2009. január 1., csütörtök

Christina Lamb : A herati varrókörök

Előrebocsátom, hogy a témával kapcsolatban kissé elfogult vagyok, tehát nehéz nekem olyan könyvet írni e tárgykörben amire azt mondanám, hogy nem jó. Számomra azonban ez a könyv lenyűgöző. Döbbenetes, őszinte és igaz.
Már az elején megfogott, hogy egy nő írta. Aki tudott tárgyilagos maradni, tudott nagyon őszinte lenni és tudott bátor lenni abban a környezetben.
Christina Lamb haditudósító, aki Angliában nőtt fel és végezte tanulmányait és onnan került Afganisztába (később pedig a világ számos háborús övezetébe), hogy több éven, évtizeden keresztül tudósítson a harcokról. Nyilván nem kell ragozni, hogy mit értek bátorságon, sőt néha vakmerőségen egy muszlim országban, miközben emberéletek fabatkát sem érnek, főleg nőként.
Christina ott volt a szovjet megszállás alatt, után és a tálibok előtt, szeptember 11-e után. Rengeteg emberrel, sorssal találkozik, ezeken keresztül aztán bemutatja mi is történt az elmúlt évtizedekben, évszázadokban Afganisztán térségében.
Nagyon feszült tempójú a könyv. Sok benne a történelmi magyarázat, tény ami segít megérteni, hogy hogyan kerülhettek hatalomra olyan emberek, mint a tálibok akik eredetileg a társadalom legalja voltak mind anyagi, mind szellemi értelemben. Bemutatja a borzalmakat, szörnyűségeket amiket az erkölcs nevében ugyanezen népcsoport megbánás nélkül elkövetett.
Őszintén szólva nem egy egyszerű olvasmány. Nekem hetekig tartott befejezni. Szerencsére a szerkesztése kiváló. Mikor már félretettem volna, hogy elég volt a brutalitásból, a fájdalmakból, jött egy nyugodtabb rész és mikor már elringattam volna magam a hitben, hogy ott sem minden a szenvedésről szól akkor újra szembesített a valósággal.
Bár nem volt számomra ismeretlen sem Afganisztán kultúrája, sem vallása, sem történelme azért ez a könyv sok dologban nyújtott újat.
Mindenkinek ajánlom akit csak kicsit is érdekelnek a miértek, a történelem, az emberi természet.
Nekem ugyan a szívem sajdult bele mikor például olyanokat olvastam, hogy a gyerekek számtankönyvében a matematika-összeadás példák esetében alma, barack stb. helyett kézigránátok, Kalasnyikovok szerepelnek a rajzokon! Sőt öt évesen a gyerekek már halálos biztonsággal szerelnek össze fegyvereket és használják őket. Beleborzongtam az én gyerekeimre gondolva...
Viszont felemelő volt olyan férfiakról és nőkről olvasni akik az ellenállást szervezték, akik életük kockáztatásával, sőt néha annak feláldozásával de szembeszálltak a rendszerrel, az értelmetlen rendelkezésekkel, pusztítással, gyilkolással.
Búcsúzóul még két idézet (a tudosítónő meglátogatott egy medreszét ahol leendő tálib harcosok tanultak): "Néhány összeadási példát adtam fel a fiúknak, de azok csak vihogtak, és üres tekintettel néztek rám. A pakisztáni atombombával szívesen kérkedtek, ám dinoszauruszokról még sosem hallottak, és bár azt mondták, tanultak csillagászatot, nem hitték el, hogy már járt ember a Holdon, sőt rázkódtak a nevetéstől, amikor ezt megpendítettem! "- Az nem lehet - mondta egyikük - Hiszen leesne róla!" Úgy éreztem magam, mintha időutazást tennék a múltba."
Ezt pedig a tálibok oktatási minisztere, egy mullah mondta: "Egyszer külföldön járva benéztem egy tanterembe, és a táblára az volt írva, hogy a Nap ennyi és ennyi ezer kilométerre van a Földtől. No hát, áruljátok el nekem: kinek volt olyan hosszú vonalzója, hogy ezt lemérje?"


10/10*












3 megjegyzés:

csenga írta...

Már egy ideje tervezem ezt a könyvet..csakhogy könyvtárban nincs,és megvenni pedig sajnáltam mert kicsit drága a terjedelméhez képest-bár tudom a tartalom a lényeg.Most ,hogy irtál róla még kiváncsibb lettem!!!

szeee írta...

Engem is nagyon érdekel a téma - főleg mióta olvastam az Ezeregy tündöklő napot Hosseinitől... Talán egyszer elolvasom, de fel kell készülni rá lelkileg.

Andi76 írta...

Én könyvtárból vettem ki :) Szerencsém volt!!!

Hosseinitől a Papírsárkányokat olvastam, az is rettentően ütős regény!!!!