2009. március 7., szombat

Ken Follett: Az idők végezetéig

Mivel Ken Follett-től A katedrális elnyerte a tetszésemet, úgy döntöttem, rögtön utána elolvasom a folytatást is. Jó döntés volt.
A történet ismét a kingsbridge-i kolostorban, illetve az időközben köré épült városban, Kingsbridge-ben játszódik kb. 200 évvel később, a XIV. században.
A kolostornak új perjele van és a férfi szerzetesrend mellett már egy női rend is alakult, a városnak új elöljárói, új püspök van Shiring-ben és új gróf, illetve új király is. Ismét belevethetjük magunkat a középkor rejtelmeibe. Az első részhez képest egy kicsit változtak a körülmények is az eltelt két évszázad alatt. Megismerhetjük a kolostor újonnan megválasztott perjelét, a város vezető polgárait, és rajtuk keresztül az akkor mesterségeket és megélhetési lehetőségeket, illetve ezenkívül az uralkodó rétegtől az egyszerű parasztokig rengeteg szereplőt.
A könyv során ismét tanúi lehetünk, hogy néhány lelkes ember hogyan tudja rendbehozni, illetve megmenteni a várost a hanyatlástól megannyi nehézséggel megküzdve. Támad az Európán végigsöprő pestisjárvány, a kedvezőtlen időjárás miatt több éven át rossz a termés, leszakad a város hídja, egyszóval bonyodalom akad bőven.
Itt jegyeznék meg viszont egy apróságot, ami nekem nem tetszett. A korábbi szereplők nevét itt nem fordították le. Fülöpből Philipp, Jánosból Jack, Tamásból pedig Tom lett. Erre úgy gondolom, figyelniük kellett volna a fordítóknak.
A történet ezzel szemben nagyon jó. A cselekmény pereg, az izgalmak pedig jönnek egymás után. Mindig van kiért/miért aggódni. Ezt a könyvet sem lehet letenni. Olyan, mintha egy filmet nézne az ember, ami nem fogy ki az eseményekből, történésekből.
Akinek tetszett A katedrális, annak ez is fog tetszeni.

Érékelésem: 10/10

2 megjegyzés:

Nani írta...

hú, elismerésem, hogy egymás után olvastad mindkettőt

nekem évek teltek el a két rész olvasása között, mégis úgy éreztem, hogy Az idők végezetéig már nem tudott olyan sok újdonságot nyújtani, mint A katedrális, sőt sokszor kifejezetten úgy éreztem, hogy Follett ismétli önmagát

ezzel együtt ez valóban egy nagyon izgalmas, olvasmányos, a súlyától eltekintve letehetetlen könyv, nekem is nagyon tetszett

Jemábel írta...

Csatlakozom előttem szólóhoz. A katedrális életem csúcskönyvei közé tartozik, s csalódottan olvastam el ezt, mert számomra is úgy tűnt, hogy a sztori is hasonló, kevesebb izgalommal, a jellemábrázolások pedig beazonosíthatóak, ki kivel áll párhuzamban.