2009. április 14., kedd

Mary Higgins-Clark: Halálos tánc

Őszintén szólva nem nagyon szoktam krimiket olvasni. Talán azért mert eddig nem akadt olyan a kezembe amire - csettintve - azt mondhattam volna, hogy ez igen! Ez megérte a ráfordított időt. Így aztán annyira nem is tudom ki-mit már el egy ilyen regénytől, milyen a jó krimi?
A Halálos tánc-ot elolvasva sem estem hasra. Igaz - Mea Culpa - elkövettem azt a hibát, hogy rögtön az elején a végére lapoztam, hogy megtudjam ki a tettes, de nem akartam úgy járni, hogy belefeccölök időt a könyvbe és a végén jóformán olvashatom újra a regényt mert a "csattanó" miatt mindent újra kell értelmezni. Azért annyira nem volt bonyolult, de mint említettem nem tudtam mire számítsak!
Adott tehát két barátnő akiket egy frissen szerzett ismerősük beszervez segítőnek a tv-műsorához. Az adás a társkereső hirdetésekről szól, a lányoknak pedig az a dolguk, hogy válaszoljanak és randizzanak a kliensekkel. Közben gyilkosság történik, a kérdés pedig, hogy elég-e a tettes kézrekerítéséhez annyi információ, hogy a lányok mind szépek, fiatalok, csinosak és szeretnek táncolni, amit a gyilkos ki is hangsúlyoz azzal, hogy az áldozatok lábán mindig otthagy egy fél pár tánccipőt.
Gyanusítottak szép számmal akadnak, de sajnos bejön az a régi aranyszabály, hogy akire nem számítunk a végén az a legvalószínűbb gyilkos.
Ami még nekem hiányzott az a jó kis csavar a végén... vagyis annak kibontása mert az kissé elsikadt az írónő afölötti örömében, hogy végre lelephezhette tettesét.
Szóval vegyesek az érzéseim a könyvvel kapcsolatban. Vagy én várok túl sokat (mert esetleg a mai világban hozzáedződtem dolgokhoz) vagy tényleg eljárt az idő efelett a regény felett...

10/6

2 megjegyzés:

csenga írta...

Ez a könyv már ezer éve megvan nekem,és még tinikoromban olvastam...de én sem voltam odáig tőle....

Andi76 írta...

Örülök, hogy akkor nem velem van a baj!
Igen, arra rájöttem közben, hogy ez nem egy új regény :)