2009. február 8., vasárnap

Jennifer Weiner:Egy cipőben

A borító alapján egy újabb tipikus "limonádéolvasmányra" számítottam, de kellemesen csalódtam. Ez annál több volt, sokkal több. Persze "limonádéra" is szükségünk van, és azokkal sincs semmi bajom, de most másra vágytam, és meg is kaptam.
Rose és Maggie Feller olyanok, mint a tűz és a víz. Rose befejezte az egyetemet, sikeres ügyvédként dolgozik, ugyanakkor külsőleg egy hétköznapi lány - " a fogyókúrát mindig a jövő héten akarja elkezdeni". Ezzel szemben Maggie felzárkóztató osztályba járt, hosszabb ideig nem tud egy munkahelyen maradni, albérletéből folyton kirúgják, viszont nővérével szemben nagyon csinos lány...
... Rose egy este épp főnökével randevúzik, mikor húga telefonál, hogy bajban van, segítenie kell. Rose mit tud tenni? Elmegy részeg húgáért, akit, mint kiderült ismét kidobtak az albérletből. Nővére befogadja, bár tudja, hogy ez nem a legjobb ötlet, korábbi tapasztalataiból kiindulva. A húga mindent szétszór, elveszi cipőit, hatalmas összegű számlákat csinál, egyszóval lakótársként maga a rémálom...
... Egy este, mikor Rose hazaér a munkából húgát a főnökével találja egy ágyban. A többit már kitalálhatjátok. Maggie-nek mennie kell, Rose pedig felmond a munkahelyén, nem akarja soha többé látni őket.
Maggie nem tudja,mihez kezdjen. Philadelphiába megy, ahol egy egyetemen bújdosva tölti a következő pár hónapját. Órákra jár, munkát vállal egy vak hölgynél. Ám a fennmaradásához szüksége van pénzre: diákigazolványokat, pénztrcákat lop el. Egy este azonban lebukik, és mennie kell. Nem bújkálhat tovább...
De kihez mehetne? Nővére haragszik rá, apjához nem mehet. Egyetlen választása van: megkeresi elfeledett nagymamájukat, Ellát, akiről édesanyjuk halála óta nem hallottak. Apjuk nem beszélt róla, mert túlságosan fájt volna neki felesége arcát nap,mint nap látni...
A sors azonban újra összehozza a nagymamát és unokáit...
Már csak az a kérdés, hogy Rose meg tud-e bocsájtani valaha húgának?

10/10 pontot adok. A történet magávalragadó, a stílus lehengerlő, a szereplők viccesek, önironikusak; és az érzelmeknek is jutott hely!!

2 megjegyzés:

csenga írta...

na azt hiszem ki is veszem a könyvtárból:)

Melinda írta...

Ha a könyvtárban kezembe akadna a könyv szívesen elolvasnám! Felkeltetted érdeklődésemet iránta! Köszönöm!:)