2009. április 23., csütörtök

Leila A. Soud: Sivatagi árnyék

Tömören: erre a könyvre elpocsékoltam négy órát a vasárnapi napomból. Ennyibe tellett ugyanis, hogy kiolvassam és ennyit is ért. Sajnos nem maradt más érzésem utána, mint az értetlenség, düh és újból az értetlenség.
Adva van ugyanis egy nagyon fiatal lány, aki természetesen naív, tapasztalatlan, ráadásul középső gyermekként úgy érzi, hogy elhanyagolják, nem törődnek vele. Így amikor betoppan az életébe egy mézes-mázos kuvaiti férfi nem utasítja el. Annak ellenére sem, hogy persze vannak jelek amiket nem kellene figyelmen kívül hagynia.
Megjárják Angliát, Amerikát és a jelek sokasodnak, sőt jóformán a képébe kiabálnak, nincsennek is mások csak jelek, hogy "Ne, ne ezt ne!" , de a lány vak és süket és elmegy a pasival Kuvaitba.
Aki olvasta a korábbi recenzióimat (hadd legyek okos!) tudja, hogy a muszlim vallással az ég világon semmi bajom... sőt... de egy agresszív pasi, háta mögött tudva a kiforgatott Koránt... huhhhh...egy olyan társadalomban ahol a nő szinte nem is létezik... hát... bukta!
Tehát Leila (eredeti neve Ani) megy és bizony szenved. Mindentől. Ellenszenves családtagok, bezártság, egyedüllét, első feleség szekálásai és a vele nem törődő, egyre brutálisabb férje. Őszintén szólva nem tudom hogy bírta a megaláztatásokat, de kitartott... sőt egymás után szülte a gyerekeket, összesen négyet.
Amikor Irak lerohanta Kuvaitot és elmenekültek ide is eljöttek Magyarországra. Itt maradhatott volna, a férje is jobban szerette volna ha marad, de nem, ő - merthogy a férje mellett a helye - visszament a gyerekekkel a háborús övezetbe!!! Hogy együtt legyen a család! Itt már a hajamat téptem és arra gondoltam, hogy elment az esze...
Persze hiába is reménykedett a helyzet nem változott és a vége csak az lett, hogy rájött, jobb lenne itthon, elváltan. De ekkorra már a férje teljesen elvadult és elrabolta a gyerekeket akiket nem tudott visszaszerezni. Kivéve a legidősebb lányát aki ekkor volt tizenhárom éves.
Sajnos a könyv elég ponyva, vázlatos. Így egyáltalán nem derül ki, hogy a családja és testvérei miért nem segítettek neki, miért volt ennyire vak, miért bízott ennyire a férjében... rengeteg kérdés... A könyvben végig arról beszél, hogy a "gyerekek miatt". Azért tűr, azért szenved, azért megy vissza a férjéhez etc... etc... De egyszer fel nem merül benne, hogy egy életre megnyomorította a gyerekeit?? Micsoda életük lehetett végigszenvedve azt, hogy az apjuk nem törődik velük, szinte mostohagyerekek az első feleség gyerekeihez képest..., hogy az anyjukat semmibe veszi, a verések...
A baj, hogy sajnálni sem tudtam a nőt a végén! Nem volt egy pont ahol azonosulni tudtam volna vele. Csak a düh, tényleg, hogy hogy lehet valaki ennyire... ennyire... felelőtlen???
Még zárásként annyi, hogy rákerestem a neten de semmi sehol, szóval nem tudom mi lett velük, a könyv ugyanis több, mint hat éve íródott... valaki biztos emlékszik mert a könyv végén írja, hogy szerepeltek a sajtóban de eredmény nélkül... ha tud valaki róluk esetleg.... kommenteljetek :)
10/5

5 megjegyzés:

judy írta...

Szia.
Olvastam egy hasonló könyvet:Perzsa diván(y) cimmel,egy magyar irónőtől.
Egyszerűen nem értem hogy okos,értelmes nők,akik ismerik az iszlám vallást,tudják mivel jár miért mennek hozzá egy ilyen pasihoz?Tovább megyek!Minek utaznak ki vele az otthonába?Amikor ugyis tudják mi vár rájuk?
Én sem tudom sajnálni őket.Ezt választották,akkor nem panaszkodjanak!

Andi76 írta...

Olvastam a Perzsa diván(y)-t, sőt a Lányom nélkül soha-t is de egyik sem váltott ki belőlem ilyen negatív érzéseket. Bár az előbbire nem emlékszem 100 %-ban, de ők vhogy nem voltak ennyire naívak és eszementek.
Vannak esetek amikor el lehet vonatkoztatni és más is közrejátszik (pl. vmi hatalmas szerelem v. az apa joga, h. lássa a lányát), mint a tudás, hogy ne menjünk oda mert tudjuk mi vár ránk.
Ebben a konkrét könyvben nem találtam semmi ilyesmit, semmit ami megértette volna velem, h. miért ment oktalanul annyira a férje után....

Leila írta...

Kedves Andi76!

Én magam vagyok Leila A.Soud! Bármikor szivesen elbeszélgetek veled! Bár nem törekszem senkinek sem a sajnálatára,vagy a szimpátiájára!
Én magam éltem meg,Én tudom miként és miért! Te nem élheted mások életét,csak a saját nyügöd bajod.Nem itélkezem senki felett,és nem török pálcát sem.Véleményt lehet alkotni ez nyilvánvaló.De nem biztos,hogy olyan okos lettél volna egy hasonló szituációban.Söt,nem tudhatod kibe leszel szerelmes!? Nem kell messzire menni,nem csak a muszlim világban történik hasonló esetek,még itt a saját hazánkban is egyaránt.Elgondolkodtál már ezen? Ez nem tudás kérdése!
Tisztelettel: Leila.

Timcsi írta...

Leilának: Szia! Én most olvastam el a könyvedet, és érdekesnek találtam. Én kíváncsi lennék a folytatásra is,hogy most mi van a gyerkőceiddel, az életeddel. A szerelemben nem mindig tudunk racionálisan gondolkozni, hiába vannak intő jelek, mindent rózsaszínben látunk. Utólag már könnyű okosnak lenni. Lehet, hogy egy pár dolgot már másként csinálnánk.

szitoma írta...

Elmegy az ember esze ettől a sok "okos" embertől. Aki nem ismert még muszlim férfit, az nem tudja, hogy ez milyen világ. A kétely hatalmas egy európai nőben ilyenkor. Ez természetes, hogy sokakban felmerül a kérdés, hogy miért, de abban a helyzetben a nők 85%-a ezt tette volna. Nekem egyiptomi vőlegényem van, a barátnőmnek szudáni férje. Természetesen sokan azt mondják, hogy megőrültünk. De mi van, ha mégsem? Ha mi ezt az utat választjuk? Lehet, hogy mi is csalódunk, mert benne van a pakliban. De ilyenkor arra kell gondolni, hogy egy óriási lehetőséget nem szalaszthat el az ember.
Kedves judy! Itt szó sincs panaszkodásról, és senki sem kérte, hogy sajnálj bárkit is. De egy magyar férfi is tönkre tudja tenni egy nő szívét.
Kedves Leila! Fantasztikus a könyv!!!