcsibe ment elhatároztam, hogy megveszem a könyvet, felkészítve magam arra amikor az én lánykámnak kell megbírkóznia ezzel a feladattal.
Őszintén szólva a véleményem akkor kezdett gyökeresen megváltozni amikor magam is nekifogtam a blogírásnak és bizony rájöttem, hogy nem is mindig olyan könnyű, főleg ha az ember nagyközönségnek szánja mondandóját... hát még ha ismert emberként némi egyensúlyt is kell tartania.
Igaz, hogy végül a könyvet jó fél évvel a mi beszoktatásunk után sikerült csak elolvasnom de így is nagyon élveztem, aranyosan összeállított csokrot kaptam egy baba első két évéből.
Ami kicsit kuriózummá teheti a könyvet, az az a tény, hogy írója ismert hiradós, a szülők pedig két kultúrából, két nyelvterületről származnak.
Én bátran ajánlom azoknak ezt a könyvet akiknek már van gyerekük – feleleveníthetik saját élményeiket, jókat mosolyogva; akiknek még nincs – vidám keresztmetszetét kaphatják annak mi vár rájuk; akik szeretik D. Tóth Krisztát – nem fognak csalódni benne; és akik nem annyira szeretik – mert új oldaláról ismerhetik meg. És ajánlom annak aki kicsit kikapcsolódni szeretne, kicsit szórakozni mindenféle dráma, krimi, feszültség nélkül. Kicsi, nyugatató történetek a mindennapi rohanásban.
Akinek pedig hiányérzete támad a könyv elolvasás után, folytathatja az olvasást Kriszta blogjában. Összehasonlításként pedig itt a másik babás blogajánlóm.
10/10

2 megjegyzés:

judy írta...

Szia.
Imádom a Lola történeteket.Már régóta vadászom a könyvre,de eddig nem találtam egy könyvtárban sem.
A másik anyuka könyvének elkérhetném a cimét?

Köszi

Andi76 írta...

Újvári Dorina:
ÁronLeon naplója - Az 1. év

Én csak blog formájában olvastam, nagyon jó!!!