2008. szeptember 7., vasárnap

Cecelia Ahern: Ahol a szivárvány véget ér


A könyvet már többen ajánlották, végül az unokahúgomtól kaptam kölcsön. Nagyon örülök neki, hogy kézhez kaptam, mert kár lett volna kihagyni. Valahogy a könyvesboltban annyira nem fogott meg, hogy megvegyem, pedig sajnálnám, ha elmulasztottam volna kiolvasni.
A történet Dublinban kezdődik. Két főszereplője van a könyvnek, Rosie Dunne és Alex Stewart. Ötéves koruk óta ismerik egymást. Együtt lesték meg a Mikulást, együtt játszottak szállodásat, és kórházasat, hétévesen együtt szöktek meg otthonról és szó szerint szökdécseltek, mert azt hitték, így kell. Közben egész nap kertesházakat nézegettek, azon gondolkodtak, melyiket tudnák megvásárolni a heti zsebpénzükből. Tiniként jönnek szerelmek, de ők ketten még mindig a legjobb barátok.
Aztán amikor 17 évesek lesznek, elválasztják őket egymástól. Alex apukája Amerikában, Bostonban kap egy jó állást és emiatt elköltöznek. 18 évesen szeretne hazajönni az érettségi bálra, de sajnos az utolsó pillanatban derül ki, hogy nem kap jegyet a repülőre. Rosie utolsó nap már csak a még mindig szabad Rinyagép Brian-nel tud elmenni a bálba. És megtörténik, aminek nem kellene. Rosie teherbe esik Brian-től, ezért nem mehet a kiválasztott bostoni főiskolára, ahová felvették, hanem szülei házában marad és egyedülálló fiatal anyaként világrahozza és elkezdi nevelgetni lányát, Katie-t, akinek az apukája természetesen teljesen eltűnik. Alex közben az Államokban tanul, majd helyezkedik el sebészként egy kórházban.
Ezután beindul a nagybetűs ÉLET. Mindkettejük életében szövődnek új szerelmek, házasságok köttetnek, gyerekek születnek, elválnak, dolgoznak, családtagokat temetnek el, mégis egész idő alatt tartják a kapcsolatot és nem szűnnek meg egymás legjobb barátai lenni.
A sors fintora, hogy bár más-más időben, de mindkettejükben megfogalmazódik, hogy szeretik a másikat és ez nem is múlik el, csak pozitív válasz híján hallgatnak róla.
A könyv természetesen Happy End-del végződik, de hogy mikor és hogyan találnak egymásra, annak mindenki járjon a végére.
Amiért külön tetszett a könyv, az az volt, hogy nem szokványos regényt tart a kezében az olvasó, hanem órai levelezésekből, sms-ekből, levelekből, e-mailekből, chat-beszélgetésekből, újságcikkekből áll össze a kötet. Ezekből ismerhetjük meg őket, illetve családtagjaikat és az őket körülvevő ismerősöket. Ezáltal úgy gondolom, sokkal jobban megismerhetjük a bennük rejlő érzéseket, gondolatokat.
Értékelésem természetesen: 10/10

2 megjegyzés:

Anheszenamon írta...

Nagyon tetszik a leírás! Szeretném elolvasni az írónőnek azt a pár könyvét amik magyarul megjelentek! Te még nagyobb kedvet csináltál hozzá! Köszönöm.

pattycica írta...

Abszolút egyetértek a véleménnyel, nekem is nagyon bejött ez a könyv, meg úgy egyébként az írónő összes könyve. Hirtelen felindulásból megvettem mindet:P és azóta gyakorlatilag csak ezeket olvasom:) Nem tudom, magyarul is annyira élvezhetőek, mint eredetiben, de mindenképpen tudom ajánlani!