2008. november 7., péntek

Audire Niffenegger: Az időutazó felesége

Nem, egyáltalán nem tévedtem el, amikor a romantikus regények közé soroltam Az időutazó feleségét. A cím picit csalóka, én is kicsit félve vettem kézbe, mert nem vagyok igazán sci-fi rajongó, de bevallom, kellemesen csalódtam. Szó sincs a klasszikus értelemben vett sci-fi-ről. Két ember megismerkedését, szerelmét, boldogságukat, bánatukat írja le a könyv. Ez így persze egy szokványos, romantikus történet is lehetne, ha Henry DeTamble nem szenvedne egy különös kromoszóma-betegségben, amely folyamatosan időutazást idéz elő. Utazásait nem tudja irányítani, a legváratlanabb helyzetekben tűnik el órákra vagy akár napokra is; és valamikor, valahová teljesen meztelenül érkezik. Időutazásai életének jelentős eseményeire viszik vissza, így saját múltjába és néhány alkalommal saját jövőjébe kalandozik, s mindez különös helyzeteket teremt: pl. többször találkozik gyermekkori önmagával, nem egyszer lopásra kényszerül, verekednie kell, de a múltban és a jövőben feleségével is találkozik. Rengeteg információt tud meg saját jövőjéről is, de semmit sem tehet annak érdekében, hogy bármit is elkerüljön, vagy megváltoztathasson, hiszen az ő jövője már megtörtént. Clare 6, Henry 30 éves, amikor megismerjük őket. Első találkozásukra Henry időutazása során kerül sor; egy olyan jövőből érkezik, amikor már ismerik egymást és házasok. Jelenbeli megismerkedésükig csak néhány alkalommal találkozhatnak. Henry franciára, matematikára tanítja Clare-t, és megpróbál minél kevesebbet elárulni jövőbeli életükről, Clare pedig ruhával, élelemmel és néha búvóhellyel segít Henry-nek életben maradni. Közben pedig mindketten arra várnak, hogy végre találkozzanak. Jövőbeli kapcsolatukra csak egyetlen dolog nyomja rá bélyegét: Henry időutazásai 43 éves kora után megszűnnek. Mi lehet az oka? Henry meghal vagy esetleg sikerül végre gyógymódot találni betegségére?A történet különlegessége, hogy az eseményeket Clare és Henry felváltva, saját szemszögükből mesélik el, és az időutazás „szabályainak” eleget téve nem is időrendben. Emiatt először kicsit zagyvának tűnhet a történet, de néhány oldal olvasása után teljesen magával ragad a könyv stílusa.

1 megjegyzés:

csenga írta...

Engem is csak az elején zavart az időugrálás-aztán nagyon belejöttem:)Remek könyv!!!