2008. augusztus 19., kedd

Debbie Macomber: Világítótorony út 16.


Ez a könyv a Cédrusliget sorozat első kötete. A házszámok első számjegye is mindig jelzi,hogy hányadik részről van szó. Cédrusliget egy valóban létező kisváros fantázianeve. Debbie Macomber saját szülővárosáról a Washington állambeli Port Orchardról mintázta meg. Mivel Cédrusliget egy igazi kisváros,itt szinte mindenki ismer mindenkit. A szereplők egytől-egyig nagyon szimpatikusak, életszerű karakterekkel felruházva és hétköznapi gondokkal küszködve. Megismerkedhetünk Cédrusliget egyetlen bírónőjével Oliviával, aki történetesen a Világítótorony út 16. szám alatt lakik. Elvált nő, két gyermeke van, akiknek sorsát szintén nyomon követhetjük az első kötet lapjain. De vajon Olivia is megtalálja a boldogságot? Na és ott van Grace, Olivia legjobb barátnője. Jónak gondolt házasságából férje 35 év után se szó, se beszéd,kilép és nyomtalanul eltűnik. Végig izgulhatunk, fény derül e Dan, a férj eltűnésére. Mi lehet az oka? Mivel a cselekmény több szálon fut, megismerkedhetünk a kisváros még több lakójával, pl. Ceciliával és Iannal. Fiatal házasok, de frigyük zátonyra fut egy tragédia miatt: elveszítik koraszülött gyermeküket és ez megmérgezi a házasságot. Drukkolhatunk nekik is,hogy helyre jöjjön minden. Aztán ott van még Jack, az újságíró, aki szemet vet a bírónőre, Seth a rákász, aki meg akarja hódítani Olivia bírónő lányát,annak ellenére,hogy a lány kapcsolatban él. Hétköznapi örömöknek és bánatoknak lehetünk tanúi, és töprenghetünk,hogy a sorozat végére a szálak hogyan fognak egymásba fonódni. Talán azért tetszik ennyire a történet,mert velünk is megtörténhet bármely élethelyzet. Nincsenek benne képtelen történések, mesés gazdagság és sírig tartó szerelem, csupa boldogsággal fűszerezve. Nem. Ez a regény akár a való életben is játszódhatna.
A véleményem nem lehet más: 10/10

2 megjegyzés:

Timcsi írta...

Nagyon sokat segített az,amit írtál a könyvről.Nagyon megtetszett,már meg is vettem a könyvet és elkezdtem olvasni!!!!:-)))

Melinda írta...

Könyvtárból kölcsönöztem ki a könyvet, és nagyon tetszett maga a történet, szimpatikusak lettek a kisváros szereplői is. Tetszett az is, hogy az írónő saját szülővárosáról mintázta a helyszínt. Életszagú a mondanivaló, és a történet is. Ezért is áll közel hozzám:)