2009. január 27., kedd

Marlo Morgan: Vidd Hírét az Igazaknak

Nem lehet véletlen, hogy ez a könyv másodjára pont most került a kezembe. Előtte ugyanis A Titkot olvastam, ez a regény pedig tökéletesen rímel a benne foglaltakra. Olyannyira, hogy néha meg kellett állnom olvasás közben elgondolkodni, elmerengeni, annyira összekapcsolódtak bennem. Ha A Titok az elmélet, akkor a Vidd hírét az Igazaknak annak gyakorlati megvalósíthatóságát mutatja be. Azt, hogy működik ez a tudás, ez a rendszer. Azt, hogy lehet így élni, így is élni, sőt... az egyre inkább a meggyőződésem, hogy úgy jó, úgy érdemes.
Maga a regény egy ausztrál bennszülött csoportról szól. Az írónőt érte az a megtiszteltetés, hogy több hónapig vándorolhat velük a sivatagban, megismerheti szokásaikat, értékrendszerüket, világról alkotott felfogásukat, az élet egyetemességéhez való hozzáállásukat. Ami döbbenetesen egyezik azzal az ezoterikus felfogással, elmélettel – számomra egyre inkább valósággal – amivel mostanában gyakran szembesülök. Időnként még Müller Péter szavai is szóról szóra visszaköszöntek a lapokról, elképesztő volt.
A lényege, hogy mindannyian egyek vagyunk, egy – mondhatni – Mindenhatóhoz tartozunk, belőle származunk és tanulni jövünk a Földre. Mindenki oda, úgy és akkor amikor „jelenése” van. Bármi történik is velünk az életben az az okulásunkra szolgál, annak oka az, hogy valamit még nagyon meg kell tanulnunk, jóvá kell tennünk, korrigálnunk kell.
Marlo Morgan amerikai, a könyv több mint tíz éve íródott, mégis már akkor rálépett arra az útra ami ma kezd egyre „divatosabbá” válni. Ahogy ma jönnek rá egyre többen, hogy nem az anyagias világ, a rohanás, a stressz, a pénz kell, hogy legyen a fő cél, a mozgatórugó, hanem önmagunk megtalálása, lelki békénk, lelki fejlődésünk elősegítése.
Ezt ez a törzs már évszázadok óta tudja és alkalmazza.
Ahogy támogatják, segítik egymást, figyelnek a másikra példaértékű. A környezetüket tisztelik, hálásak mindenért amit kapnak, még a rosszat is értékelik, mert abból is tanulnak.
Alkalmazzák a telepatikus érintkezést, tudnak csupán gondolati úton gyógyítani, és bárhol életben maradnak.
Igazaknak nevezik magukat mert övék a Tudás. Sajnos azokkal a folyamatokkal amik a Földön zajlanak nem kívánnak együtt élni így eldöntötték, hogy önmegtartóztató módon nem szaporodnak tovább, amikor az írónő a könyvét írta akkor legfiatalabb tagjuk 13 éves volt.
Csodálatos egy olvasmány annak aki fogékony egy MÁSfajta életre, szívesen ismerkedik dolgokkal amiket mi nem tapasztalhatunk meg városias életünkben.
Amikor én először olvastam a könyvet tizenhat éves lehettem. Akkor még nem a lelki része, csak a sima tények fogtak meg, érdekeltek, de emlékszem, hogy legszívesebben már másnap itthagytam volna mindent és mentem volna az ausztrál sivatagba, hogy kipróbáljam magam. Most ez a része a történetnek már nem vonzott annyira :) (valószínűleg eljárt felettem az idő és belekényelmesedtem az összkomfortba), viszont az elméleti, lelki része az ütött. Nálam bevált!!

„Amit a másikban becsülünk, azt a tulajdonságot magunkban is erősíteni akarjuk. A nem tetsző cselekedet, megjelenés vagy viselkedés pedig arra figyelmeztet, hogy ne kövessük a rossz példát. Az ember csak akkor ismeri fel mások jó vagy rossz tulajdonságait, ha maga is ugyanolyan erényekkel vagy gyengeségekkel rendelkezik. Egyedül az önfegyelemre és az önkifejezésre való készségünkben különbözünk. Társaim azt tartották helyesnek, ha az ember saját elhatározásából változik meg. Mindenki meg tud változni ha akar. (...) Másra csak a saját életünkkel tudunk hatni, azzal, ahogy és amit cselekszünk. Ez a hit erősítette a törzs tagjainak törekvését, hogy napról napra jobbak legyenek.”

10/10

5 megjegyzés:

nemeszek írta...

Szia. Én most vagyok 16 éves, és egy éve olvastam a könyvet. Valóban lenyűgözött engem is, mert sokszor találkoztam olyan gondolatokkal benne, amelyek már korábban megfogalmazódtak, vagy megfogalmazódni készültek bennem. Szerencsére nem állt messze tőlem ez a dolog, mert mindigis ilyen tudatra neveltek itthon, ezt a könyvet is anyukám ajánlotta. Csodálatos. Én bízom benne, hogy egyre több ember ébred majd rá, hogy képes tudatosan élni, és hatalma van a saját teste felett. Bárcsak bekövetkezne ez még éltemben... :)

Jemábel írta...

Alapmű a könyvtáramban. Olvassátok el a Vidd hírét az Örökkévalónak-ot is! Ha eddig nem.

Jónás Dorka írta...

kb 10 éve olvastam a könyvet (17 évesen), nagyon nagy hatással volt rám, de a mai napig is néha előveszem, és beleolvasok...

Fore írta...

Azért nem árt tudni, hogy ez egy kitalált történet igaznak beállítva, vagyis egy hoax, egy átverés, ami sokat árt a valódi ausztrál bennszülötteknek (akik tiltakoztak is hevesen). Vannak ennél hitelesebb new age alkotások is, ez inkább egy szégyenfolt.

kristerix írta...

Én most olvastam, és mélységesen megdöbbentett, elszomorított és felháborított, amikor megtudtam, hogy az egêsz kamu. Lenullázza a könyvet, sőt, dobom ki.